A Neospora caninum az Apicomplexa törzsön belül a Coccidia csoportba tartozó obligát intracelluláris parazita. Először 1984-ben jegyezték le, mint a kutyák neurológia rendellenességeinek okozója. Kezdetekben a parazitát tévesen Toxoplasma gondiiként diagnosztizálták. 1988-ban Dubey írták le új nemzetségként és fajként. A neosporózis megbetegedést idézi elő főként kutyákban és szarvasmarhákban, ami kutyákban idegrendszeri elváltozásokat, izomsorvadást, a hátsó végtagok paralízisét okozza, míg szarvasmarhákban spontán vetélést okoz kiváltója. Jelenleg nincs ellene oltás, eddigi ismeretek alapján a parazitának nincs humán patogén hatása. A Neospora caninum világszerte előfordul, elterjedése földrajzi régiónként eltérő. A kutyák szerológiai vizsgálatai alapján a N. caninum elleni antitestek globális átlagos előfordulása (szeroprevalenciája) körülbelül 17,1% (95% CI: 15,2–19,1%), legmagasabb értéket Afrikában (26,6%), míg legalacsonyabbat Délkelet-Ázsiában (7,7%) figyelték meg. A fertőzés a szarvasmarhák körében is gyakori, és különösen ott jelentős, ahol a kutyák és a haszonállatok szoros kapcsolatban élnek, ami elősegíti a kórokozó fennmaradását és terjedését.

Történet A faj által okozott fertőzést 1984-ben írták le először, de ekkor még Toxoplasma gondii-fertőzésnek hitték. Dubey mutatta ki először 1988-ban, hogy ettől különböző faj, melyet

Etimológia A nemzetségnév a latin neo-, új és a görög σπορά, mag szóból, a caninum a latin canis, kutya szóból származik.

Genetika Genomját a Wellcome Trust és a Liverpooli Egyetem közös munkája során szekvenálták 2012-ben, hossza 61,0 Mbp, 3%-kal rövidebb, mint a Toxoplasma gondiié, de közel 2,6-szer hosszabb, mint a Plasmodium falciparumé.

Életciklus A Neospora caninum életciklusa heteroxén, ivarosan szaporodó szakasza egy végleges gazda emésztőrendszerében fordul elő. 2004-ig az egyetlen ismert végleges gazda a házi kutya volt, de 2004-től kimutatták, hogy a kojot (Canis latrans), a szürkefarkas (Canis lupus) és a dingó (Canis lupus dingo) is végleges gazda.

A végleges gazda ürülékéből távozó oocisztákat egy köztes gazda, például szarvasmarha megeszi. Ezután mozgó és gyorsan osztódó tachizoiták szabadulnak fel. Ezek a gazdában elterjednek, és immunválasza hatására bradizoitákká alakulnak, melyek az izmokban és más szövetekben cisztákat képeznek. Ez krónikus fertőzést okoz. A fertőzött köztes gazda szövetei végleges gazda általi bevitele lezárja az életciklust. Egy másik átviteli útvonal az anyáról utódra történő kongenitális átadás. A transzplacentális átadást megfigyelték kutyákban, macskákban, juhokban és marhákban. Ha a köztes gazda vemhesség során fertőződik, az aktiválja e cisztákat, és gyakran spontán vetélést okoz. Emellett ha az elvetélt magzatot és membránjait végleges gazda eszi meg, ott további fertőzést okoznak, és a ciklus lezárul. Más ragadozók, például a vörös róka (Vulpes vulpes), szintén köztes gazdák lehetnek, de nem ismert, hogy végleges gazdák-e. Humán N. caninum-fertőzés nem ismert. Kutyákban a N. caninum neurológiai tüneteket okozhat, különösen kongenitálisan fertőzött kölyköknél, ahol cisztákat képezhetnek a központi idegrendszerben.

A felfedezés, hogy a kojotok végleges gazdák, növelheti a N. caninum-fertőzés valószínűségét a haszonállatokban éppúgy, mint a vad kérődzőkben, például a fehérfarkú szarvasban (Odocoileus virginianus). A kojotok 2004-ben megtalálhatók voltak Észak- és Közép-Amerika nagy részén. Tanulmányok alapján a parazita a vadállatokban széles körben elterjedt, és a fertőzési ciklusok a vad- és háziasított állatok közt történnek.

2010-től megjelent kutatások az ismert köztes gazdák közé sorolták a madarakat is. A N. caninumról 2010-től kimutatták, hogy a házi tyúkot (Gallus gallus) és a házi verebet (Passer domesticus) is fertőzi az oociszták talajból való bevitele után. A városi és vidéki környezetben egyaránt gyakori verebek a vad és háziasított ragadozók táplálékforrásai lehetnek. A N. caninum ezenkívül megtalálható egerészölyvekben (Buteo buteo) és varjúfélékben. A madarak jelenléte marhanyájak közelében korrelál a magasabb marhafertőzési aránnyal. A madarak ezenkívül a N. caninum más állatokba történő bejutásában is fontos kapocs lehet.

Kezelés és kontroll bélyegkép|A háziállatok pórázon tartására, a kitaposott ösvényen maradásra és a kutyaürülék felszedésére felszólító figyelmeztetés egy mező bejáratán. Az ehhez hasonló mezőkön növő fűből készült szénát evő vemhes marhák a N. caninum okozta neosporózis miatt elvetéltek. Ez a tehenekben nagyon fájdalmas, és jelenleg nincs N. caninum elleni védőoltás. Amellett, hogy spontán marhavetélés oka, a neosporózis jelentős kutyabetegség az egész világon. Ha korán sikerül kimutatni a betegséget, sikeresen kezelhető klindamicinnel és más protozoon-ellenes szerekkel. Azonban fiatal kölyköknél a betegség gyakran halálos. 2000-től marhákon megelőző oltásokat teszteltek. 2009-ben inaktivált parazitát tartalmazó oltás került forgalomba vegyes eredményekkel. Egy attenuált N. caninum-tachizoitákat tartalmazó élő oltás viszont bár sikeresebbnek bizonyult, drágább előállítása. Más kezelési megoldások a betegség megelőzésén alapulnak. Ez az átadási ciklus ismeretét igényli, különösen a marhák és kutyafélék közti kapcsolatét. A kutyafélékbe a parazita fertőzött anyaggal együtt jut be, és a fertőzött ürülékkel távozik. A kontroll egyik módja a teszttel igazoltan fertőzött marha eltávolítása, egy másik módszer a kutyafélék bejutásának gátlása.

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Conoidasida