Az ausztrál denevér veszettségvírus (angolul Australian bat-lyssavirus – ABL) egy enzootikus vírus, amely szoros rokonságban áll a veszettségvírussal (Rabies lyssavirus). Ő az egyetlen Lyssavirus-típus faj, amely Ausztáliában előfordul.
Eredete A fajt 1996-ban azonosították először egy fekete repülő rókából (Pteropus alecto) Ausztráliában, Észak-Új-Dél-Walesben. A mintát egy nemzeti Hendra-vírus felügyeleti program részeként gyűjtötték, és a vizsgálatok során derült ki, hogy a vírus egy lyssavírus, amely rokona a veszettségvírusnak. Később kiderült, hogy két törzs létezik, az egyik gyümölcsevő denevérekben (Megachiroptera), a másik kisebb rovarevő denevérekben (Microchiroptera) kering.
Morfológia és virológiai jellemzők Az ausztrál denevér-veszettségvírus virionja golyó, pálcika alakú. RNS-genomú vírus. Fő fehérjei az N (nukleoprotein), P (foszfoprotein), M (mátrix), G (glikoprotein), L (RNS-polimeráz). A vírus idegsejteken keresztül terjed, endocitózissal jut be, majd a citoplazmában szaporodik, a virionak a plazmamembránnal bimbóznak ki.
Gazdafajok A denevérek az egyetlen ismert gazdafajai, a jelenleg is ismert fajok a fekete repülő róka (Pteropus alecto), szürke fejű repülő róka (P. poliocephalus), szemüveges repülő róka (P. conspicillatus), kis vörös repülő róka (P. scapulatus), sárgahasú farokfarkú denevér (Saccolaimus flaviventris). A becslések szerint az egészséges denevérek kevesebb, mint 1%-a hordozza a vírust, a sérült vagy beteg egyedek esetén a fertőzöttség aránya 5-10%. Emberi eseteket 1996 óta jelentettek, míg lovakat 2013 óta. Más szárazföldi állatokról nem számoltak be, annak ellenére, hogy ki voltak téve a fertőzött denevéreknek.
Elterjedés Eddig csak Ausztráliában fedezték fel a jelenlétét, ez pedig az ökológiai eloszláshoz kapcsolódik. A négy gyümölcsevő repülő róka faj előfordul Nyugat-Ausztrália, Északi Terület, Queensland, Új-Dél-Wales és Victoria területein.
Humán fertőzéses esetek Az első fertőzés 1996-ban, Rockhampton-ban történt, amikor egy 39 éves állatgondozó, Patricia Padget több karmolást is szerzett a gondozásban levő sárgahasú farokfarkú denevértől. Pár héttel később vállfájdalom, szédülés, hányás, fejfájás és hidegrázás jelentkezett nála, majd állapota gyorsan romlott: beszédzavar, nyelési nehézség, kettős látás, végtagi nehézség is megjelent. A kórházi kezelések nem segítettek rajta, ezért kómába esett. Halála után az agyszövetből PCR és immunhisztokémiai vizsgálattal azonosították nála az ausztrál denevér veszettségvírust. A második eset 1996 és 1998 között zajlott le, a 37 éves Monique Todhunter-nél, aki egy születésnapi ünnepségen próbált egy repülő rókát eltávolítani a gyermekéről, és az megharapta az ujját. Hat hónappal később a vírus tesztelésére jelentkezett. Posztexpozíciós profilaxist (PEP) javasoltak neki, de megtagadta a kezelést. 27 hónap inkubáció után, 1998-ban veszettség-szerű tünetek jelentkeztek nála, majd kórházi felvételekor még rosszabb lett az állapota, teljes bénulás következett be. A beteg 19 nappal a betegség kezdete után meghalt. A harmadik eset 2012-ben, Long Island-en történt, egy 8 éves kisfiút karmolt meg egy denevér. Nyolc héttel később jelentkeztek nála a tünetek, kórházi tartózkodása alatt agresszív, kontrollálhatatlan izomgörcsök is kialakultak. A gyermek 28 nappal a tünetek kezdete után meghalt. A negyedik eset 2025 júliusában történt Új-Dél-Wales-ben, egy 50-es éveiben járó férfit szállítottak kórházba kritikus állapotban, miután több hónappal előtte denevér harapta meg. Kezelése nem bizonyult sikeresnek, elhunyt július 3-án.
A vírus patológiája Az ausztrál denevér veszettségvírus tünetei szinte teljesen megegyezik a klasszikus veszettségvírus (Rabies lyssavirus) fertőzés tüneteivel. A kezdeti tünetek közé sorolhatók: influenzaszerű panaszok, láz, fejfájás, fáradékonyság. Későbbiekben megjelennek neurológiai eltérések, köztük zavartság, progresszív bénulás, görcsök, mély tudatzavar, halál. A jelenlegi adatok alapján még egy olyan emberi esetet sem dokumentáltak, ahol a beteg túlélte volna a betegséget. A fertőzés harapáson vagy karmoláson keresztül jut a szervezetbe és az idegrendszerben szétterjed. A lappangási idő a négy ismert humán eset alapján nagyon változó lehet, néhány héttől akár több hónapig is elhúzódhat.
Kezelés Ha valakit potenciálisan megfertőzhetett egy denevér harapás vagy karmolás által, akkor azonnal kezelni kell a veszettség elleni PEP-kezeléssel. Ez magába foglalja a seb alapos kitisztítását, veszettség elleni oltás beadását, és a rabies immunoglobin (RIG) alkalmazását. Egy 2021-es kutatás során új megoldást javasoltak. Azonosítottak két emberi monoklonális antitestet (A6 és F11), amelyek képesek teljesen semlegesíteni az ausztrál denevér-veszettségvírust és más közeli rokon lyssavírusokat. Ez ígéretes alternatívája lehet a jövőben a jelenleg használt immunoglobulinoknak.
Források https://www.mja.com.au/journal/2014/201/11/australian-bat-lyssavirus-implications-public-health Annand, E. and Reid, P. Clinical review of two fatal equine cases of infection with the insectivorous bat strain of Australian bat lyssavirus. Aust Vet J, 92: 324-332. 2014. Weir D.L. et al. Isolation and Characterization of Cross-Reactive Human Monoclonal Antibodies That Potently Neutralize Australian Bat Lyssavirus Variants and Other Phylogroup 1 Lyssaviruses. Viruses, 13, 391. 2021.
Kategória:1996-ban leírt fajok Kategória:Vírusok