A Haematomyzus elephantis, közismert nevén elefánttetű, az elefántok bőrén élő ektoparazita. Leginkább az afrikai síkságokon fordul elő, ahol az elefántcsordák vándorolnak. A fejtetűhöz hasonlóan az elefánttetű is közvetlen kontaktus által terjed.
Élőhely Az elefánttetű olyan élőhelyeken fordul elő, amelyek az elefántok fennmaradásához alkalmas. Ilyen földrajzi helyek India meleg éghajlatú területei és az afrikai füves szavannák. A tetvek alkalmazkodtak a környezet szélsőséges éghajlatához, mivel a kizárólagos gazdájuk az elefánt. A gazdatest vastag és rugalmas bőre teszi lehetővé a faj túlélését a kedvezőtlen éghajlati viszonyokban.
Morfológia A Haematomyzus elephantis teste ovális vagy megnyúlt alakú, hossza kb. 0,5-6 mm közötti. A test és a fej dorzoventrálisan lapított, a fej nagyobb, mint a tor. Színük a halványtól egészen a barnásig terjed viszont előfordulnak olyan egyedek is amelyeken sárgás vagy feketés mintázat figyelhető meg. A fejen apró szemek fedezhetőek fel, de olyan egyedek is vannak amelyeknek a szem teljes egészében eltűnnek. A fej egy ormányszerű képletbe végződik amelynek a neve rostrum, ennek a csúcsán rágó szájszerv található. A faj, a legtöbb tetűhöz hasonlóan, szárnyatlan. A lábak redukáltak viszont tapadókorongokba végződnek amelyek segítik, hogy a gazda testéhez rögzüljön.
Szaporodás és életciklus Az elefánttetű petéi szorosan az elefánt szőréhez rögzülnek, biztosítják a pete hosszú távú stabilitását és védelmét a környezeti hatásokkal szemben. A felnőtt egyedek egy barázdált vagy tollszerű szerkezetet alkalmaznak a peték elhelyezésére. Minden petét egy vízálló ragasztócseppel biztosítanak a szőrszálhoz, amely teljesen körülveszi a pete alapját ezzel pedig mechanikai stabilitást és nedvességállóságot biztosít. A pete vedléseken megy keresztül, majd kikelést követően a nimfa azonnal táplálkozni kezd a gazdán. A nimfák megjelenése és viselkedése hasonló a kifejlett egyedekéhez viszonyítva.
Táplálkozás Az elefánttetű inkább detritivór jellegű és nem vérszívó parazita. Nem a vér szívásával veszi el a táplálékot hanem a rostrumon elhelyezkedő erős rágóállkapcsokkal képes átrágni az elefánt vastag bőrét. Az eddigi tanulmányok alapján az elefánttetű nem vért fogyaszt hanem a gazda szőrét, elhalt hámsejteket, valamint más szerves törmelékeket.
Források G. F. Ferris (2009)- The Louse of Elephants. Haematomyzus elephantis Piaget (Mallophaga: Haematomyzidae), Cambridge university press Vikrant S., Amit K. J., Daya S. (2014)- A rare documentation of Haematomyzus elephantis lice from elephants of Mathura, Springer Nature Link Sarah K., Yalun D., Wei W., Sonja M., Jeanette M W., Lance A D., Renfu S. (2024) Mitochondrial genome sequence comparisons indicate that the elephant louse Haematomyzus elephantis (Piaget, 1869) contains cryptic species, PubMed
Kategória:Tetvek