A Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Vármegyei Levéltára (MNL SVL, 2012 előtt Somogy Megyei Levéltár) Magyarország állami levéltárainak egyike, Somogy vármegye hivatalos levéltára, a vármegye és a megyeszékhely Kaposvár egyik legfontosabb közművelődési intézménye. 2012 óta a Magyar Nemzeti Levéltárhoz tartozik, mint annak területi illetékességű tagintézménye. Székhelye és kutatószolgálata Kaposvár Donner városrészében, a Bartók Béla utca 8-10. szám alatt található.

Története Miután a 16. század végén Somogy vármegye török uralom alá került, hosszabb időre megszűnt önálló vármegyei státusza: az 1596. évi VII. dekrétum 41. cikkelye, majd az azt megerősítő 1608. évi I. dekrétum 22. cikkelye is Zala vármegyével egyesítette. Önállóságát törvényesen csak több mint 100 év múltán kapta vissza az 1715. évi 86. törvénycikkel, de hivatalos iratai még ezután is sokáig különböző helyeken kallódtak – jobb esetben a megyei főjegyzők lakásán –, és szükség szerint ládákban vándoroltak az egyes közgyűlésekre.

A levéltár alapjait – az ország többi vármegyéjéhez hasonlóan – az 1723. évi 73. számú törvénycikk fektette le, amely arra kötelezett minden vármegyei elöljáróságot, hogy gyűléseik és ítélőszékeik megtartására, a rabok elhelyezésére, valamint értékes irataik őrzésére olyan székházakat építtessenek, amelyek e funkciók mindegyikének betöltésére alkalmasak. Formálisan ettől az időtől kezdve beszélhetünk a megyei levéltárnak mint intézménynek a történetéről.

A 18. század első felében a vármegye székhelye még Tapsonyban volt, így az első Somogy vármegyei levéltár is ott működött, 1724-től 1735-ig. Itt azonban az iratok a rossz tárulási körülmények miatt hamar pusztulni kezdtek, tartalmuk megmentése érdekében ezért Tallián János megyei főjegyző hozzálátott azoknak kötetekbe való másolásához. Az első komolyabb rendező és segédletkészítő munkák a levéltárban Mária Terézia uralkodása idején indultak meg: ekkor kezdték az iratok lajstromozását, a jegyzőkönyvek mutatózását és erre az időszakra esett a megyei ügyvitel első érdemi szabályozása is.

A második levéltárrendezési korszak II. József uralkodási idejéhez kapcsolható: ebben az időben tovább folytatódtak a rendezési és segédletkészítési munkálatok; ekkor végezték el az igazgatási és bírósági iratok szétválasztását is. A harmadik levéltárrendezés kora jobban elhúzódott – 1790-től 1848-ig tartott –, e korszak levéltárosai közül különösen Eperjessy Sámuel (1792–1799) és Bezerédy Pál (1828–1846) lajstromozási, mutatózási és jegyzőkönyv-másolási munkássága érdemel kiemelést. A vármegyei elöljárók maguk is felismerték a folyamatosan gyarapodó levéltári iratanyag rendezésének fontosságát, ezért arra 1847-ben pályázatot írtak ki, de a forradalmi események ezt a munkát megakasztották.

Az abszolutizmus idején a levéltárat hosszú évekre dilettáns törvényszéki és megyei hivatalnokok kezére bízták, akik az amúgy is zsúfolt raktárakban, szakértelem hiányában inkább tovább növelték a káoszt, semmint hogy segítettek volna annak enyhítésén. Ez a helyzet a vármegyei önkormányzat visszaállítása után kezdett csak javulni, a polgári kor első levéltárosa, Nagy Lajos kinevezésével. Az ő nevéhez fűződik a zsúfolt levéltár több, már modernnek tekinthető segédletének elkészítése (Levéltári Kis Tükör, Levéltári leltár, Levéltári útmutató, Levéltári index, stb.), de az ő működésének idejére estek azok a katasztrofális méretű selejtezések is, amelyek valósággal megtizedelték a levéltár iratait. Ekkor selejtezték ki a levéltárból a Miscellanea-sorozatokat, a büntetőperes iratokat (1711-től 1849-ig), az abszolutizmus kori szolgabírói iratok nagy részét, az 1857-es népszámlálási iratokat a Bach-kori kormánylapokat stb.

Jellemző volt erre a korszakra az is, hogy a törvényhatósági levéltárnokokat temérdek napi szintű közigazgatási ügyintézéssel terhelték le, amik együtt több időt raboltak el tőlük, mint amennyit a levéltárban főhivatásuknak megfelelően eltölthettek. Ezzel együtt a vármegye archívumára még ekkor is erős történeti érzékű, a levéltárak tájékoztató feladataival tisztában lévő levéltárosok működése a jellemző; közülük Nagy Lajos mellett főként Baranyai Béla érdemel kiemelést, nagy ívű tudományszervezési tervei okán. Baranyai utódja, Molnár István működése idején a levéltár országosan is ritka szépségű, új berendezést kapott, a tudományos munka színvonala viszont lecsökkent.

A megyei levéltár anyagát az idők folyamán – egy, a tapsonyi megyeházán történt tűzvészt leszámítva – még a világháborúk idején sem érte jelentősebb károsodás; jóval több pusztítást okoztak a már említett, a 19. század második felében történt selejtezések. Ugyanez nem mondható el a vármegye egyetlen törvényhatósági rangra emelt városa, Kaposvár saját levéltáráról: ennek állománya részint a korábbi hanyag kezelés, részint a háborús események folytán döntő részben megsemmisült.

1950 és 1998 között, Kanyar József, Andrássy Antal és Szili Ferenc igazgatói ciklusában az őrzött iratanyag mennyisége a hatszorosára nőtt, ugyanebben a periódusban nagy arányú rendezési munkák is történtek, illetve számos új segédlet is készült. Bár korábban a levéltár anyagából alig születtek érdemi publikációk – magának a levéltárnak a történetét is Kanyar dolgozta fel először önálló munkában (Somogy vármegye levéltárának története, Kaposvár, 1962.) –, ebben az időszakban az intézmény elismert kutatóhellyé vált, s e munka eredményei három saját kiadványsorozatot, valamint több önálló kötetet hívtak életre.A Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Vármegyei Levéltárának rövid története. MNL SVL, hozzáférés: 2025. december 22.

A levéltár 2015 óta működik a jelenlegi helyén, akkor adták át az új székhelyét a volt Bartók Béla Úti Általános Iskola több mint száz éves, felújított és kibővített épületegyüttesében.Róth-Balázsi Hunor, Benke Róbert: Felavatták a levéltár új épületét. Kaposvár Most, 2015. március 11.; hozzáférés: 2025. december 22. A mintegy iratfolyóméternyi iratot addig három különálló telephelyen tárolták: a Rippl-Rónai téri központi épületben, Nagyberkiben, a volt Vigyázó-kastélyban, ahol a szocialista kori iratanyag, a földhivatali-telekkönyvi nyilvántartás és a térképtár volt elhelyezve, valamint a kaposvári Raktár utcában, a volt Balaton Füszért-telephelyen, ahol egy bérelt raktárban kaptak helyet a legújabb kori, nagyrészt már a rendszerváltás után átvett iratok, a régi megyetanácsi iratok és Kaposvár városának a megmaradt iratanyaga. Az új helyszín várhatóan még hosszú időre elegendő nemcsak a meglévő iratanyag, de a közeljövőben várható bővülések számára is.Benke Róbert, S. Kovács Zoltán: Készül az új levéltár az egykori Bartókban. Kaposvár Most, 2015. február 4.; hozzáférés: 2025. december 22.

Díjak, elismerések A levéltár által elnyert díjak A levéltár munkatársai által elnyert főbb díjak Pauler Gyula-díj: Szili Ferenc igazgató (1994)

Nevezetesebb munkatársai, vezetői Baranyai Béla Bősze Sándor Kanyar József (igazgató 1950–1988 között) Molnár István Roboz Zoltán Szili Ferenc Tóth Tibor

Jegyzetek

Kategória:Magyarország levéltárai