Sajtovići () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvornik központjától légvonalban 17, közúton 23 km-re nyugatra, a Javornik-hegység lejtőin, a Spreča bal oldali mellékvize, a Simnica-folyó völgye felett, 300-630 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Zvornik 476-2-2
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb226186Bosnyák12784Horvát00Jugoszláv00Egyéb00Összesen353270
Története Sajtovići egy régi település, amely a Vacetinska-folyó középső folyásánál fekszik, amelyet manapság Sajtovićka-folyónak neveznek. Az a tény, hogy a település alsó részén, Žarkulja környékén egy nagy stećak nekropolisz található, a település korára utal. A Bišina és Raševo felé vezető régi út mellett található, mellette húzódik a Vacetinsko-mező. A legújabb kutatások szerint Sajtovićit az egykori Vacetina település területén hozták létre, amelyről már az oszmán korban is említés történt. A Birčei náhije 1604-es összeírásának adatai szerint Vacetina falu Mramorak és a Mramorak bazár (később Šeherdžik) közvetlen közelében, a mai Sajtovići tágabb területén helyezkedett el. A település 31 házból állt, és akkoriban a Birčei járás nagyobb településeinek része volt. A település jelenlegi Sajtovići neve csak az osztrák-magyar kor elejétől jelenik meg az okmányokban, mint a Vacetina területéhez tartozó település. Ebben az időszakban Vacetina volt a neve a Borogovo és a Bišina északi lejtői, valamint a Spreča-folyó, azaz Borogovo és Gojčin közötti teljes területnek is.
A település neve, Sajtovići, összefüggésbe hozható a meglehetősen ritka muszlim Sait névvel (az arab Said név török változata). Nevezetesen az 1604-es összeírás szerint Vacetina faluban Said vajda fiai szerepeltek a birtok tulajdonosai között, akik két örökség és egy nagyobb birtok egy részének hasznát élvezték. A tisztázás kedvéért hangsúlyozni kell, hogy ebben az időszakban, az oszmán rendszerben a náhije vénei vajda címet viseltek.
Az Oszmán Birodalom 1463-ban szállta meg Bosznia területét és a keresztény lakosság által kiürített területre népességmozgások indultak meg. A területre történő bevándorlás több szakaszban ment végbe. 1463 és 1540 között a Drina vidékéről érkező vlach bevándorlás három szakasza figyelhető meg Bosznia északkeleti részén: az első a Hercegovinai szandzsák 1470-es megalakulása után, a második a Srebrenicai bánság 1512-15-ös bukása után, a harmadik pedig a mohácsi csata és Magyarország összeomlása, valamint a Jajcai bánság 1527-28-as bukása után. Ezekben az időszakokban a Zvorniki-szandzsák több járásában telepedtek le, köztük a Sprečai náhijében is. A terület etnikai helyzetét a 17. és 18. században a Magyarországról hazatelepült bosnyák bevándorlók befolyásolták, akik korábban a török hódítás idején költöztek ezekre a területekre. Ők leginkább Kalesija és Caparde területein telepedtek le. A 18. század végén néhány karavlah (román cigány) vándorolt be a régióba, köztük a Spreča-folyó felső folyásának területére.
A korszakok változásával járó történelmi körülmények különösen az első és második szerb felkelés (1804-1813) után nehéz helyzetbe hozták az akkori muszlim lakosságot, különösen a mai Szerbia és Montenegró területén. A tömeges üldöztetések után tömeges muszlimvándorlás következett, akiknek többsége átkelt a Drina folyón, és Északkelet-Boszniába érkezett. Egy csoport muszlim a Spreča folyó völgyébe költözött és ott telepedett le. Papratnik és Duraci falvakban már nagyon régóta él muszlim lakosság. Papratnik Sajtovići egy kissé elszigetelt része, szinte a Bišina-hegy lejtőin. Régebben Jahić, Hodžić, Ćivić, később Bajrić, Vokić és Kulović házai álltak itt. Papratnik mellett található Durac, ahol a Beširović család élt, a közelmúltban Papratnik lakosságának többsége oda „jött le”. A hagyomány szerint Duraciban régen Beširović kovácsműhelyei voltak. A keresztény lakosság Janjići és más falvakban él.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1910-ben a Vlasenicai járáshoz és Vacetina községhez tartozó településen 36 háztartást és 183 ortodox szerb lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 134. o. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Osmaci községhez került.
Jegyzetek
Források Dževad Tosunbegović: Gornja Spreča, Kalesija 2007.
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései