Gojčin () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvornik központjától légvonalban 20, közúton 30 km-re nyugatra, a Javornik-hegység lejtőin, a Spreča völgyének szélén, 250-500 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Zvornik 476-2-2
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb644118Bosnyák4210Horvát00Jugoszláv10Egyéb11Összesen1067119
Története A település a középkorban is lakott volt. 2003-ig Gojčin területén három középkori nekropoliszt jegyeztek fel és kutattak a tudományos szakirodalomban, összesen 67 stećak sírkővel: Mramorje – 39, Baščica – 25 és Voćnjak – 3 stećak sírkő. Ezekben a nekropoliszokban a stećak sírkövek nagyméretűek és minőségi kőből készültek. 2003-ban egy negyedik középkori temető is napvilágra került a Gojčin - Repuh helyi úttól 300 méterre délre, Makalići falucska felett. A nekropoliszban egy ortodox temető is található, így a lelőhely a „Groblje” nevet kapta. A nekropolisztól délkeletre, 700 méterre találhatók Mramorje, Baščica és Orchard középkori lelőhelyei. A településen, az említett, stećakkal rendelkező nekropoliszok mellett további középkori helyneveket feljegyeztek. A Javornik-hegység legészakibb lejtőin, a Raševska erdős területén található „Groblje” nekropolisztól délre egy kis barlang található. A barlang valószínűleg az őskorban lakott volt, és ma cseppkőképződmények láthatók benne. A kutatás során megállapították, hogy a „Groblje” nekropoliszban16 stećak sírkő található. Közülük 11 oszlop (közülük négy díszített), négy láda és egy oromzatos formájú. Nagyszámú stećak sírkő láthatóan sérült. Néhány stećak sírkő nagy és minőségi kőből készült. Kelet-nyugati tájolásúak. Több stećak sírkövet ledöntöttek és elmozdítottak, és valószínűleg ugyanilyen tájolásúak voltak. A fentiekből arra lehet következtetni, hogy a múltban nagyobb számú stećak sírkő volt ebben a nekropoliszban.
Az Oszmán Birodalom 1463-ban szállta meg Bosznia területét és a keresztény lakosság által kiürített területre népességmozgások indultak meg. A területre történő bevándorlás több szakaszban ment végbe. 1463 és 1540 között a Drina vidékéről érkező vlach bevándorlás három szakasza figyelhető meg Bosznia északkeleti részén: az első a Hercegovinai szandzsák 1470-es megalakulása után, a második a Srebrenicai bánság 1512-15-ös bukása után, a harmadik pedig a mohácsi csata és Magyarország összeomlása, valamint a Jajcai bánság 1527-28-as bukása után. Ezekben az időszakokban a Zvorniki-szandzsák több járásában telepedtek le, köztük a Sprečai náhijében is. A terület etnikai helyzetét a 17. és 18. században a Magyarországról hazatelepült bosnyák bevándorlók befolyásolták, akik korábban a török hódítás idején költöztek ezekre a területekre. Ők leginkább Kalesija és Caparde területein telepedtek le. A 18. század végén néhány karavlah (román cigány) vándorolt be a régióba, köztük a Spreča-folyó felső folyásának területére.
A korszakok változásával járó történelmi körülmények különösen az első és második szerb felkelés (1804-1813) után nehéz helyzetbe hozták az akkori muszlim lakosságot, különösen a mai Szerbia és Montenegró területén. A tömeges üldöztetések után tömeges muszlimvándorlás következett, akiknek többsége átkelt a Drina folyón, és Északkelet-Boszniába érkezett. Egy csoport muszlim a Spreča folyó völgyébe költözött és ott telepedett le.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. Az osztrák-magyar uralom idején a Vlasenicai járáshoz tartozó Gojčin önálló község volt, melyhez Jelovo Brdo, Kovač, Makalići, Purković, Raševo, Seremetović, Vrelo és Vukovina települések tartoztak.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 96. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. 1921-ben a Vlasenicai járáshoz tartozó Gojčin községnek 963 lakosa volt, közülük 661 szerb ortodox és 302 muszlim volt. Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 220. o.Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A boszniai háború idején itt kezdődtek a Kalesija környéki szerb támadások 1992. május 2-án, a Gojčin és Jelovo Brdo települések elleni támadással. Ezen a napon vesztette életét a 27 éves Nefisa Osmancevic. Egy közeli házból kilőtt ellenséges golyó ölte meg, így ő lett a háború itteni első áldozata. Ezzel egy időben indult meg a szerb erők Kalesija térség elleni általános támadása, melyben helyi SDS egységek mellett a JNA harckocsi egysége, a Birač régióbeli szerb hadsereg, valamint a TO Zvornik szerb területvédelmi egységei és a Zvornikban akkoriban állomásozó szerb félkatonai egységek („Sárga Darazsak” és mások) vettek részt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település keleti része a Boszniai Szerb Köztársasághoz és Osmaci községhez, a nyugati rész pedig a Föderációhoz és Kalesija községhez került.
Jegyzetek
További információk A község hivatalos oldala Dževad Tosunbegović: Gornja Spreča, Kalesija 2007.
Kategória:A Bijeljinai régió települései