A Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád-Csanád Vármegyei Levéltára (MNL CsCsVL, 2012 előtt Csongrád Megyei Levéltár, CsML) Magyarország állami levéltárainak egyike, Csongrád-Csanád vármegye hivatalos levéltára, a vármegye egyik legfontosabb közművelődési és történetkutató intézménye. Ez az egyetlen olyan hazai vármegyei levéltár, amely a megye öt városában is rendelkezik önálló levéltári részleggel. 2012 óta a Magyar Nemzeti Levéltárhoz tartozik, mint annak területi illetékességű tagintézménye.
Székhelye, valamint központi kutatóterme, kutatószolgálata és ügyfélszolgálata Szegeden, a Kálvária tér 22. szám alatt található, de vannak részlegei a vármegye négy másik városában is: Csongrádon a Gyöngyvirág utca 7/a., Hódmezővásárhelyen a Bajcsy-Zsilinszky utca 25., Makón a Petőfi park 14. és Szentesen a Kossuth tér 1. szám alatt.
A szegedi levéltárban őrzik a város és a környező települések iratait, illetve itt zajlik az intézmény legtöbb központi jellegű feladatának ellátása. A külső részlegek közül a csongrádi Csongrád város, Felgyő, Csanytelek és Tömörkény községek iratait őrzi; a vásárhelyi részlegen Hódmezővásárhely, Mártély és Székkutas iratanyaga kutatható, illetve működik itt egy könyvkötő műhely is, mely több megyei levéltárat is kiszolgál. Makó fióklevéltárában az egykori Csanád vármegye, Makó város, illetve a volt makói és nagylaki járások iratai lelhetők fel, Szentes pedig a régi Csongrád vármegye, a megszűnt szentesi járás és Szentes város iratanyagának őrzési helye.
Tagintézményei A Szegedi LevéltárMNL CSCSVL Szeged Csongrád Megyei Levéltár, hozzáférés: 2026. január 6. A vármegyei levéltár szegedi központja őrzi Szeged és a környező települések maradandó értékű köziratait. A város kedvező földrajzi fekvését kihasználva az intézmény kiterjedt kapcsolatokat ápol a határon túli területek, különösen a Délvidék (Zenta, Szabadka, Nagybecskerek) magyar levéltáraival. A Zentai Történelmi Levéltárral közös konferenciákat is szerveztek, közösen vettek részt uniós pályázatokban, sőt közös, új levéltári kiadványsorozatot is indítottak, A Titói Jugoszlávia levéltári forrásai sorozatcímmel. Kiadványi munkájuk egyébként három saját sorozatuk köré szerveződik, ezek közül a legrégebbi múlta az 1977-ben indított Tanulmányok Csongrád megye történetéből tekint vissza, míg az 1985 óta megjelenő Dél-Alföldi Évszázadok című kiadványsorozat az egész dél-alföldi régió történetével foglalkozik.
Az intézmény legnagyobb múltú, 1978 óta évente megrendezett programsorozata a Levéltári Napok nevet viseli; az eleinte 1–2 napos, később már 4–5 napossá bővült rendezvény bejárta a megye úgyszólván valamennyi települését. Közművelődési tevékenységük fontos részét képezik a különböző témájú időszaki kiállítások; kiemelkedik ezek közül az 1970. évi tiszai és marosi árvíz 40. évfordulójára szervezett vándorkiállítás. A kiállítások egy részével a megye-, sőt az országhatárokon túllépő témákat is feldolgoznak, ilyen volt például a Szolidaritás – lengyel út a szabadsághoz című kiállítás, mely a lengyel Szolidaritás mozgalom 30. évfordulójára született.
A Csongrádi FióklevéltárMNL CSCSVL Csongrád Csongrád Megyei Levéltár, hozzáférés: 2026. január 6. Csongrád város levéltára létesítésének ideje nem ismert, de nagy valószínűséggel akkoriban hozták létre, amikor a török hódoltságot és a Rákóczi-szabadságharcot követően, 1723-ban újjászervezték a vármegyei közigazgatást (a legrégibb, ma is meglévő itteni irat 1726-ban kelt). Megszervezését nyilvánvalóan szükségessé tette a településen élők szövevényes gazdasági, jogi, igazgatási stb. viszonyrendszere, amelynek szabályozó normáit hitelesített okmányokban rögzítették, utóbbiak megőrzéséhez pedig alapos jogbiztosító érdekek fűződtek minden érintett részéről. Az ebből a korból megőrzött csongrádi iratok közt közgyűlési és tanácsülési jegyzőkönyvek, hatósági és bírósági iratok, adásvételi és haszonbérleti szerződések, végrendeletek és örökbefogadási rendelkezések, cseléd- és tanoncszerződések egyaránt akadnak, s ezek hűen visszatükrözik a községi élet változásait. Ezen történeti értékű iratok megőrzése és rendezett módon hozzáférhetővé tétele a levéltár legfőbb feladatai közé tartozott és tartozik ma is.
Mint fontos segédhivatalt, a városi levéltárat a legkorábbi időktől kezdve a település úgynevezett közházában helyezték el, ahol a 19. század közepén már egy 30 m² alapterületű helyiségre volt szükség az iratok elhelyezéséhez. 1849. július 30-án a városba betört osztrák csapatok nagy pusztítást végeztek az épületben, gyújtogatásuk nyomán az addigi iratanyag – néhány okmány kivételével – tűz martalékává vált. Ebből fakad, hogy a mai gyűjteményben csak 1850-től érhetők el összefüggő irategységek.
1934-ben, az új városháza átadásával jól elkülönítetten szétválasztották a városvezetés napi munkájához szükséges irattári és a már archív levéltári anyagokat, utóbbiak (233 folyóméternyi kötegelt irat) ekkor egy téglaburkolású, meszelt falú pincehelyiségbe kerültek. Az ekkoriban már rendszeresen gyarapodó gyűjtemény a második világháború alatt komoly károkat szenvedett el: az 1944. október 7-8-i részleges kiürítést végzők a levéltári anyagból csak a segédkönyveket menekítették, amikor pedig a következő napokban ismeretlenek feltörték a helyiséget, a gyűjteményt feltúrva az iratok nagy részét a nedves padlóra szórták. Az anyag egy része bizonyára így is menthető lett volna, de miután a Minisztertanács 1947 decemberében irattári selejtezést rendelt el a városi intézményeknél, a határozat helyi értelmezése nyomán kidobásra ítélték a sérült levéltári iratokat is. Volt ugyan nyoma a selejtezésnél a szakszerűségre való törekvésnek, de így is sok értékes várostörténeti forrásnak veszett ekkor nyoma.
Amikor az 1950. évi 29. számú törvényerejű rendelet létrehozta a magyar állami levéltári hálózatot, a csongrádi levéltárat a városi tanács pincéjéből áttelepítették a hajdani Károlyi-féle magtár emeletére. 1968-ban a szentesi székhellyel létrehozott Csongrád Megyei 2. sz. Levéltár részlege lett, iratanyagát ettől kezdve az ottani levéltárosok gondozták, heti egy csongrádi kutatási nap biztosításával. Bár e megoldás nem elégítette ki az igényeket, a korábbinál elérhetőbbé tette a helytörténeti forrásokat, a helyi intelligencia egyes képviselőiben pedig megérlelődött a régi igény: széles körben feldolgozni a város történetét.
Az ekkor felpezsdülő helytörténeti mozgalom igényeinek kielégítése céljából napirendre került a városi levéltár kedvezőbb elhelyezése, amihez jó partner volt a városi tanács és a megyei levéltári vezetés is. Az ekkor már közel 300 folyóméternyi iratanyag elhelyezéséhez a tanács a Justh Gyula u. 33. számú épületet ajánlotta fel, amit ezután a célnak megfelelően át is alakítottak. A kutatóhely 1980 októberében nyílt meg, a következő évtől pedig egy főállású alkalmazottat is kapott, ettől fogva folyamatos nyitva tartásra nyílt lehetőség. Az épületben négy, korszerű fémállványokkal felszerelt raktár, könyvtárként is szolgáló kutatószoba, továbbá két irodahelyiség kapott helyet, később pedig egy térképtár is kialakításra került.
1992-re ez a levéltári épület is megtelt, ezután a raktározási gondok enyhítésére több javaslat is született. A megoldást végül az hozta el, hogy 1999-ben a megyei közgyűlés döntést hozott egy új levéltár építéséről. A beruházás 2000 tavaszán indult a helyi Ttriász Kft. tervei alapján és kivitelezésében, a műszaki átadásra 2001. februárjában került sor, két hónap múltán pedig már az új helyen nyitotta meg kapuit az intézmény. Azóta önálló levéltárként működik a megyei levéltári hálózaton belül, közel 2000 folyóméternyi raktárkapacitással, ami a jelenleg tárolt 1050 ifm iratmennyiség majdnem duplája.
Az intézmény, melynek kutatóterme mikrofilmolvasóval is rendelkezik, heti négy napon áll nyitva a kutatók előtt, illetve gyakran fogad érdeklődő általános és középiskolás osztályokat is. A levéltári munkatársak rendszeresen jelentetnek meg tanulmányokat az őrzött iratanyag tudományos feldolgozásával – saját kiadványsorozatuk az 1994 óta megjelenő Oppidum Csongrád című helytörténeti periodika –, valamint helytörténeti kiállításokat is rendeznek.
A Hódmezővásárhelyi FióklevéltárMNL CSCSVL Hódmezővásárhely Csongrád Megyei Levéltár, hozzáférés: 2026. január 5. Hódmezővásárhely levéltárának kialakulását nem lehet konkrét évszámhoz kötni. A települést érintő birtokügyi iratok nagy részét a középkorban a mindenkori birtokos családi levéltárában őrizték, így a helyi elöljáróság inkább csak a földesúrral és az egyházi méltóságokkal való levelezés, a közérdekű jogbiztosító iratok, a tanácskozási és ítélkezési jegyzőkönyvek stb. megőrzését kívánta meg, ennek felelőse a mindenkori jegyző volt. A Nepper György tervei alapján épült, 1834-ben átadott új városházán már külön helyiség állt a "leveles tár" rendelkezésére; az önálló törvényhatósági jog elnyeréséig ott őrizték a városi iratokat. 1873 után azonban megsokasodtak a hivatali apparátus feladatai és szükségessé vált e helyiség felszabadítása is, a levéltárat ezért 1874-ben a volt megyei börtönépületbe költöztették át.
1893-ban épült fel Ybl Lajos tervei alapján a mai városháza a Kossuth téren, ahol külön levéltári részt hoztak létre; még abban az évben elkezdték a levéltár átköltöztetését, és az évtized utolsó éveire kialakult az iratanyag megfelelő szakrendje is. A két világháború közötti időszakban a levéltár rendezettségi szintje és elhelyezése is elfogadható volt: az iratokat a városháza két [később három] földszinti helyiségében és az alatta lévő három pincerekeszben tárolták, faállványokon, megfelelő szellőztetési lehetőségek biztosítása mellett. Elmondható erről az időszakról az is, hogy ekkor már az egész levéltári anyaghoz általános leltár állt rendelkezésre.
A közlevéltárak állami kezelésbe vételét követően Csongrád megyében két különálló állami levéltár jött létre, szegedi és szentesi székhellyel; Vásárhelyet az utóbbi gyűjtőterületéhez csatolták, de az iratok a város levéltári helyiségeiben maradhattak. Ugyanettől az évtől kezdve a levéltárak gyűjtőköre kibővült: a területileg illetékes összes iratképző történeti értékű, nem selejtezhető iratot – a kötelező őrzési idő letelte után – levéltári őrizetbe kellett adni. Ez értelemszerűen jelentősen meggyorsította a következő évtizedekben Hódmezővásárhelyen is a megőrzendő iratmennyiség gyarapodását.
Az 1960-70-es években kétszer is változott a városi levéltár jogállása, 1973-ben lett a Szeged központtal egyesített megyei levéltár fióklevéltára. 1992-ben a városházáról új épületbe költözött az intézmény, a Bajcsy-Zsilinszky u. 25. szám alá, ahol 425 m²-nyi raktárterületen 2907 folyóméter irat elhelyezésére nyílt lehetőség, korszerű fémállványokon (az akkor őrzött iratmennyiség mintegy 2100 folyóméter volt, tehát a későbbi gyarapodás befogadására 800 folyóméternyi szabad polc állt rendelkezésre). Az épület kutatóteremmel, mikrofilmolvasó helyiséggel, fotólaborral és könyvkötő műhellyel rendelkezik, egy üvegezett, kör alakú kiállítóterme van ideiglenes kiállítások számára, továbbá az egyik épületszárnyban egy várostörténeti kiállítást és két emlékszobát is berendeztek, utóbbiakat állandó jelleggel.
2014-es állapot szerint a Hódmezővásárhelyi Fióklevéltár iratanyaga 666 önálló irategyüttesből (fondból) állt, melyek együttes terjedelme 2596,74 folyómétert tett ki.
A Makói FióklevéltárMNL CSCSVL Makó Csongrád Megyei Levéltár, hozzáférés: 2026. január 6. Makó török kor előtti írott emlékeiből semmi nem maradt fenn. A Mohács előtti a település még földesúri falu volt, amelynek ha volt is valami írásbelisége, az nyom nélkül elveszett; csak néhány térkép és jogbiztosító oklevél tanúsítja, hogy a mai város hely közelében előbb Velnök, majd Makófalva nevű helységek léteztek. Bár a török korban faluból mezővárossá fejlődött a település, saját iratanyaga még ekkor sem vészelte át a későbbi évszázadokat; levéltári adatokat csak török összeírások és kis számú földesúri adománylevelek szolgáltatnak a környék történetéről.