A Mijazava-gyilkosság vagy a szetagajai mészárlás a 21. századi Japánban elkövetett egyik leghírhedtebb, ugyanakkor legrejtélyesebb bűntett, amely még megoldatlan. 2000. december 30-ról december 31-re virradóra ismeretlen tettes brutális módon lemészárolta a Tokió délnyugati, Szetagaja nevű városrészében, a Kamiszosigaja kerületben élő Mijazava Mikiót (†44), feleségét Jaszukót (†41), valamint két gyermeküket, a kislányukat Niinát (†8) és a kisfiukat, Reit (†6).
A rendőrség annak ellenére nem tudott a mai napig a gyilkos nyomára bukkanni, hogy a tetthelyen rengeteg nyom maradt utána, sőt a nyomozás során is számtalan bizonyítékot találtak, mégsem tudták konkrét személyhez kötni a bűncselekmény elkövetését. Ugyancsak nem világos, hogy mi volt a gyilkosság indítéka, mivel a Mijazava-család törvénytisztelő, rendezett életmódot folytatott, ellenségeik nem voltak, sőt konfliktusaik a családban, a szomszédokkal vagy bárki mással sohasem volt. Az elkövető a lakást bár felforgatta, onnét semmit nem vitt el egy-két ruhán kívül.
A Mijazava-család Mijazava Mikio egy londoni székhelyű kereskedelmi cég, az Interbrand alkalmazottja volt. Munkatársai barátságos, simulékony emberként jellemezték, aki mindenkivel jól kijött.
A feleség, Jaszuko tanárnőként dolgozott. A gyerekek közül Niina értelmi szintje jóval meghaladta kortársaiét, ezért egy osztállyal feljebb került az általános iskolában, míg kisöccse, Rei enyhe fogyatékkal élt. Niina aktívan focizott és balettozott is. Rei enyhén beszédhibás volt, egyedül csak ez a probléma okozott stresszt a családban, minden más tekintetben kiegyensúlyozottan éltek.
A család Szetagaja egyik parkokkal övezett környékén lakott, egy kétszintes házban, amely egybe épült egy másikkal, amelyben Mikio anyósa lakott nővére családjával, bár nem volt közvetlen kapcsolat a két épület között. A család éppen a költözést tervezte, mivel több szomszédjuk már kitelepült a környékről az ott zajló fejlesztések miatt, de Mikio egyelőre gyerekei miatt halogatta ez, ugyanis nem akarta őket túl hamar kiszakítani az addig megszokott közegből. Rajtuk kívül már csak négy család élt erre.
Az utolsó napon Mijazaváék az újévre készültek, bevásároltak, Niina pedig este még nagyanyánál, Harukánál volt a szomszédban, ahol tévét néztek, majd a kislány hazament lefeküdni.
A gyilkosság A család holttesteit Haruka fedezte fel december 31-én reggel, aki azért ment át a szomszédba, mert telefont senki nem vette fel, miután fel akarta hívni lányát. Elsőként a lépcső alján arccal fekvő Mikióra talált rá, egy emelettel feljebb egymás mellett feküdt Jaszuko és Niina. Rei szintén halott volt, ő azonban az ágyában feküdt.
A kiérkező rendőrök már az első helyszíni szemlén rögzített nyomokból pontosan rekonstruálni tudták a történteket. A gyilkosságot egyetlen személy követhette el, aki késő este 11 óra körül vagy éjfél előtt fél órával a fürdőszoba ablakán hatolt be Mijazaváék lakásába. Az ablak alatti sárban lábnyomot fedeztek fel a nyomrögzítők. A tettes Rei első emeleti szobájába ment, majd ott kézzel megfojtotta a kisfiút. Ezután szembetalálkozhatott a lépcsőn felfelé igyekvő családapával, aki akkor még nem feküdt le és nem is öltözött át pizsamába sem. Vele dulakodni kezdett a gyilkos, majd többször nyakon szúrta egy szálkázó késsel, s a férfi végül a lépcső alján elvérzett.
bélyegkép|A tettes egy ehhez hasonló filézőkést használhatott Mijazava Mikio megölésénél
Az elkövető ezután a tetőtérbe ment, ahol Jaszuko és Niina aludt. Őket is megkéselte, ám a kés pengéje eltört, így az anya és a kislány nem halt meg azonnal. A gyilkos konyhába ment másik kést keresni, s ekkor Jaszuko megpróbált elmenekülni a Niinával, ám a tettes a földszinten ismét rájuk támadt egy konyhakéssel. A nőt és a lányát leírhatatlan brutalitással szurkálta halálra és verte össze a vélhetően dühödten tomboló elkövető. Megállapítást nyert, hogy az anya kislányát igyekezett védelmezni a gyilkos szúrásaitól. Az okozott sebek látványa még a nyomozókat sokkolta. Az asszonyon megszámlálhatatlan vágás, horzsolás zúzódása volt a fején, arcán, nyakán, hátán, valamint a jobb és bal felső végtagján. Niinát is rendkívüli erőbehatás érte a szúrások nyomán. A kislány halálát a nyaki gerincvelőt ért szúrt sérülés okozta, a penge a feje hátsó részén hatolt be, s elérte az állkapcsokat is, és kivágott két fogat. Miután az anya meghalt, Niina még életben volt és maga próbált elmenekülni, de a tettes őt is halálra szúrta, sőt úgy megverte, hogy további foga is kitört a kislánynak.
Bizonyítékok és nyomok A gyilkos, miután lemészárolta a Mijazava-családot, még órákig a helyszínen maradt, közben teljesen egyértelmű, pontosan rögzíthető ujjlenyomatok, tenyérlenyomatok, cipőlenyomatok, illetve DNS-nyomok maradtak utána. Az elkövető felforgatta Mikio dolgozószobáját, az ott talált dokumentumok egy részét a vízzel teli fürdőkádba szórta, s kipakolta táskáját is, amelyben pénztárca és iratok is voltak. A házban nagy mennyiségű készpénz, így 192 ezer japán jen és külföldi valuta (amerikai dollár, angol font) is volt közel ötezer jen értékben, de ezeket a gyilkos érintetlenül hagyta.
Az elkövető Mikio számítógépét is használta, azon egy üres mappát nyitott, sőt az internetet is megnyitotta, ahol egy japán színtársulat honlapját nézte körülbelül hajnali negyed kettő után.
Haruka, aki először ért a helyszínre, a bejárati ajtót zárva találta, következésképp a gyilkos is máshonnan távozott az épületből, vagy ugyanonnét hagyta el azt, ahol behatolt.
A helyszínen maradt a törött kés, amelynek markolatát a tettes egy kendővel fogta, amelyet a kés rendeltetésszerű használatánál alkalmaznak a hal kiszálkázásakor. A tettes még kiment a mellékhelyiségbe is szükségletét elvégezni, s a WC-kagylóban ott maradt a székletéből még mintát is tudtak venni helyszínelők, így pontosan következtetni tudtak a gyilkos tette elkövetése előtti napon fogyasztott ételére, amely zöldborsót és szezámmagot tartalmazott. A konyhában talált fagylaltot és dinnyét a gyilkos szintén megette, és megitta az ott található teát.
A Mikióval való dulakodáskor a gyilkos megvágta a kezét, így vérnyomok is maradtak utána. A család lemészárlása után a házban talált gyógyszereket is használta, a sebét kitisztította, bekötötte, az elhasznált gézdarabokat a kukába dobta. Néhány ilyen gézen Niina vérét találták meg, ami arra enged következtetni, hogy először nem a tettes, hanem Jaszuko használta azt, mert lánya sebét akarta ellátni.
A helyszínen maradt egy hosszú ujjú póló, egy kesztyű és egy övtáska, amelyeket szintén a gyilkos hagyott el. Ezek helyett Mikio néhány ruháját vette fel, így lényegét tekintve ez volt az egyetlen dolog, amit elvitt a házból.
Egyéb bizonyítékok és tények A helyszínen talált, a gyilkos által elhagyott ruhák és táska alapján az elkövető vékony testalkatú lehetett. Az ujjlenyomatai alapján a tettesnek igen egyedi, örvényes ujjnyoma van, amely alapján szintén könnyen azonosítható lenne. Japánban bármilyen irat igényléséhez ujjlenyomat megadására is szükség van, de a japán nyilvántartásokban sehol nem akadtak eddig ilyen jellegű ujjnyomra.
Az, hogy ennyi nyomot hagyott hátra mindenképp azt mutatja, hogy semmiképp nem lehetett tapasztalata betöréses bűncselekményeknél, csakis kezdő lehetett ezen a téren.
Szakértők megvizsgálták a vérmintát és megállapították, hogy az elkövető nagy valószínűséggel nem, vagy csak részben lehetett japán nemzetiségű. A minták alapján europid vérvonallal is bíró, sőt kínaiakra és koreaiakra is jellemző sajátosságokat is kimutattak. Tovább erősíti az elkövető külföldi származásának lehetőségét az a tény, hogy ujjlenyomata nem szerepelt sehol és később sem bukkant fel semmilyen jegyzékben az országban. Emiatt a mészárlásnak komoly hatásai lettek Japán lakosságán belül, mivel az emberek féltek az ország társadalmának összeomlásától az illegális és legális bevándorlás, a fokozódó munkanélküliség, és a hagyományos japán értékek visszaszorulása miatt. Pont emiatt a nyomozók igyekeztek szigorúan bizalmasan kezelni az ügyet, nehogy előítéleteket szüljön a lakosság körében, ám a titkolózás miatt számos feltételezés kezdte belengeni az esetet.
Az övtáskán parfüm nyomait találták, amely Guy Laroche márkájú Drakkar Noire fajta volt, mely igen ritka terméknek számított akkor Japánban. A táskában homokszemeket is találtak, amelyek a nevadai sivatagból származnak. A póló limitált kiadású termék volt, amelyből csak százharminc darabot értékesítettek, közülük egy tucat személyt tudtak azonosítani, de egyik sem volt kapcsolható a bizonyítékokhoz.
A gyilkos cipője is helyszínen maradt, amelynek méretét Japánban nem árusították. A Slazenger márkájú sportcipőt Dél-Koreában árulják elsősorban. A cipő és a ruhák alapján az elkövető magasságát 170 cm-re saccolják, életkorát pedig eleinte 15 és 40 közöttire becsülték, ám a legutóbbi DNS-vizsgálatok végül 15–22 év közötti korra szűkítették. A DNS-profil pontosított változata már az europid-kötődését is alaposabban meg tudta határozni. Eszerint a tettesnek olyan génjei vannak, amelyek dél-európai emberekre jellemzők, ezért az illetőnek lehetnek akár spanyolajkú felmenői anyai ágról, ám apai ágról határozottan ázsiai származású.
Képbe került egy francia-japán származású fiatal férfi, aki környéken dolgozott és ismerhette a Mijazava-családot, ám DNS-profilja nem mutatott egyezést a tettesével, ráadásul a gyilkosság idején Franciaországban járt, semmilyen bizonyíték nem utalt arra, hogy ez idő alatt bármikor visszament volna Japánba.
Szálak az ügyben A nyomozás elején a rendőrség két tippet is kapott, de egyik sem bizonyult hasznosnak abban, hogy az ügyben előrébb jussanak. A sajtó által megszellőztetett hír szerint egy taxisofőr aznap három fiatalt is felvett, akik közül az egyiknek sérült volt a keze és nyomot hagyott a kocsiban, de ez a szál nem vezetett sehová. Később kiderült, hogy az utasok nem is voltak fiatalok, hanem középkorúak.
Egy másik tipp arról számolt be, hogy a gyilkosság helyszínétől nem messze egy férfi besétált egy klinikára durva sérüléssel a kezén, ahol sem nevét, sem sérülése okát nem árulta el. A férfi harminc év körüli lehetett, fekete dzsekit és farmert viselt, s feltűnően közönyös volt sebe miatt.
A kerület bevásárlóközpontjában többen emlékezni véltek egy férfire, aki december 29-én, a gyilkosságot megelőző napon vásárolt egy szálkázó kést, ám a róla szóló leírás elnagyolt és pontatlan volt.
Szem- vagy fültanú nem akadt, lévén kevesen laktak már akkor a környéken. Egy arra sétáló személy este tíz órakor, még a gyilkosság vélt időpontja előtt járt a Mijazava-ház közelében, ám nem észlelt semmi szokatlant. Ráadásul a szomszéd házban Harukáék sem észleltek semmit a gyilkosság idején, csupán valami dörömbölést, ami szintén a gyilkosság időpontja előtt volt, ugyanakkor, amikor a másik szemtanú a ház közelében sétált.
A nyomozóhatóság semmilyen indítékot sem talált arra, ami miatt meg kellett halnia a Mijazava-családnak. Mijazava Mikio kollégái kizártnak tartották, és egyáltalán nem tudtak semmi olyan dologról, amely a gyilkosságot a férfi munkájához, munkahelyéhez kötnék. A tett eleve véletlenszerűnek tűnik, mivel szinte találomra törtek be a család otthonába, ahol mindenkit felfoghatatlan kíméletlenséggel, szinte vadállatias módon legyilkoltak, és egy-két ruhadarabon kívül semmit sem vittek el, noha számos érték volt található a házban.
Felmerült olyan lehetőség, hogy egy közeli gördeszkás parkban szórakozó fiatalok között lehetett a tettes, akikkel állítólag Mikio összeszólalkozott a nagy hangoskodás miatt. Akadt olyan szemtanú, aki szerint egy bószózoku motorosbandával volt gondja a családfőnek. Furcsa esetekről is beszámoltak a környéken, miszerint olyan elpusztult kóbor állatok és rágcsálók tetemeit fedezték fel, amelyeket haláluk előtt valakik megkínoztak, sőt találtak még élő, de durván megkínzott (megcsonkított) állatokat is.
bélyegkép|A Mijazava-ház 2010-ben