bélyegkép|jobb|300px|A Földgömb nézete Észak-Amerikával a középpontban Észak-Amerika a harmadik legnagyobb kontinens, és Dél-Amerikával szuperkontinenst alkotva a második legnagyobb az Afro-Eurázsiai szuperkontinens után. Területe , az itt élő emberek száma . Nyugaton a Csendes-óceán, keleten az Atlanti-óceán, délen a Karib-tenger, északon a Jeges-tenger határolja.
Észak-Amerika északi része gyéren lakott, és jórészt Kanadához tartozik, leszámítva az északkeleti részén lévő Grönland szigetét, és az északnyugati részén lévő Alaszkát, mely az Egyesült Államok legnagyobb kiterjedésű tagállama. A kontinens középső és déli része az Egyesült Államok kontinentális területéhez, Mexikóhoz, és számos kisebb közép-amerikai és karibi államhoz tartozik.
A legtöbb geográfus szerint a kontinens déli határának a Kolumbia és Panama határán lévő Darién régió számít, és ez alapján Panama teljes területe Észak-Amerikához tartozik még."Americas" Standard Country and Area Codes Classifications (M49), United Nations Statistics Division"North America" Atlas of CanadaNorth America Atlas National Geographic Egy jóval kevésbé elfogadott nézet szerint Észak-Amerika déli határát az emberi kéz alkotta Panama-csatorna képezi. Az Észak-Amerikához tartozó szigetek közé sorolják Grönlandot, a világ legnagyobb szigetét, valamint a karibi térség szigetcsoportjait és szigeteit. Az „Amerikák” (Americas) megjelölés összetett, de Anglo-Amerikának Kanada és az Egyesült Államok területe, míg Latin-Amerikának Mexikó, Közép-Amerika, a Karib-térség államai, és a teljes dél-amerikai kontinens nevezhető.
Észak-Amerika domborzatát nyugaton a földtörténetileg fiatalnak számító Sziklás-hegység révén az Kordillerák északi része, keleten a jóval idősebbnek számító Appalache-hegység határozza meg. Az északi része bővelkedik a legutóbbi jégkorszak idején létrejött gleccsertavakban, mint amilyenek a Nagy-tavak is. Észak-Amerika nagy kontinentális vízválasztója a „Nagy Vízválasztó” (Great Divide), ami észak-déli irányban fut a Sziklás-hegységen keresztül. A nagy vízgyűjtő területek közül a Mississippi/Missouri és a Rio Grande az Atlanti-óceánhoz tartozó Mexikói-öbölbe, és a Szent Lőrinc-folyó közvetlenül az Atlanti-óceánba szállítja a vizét. A Colorado, a Colombia és a Yukon folyók nyugati irányba haladva a Csendes-óceánba torkollnak.
A klímáját nagy mértékben határozza meg a földrajzi szélesség, az északi sarkvidéki hidegtől a déli trópusi forróságig. A középső és nyugati részét a préri névvel illetett sztyepp borítja, míg az USA délnyugati részét Arizona, Colorado, Kalifornia, Nevada, Új-Mexikó, Utah, és Texas államokban, valamint a mexikói Alsó-Kalifornia, Déli-Alsó-Kalifornia, Sonora, Chihuahua, Coahuila, Új-León és Tamaulipas tagállamokban sivatag borítja. bélyegkép|jobb|300px|A „kék üveggolyó” („The Blue Marble”) a NASA felvételén, jól szemlélteti a csapadék nagyobb gyakoriságát keleten szemben a nyugattal
Paleogeográfia bélyegkép|jobb|300px|Észak-Amerika alapkőzeteinek (basement rocks) paleogeológiai eredete bélyegkép|jobb|300px|Az Észak-Amerika alatti alapkőzetek (bedrock) kora – vörös színnel jelölve a legrégibb, és a kéken és zöldön át a legfiatalabb sárgával jelölve Észak-Amerika 70%-ának alapját a Laurentia kraton alkotja,"United Plates of America" . Smithsonian Museum of Natural History. Retrieved on 2009-01-31. ami a Kanadai-ősföldként mutatkozik a felszínen Kanada középső és keleti részén a Hudson-öböl körül, délen le egészen Michigan, Wisconsin és Minnesota államokig. A kontinentális kéreg (continental crust) 4 milliárd évvel ezelőtt (Ga) kezdett formálódni, és a mikrokontinensek közül hat 2 Ga-val ezelőtti ütközéséből jött létre a kraton. Ez a mag megnövekedett a lemeztektonika révén, leginkább 1,8-1,65 Ga-val ezelőtt, mikor a mai Arizonától Missouri-ig terjedő része egyesült a kraton déli és nyugati részével. A kraton 1,1 Ga-val ezelőtt kezdett el hasadni, és a hasadék (a mai „Midcontinent Rift System” – kb. „földrészközepi hasadékrendszer”) Kansas és a Felső-tó között húzódott, mielőtt a hasadás leállt, vélhetően a keleti Grenville-orogenezis következményeként. Máskülönben a kraton relatíve stabil maradt, egyes kőzetei 2,5-4 Ga korúak, köztük a világ legidősebbnek tartott köveivel: a Nuvvuagittuq zöldkő-övezetből származó minták korát a Hudson-öböl mentéről 4,38 Ga-ra teszik,Thompson, Andrea (2008-09-25). "Oldest rocks on Earth found". NBC News. Retrieved 2009-02-01.O'Neil, Jonathan; Carlson, Richard W.; Francis, Don; Stevenson, Ross K. (2008-09-26). "Neodymium-142 Evidence for Hadean Mafic Crust". Science 321 (5897): 1828–1831. . bár a kormeghatározási módszerek vita tárgyát képezik.Brahic, Catherine (2008-09-26). "Discovery of world's oldest rocks challenged". New Scientist. Retrieved 2009-02-01. A beltengerek általi időszakos áradások, amilyen legutóbb a Nyugati Belső Víziút létrejötte volt a Kréta időszakban, üledékes kőzetek rétegének lerakódását okozták a kraton maradványai felett. A Laurentia kraton a központja a proterozoikumi Rodinia szuperkontinensnek a legtöbb modell szerint,"Rodinia" (2005). Palæos. Retrieved on 2009-02-01. és részét képezte a későbbi Laurussia, Pangea és Laurázsia szuperkontinenseknek is.
Nagyjából 3 millió évvel ezelőtt (Ma), az Észak- és Dél-Amerika kontinensek között létrejött vulkáni Panama-földszoros révén híd létesült a Közép-amerikai Víziúton, ami lehetővé tette a flóra és fauna két földrész közötti vándorlását a „Nagy Amerikai Interakció” (Great American Interchange) során. 2,58 Ma-mal ezelőtt, a pleisztocén időszakbeli eljegesedés a kontinens nagy részét jéggel borította be. A jég közepe a Hudson-öböltől nyugatra volt, ahol a talajt a jég súlya lenyomta, de a jég visszahúzódásával lassan ismét emelkedni kezdett. A Sziklás-hegység és az Észak-amerikai Parti-hegység lejtőin gleccserek ereszkedtek le. A gleccserek felolvadt jegéből nagyméretű gleccsertavak jöttek létre, mint a mára már teljesen eltűnt Missoula (Montana), Bonneville (Utah), Lahontan (Nevada), vagy az USA-Kanada határvidékén „kisebb” tavakat hátrahagyó Agassiz, és Algonquin óriástavak. „Ezek maradványai még mindig láthatók a Nagy-medence területén, és a Kanadai-ősföld peremén a Nagy-sóstó, a Nagy-tavak és Kanada középső részének nyugati részén lévő nagyméretű tavainak alakjában.” ("Remnants of them are still visible in the Great Basin and along the edge of the Canadian Shield in the form of the Great Salt Lake, the Great Lakes, and the large lakes of west central Canada.") A jégkorszak legutolsó eljegesedése a tengerszint csökkenésével járt együtt, és ezzel felszínre került a Bering-szoros (Beringia) Alaszka és Szibéria között, ez pedig az emberek átvándorlását eredményezte Ázsiából Amerikába valamikor 15- évvel ezelőtt."Historical & Cultural Significance" (1995). Bering Land Bridge Natural Preserve.
bélyegkép|jobb|300px|
Fiziográfia (fizikai földrajz) Észak-Amerika legalább öt nagy fiziográfiai régióra osztható: Kanadai-ősföld Egy geológiailag stabil, kőzet alapú terület, mely 2,5–4 milliárd évvel ezelőtt keletkezett és a kontinens északkeleti negyedének nagy részét kiteszi, beleértve Grönlandot is.
Appalache-hegység egy 1,3 milliárd évvel ezelőtt keletkezett, azóta erősen erodálódott hegység Új-Fundland és Alabama között.
Atlanti-síkság avagy Atlanti-partmenti-síkság (Atlantic Coastal Plain) A síkság alföldek alkotta öv, mely déli irányban szélesedik, Új-Angliától Mexikóig.
Belső síkságok (Interior Lowlands) Ez a sík terület a kontinens közepén lévő Mackenzie folyó völgyétől az Atlanti-síkságig húzódik, és ide tartozik nyugaton a Nagy-síkság és a mezőgazdaságilag termékeny Belső-síkság (Interior Plains) keleten.
Észak-Amerikai Kordillerák A Kordillerák hegységek illetve a hozzájuk kapcsolódó fennsíkok és medencék képezte öv bonyolult rendszere, melyek közül némelyik 100–65 Ma-mal ezelőtt jött csak létre a Kréta-időszakban. A Kordillerák végighúzódnak a kontinens nyugati felén Alaszkától Mexikóig, és ide tartozik két orogenezis-öv – a Parti-hegység nyugaton, és a Sziklás-hegység keleten – melyeket a hegyek közti fennsíkok és medencék választanak el egymástól.
A Parti-síkság és a Kordillerák fő övei délen Mexikóba nyúlnak (ahol a Keleti-Sierra Madre és a Nyugati-Sierra Madre határolta Mexikói-fennsíkot tekintik az intermontán rendszer folytatásának), hogy csatlakozzanak a Sierra Volcánica Transversal hegységhez, egy vulkanikusan aktív magas hegyekből álló zónához Mexikóvárostól délre.
Észak-Amerika területének túlnyomó része az Észak-amerikai-lemezen fekszik, közepén a Laurentia kratonnal. Kalifornia egyes részei és Mexikó nyugati része a Csendes-óceáni-lemez széléhez tartoznak; a két lemez a Szent András-törésvonal mentén ütközik egymásnak. A karibi térség déli része Közép-Amerika egyes részeivel alkotja a jóval kisebb méretű Karibi-lemezt.
A nyugati hegyek középen kettéváltak a Sziklás-hegység fő vonulatává, illetve a Kalifornia, Oregon, Washington és Brit Kolumbia partmenti vonulataira. A két hegységrendszer között húzódik a Nagy-medence (egy alacsonyabb fekvésű, kisebb vonulatokkal és sivatagokkal rendelkező terület). A legmagasabb pontja a Mount McKinley néven is ismert Denali Alaszkában.
Három ország (Kanada, Egyesült Államok, Mexikó) fedik le a kontinens területének túlnyomó részét, 34 karibi szigetállammal és Mexikótól délre lévő állammal közösen.
Észak-Amerika geográfiai középpontja A kontinens földrajzi középpontja az észak-dakotai Center település közelében található, Peter Rogerson, a Buffalói egyetem földrajzprofesszora szerint, aki a földrajzi középpontok számításának új módszertanát publikálta 2015-ben.
Az 1931-es meghatározás még abból állt, hogy geográfusok egy csoportja egy a régiót ábrázoló, kivágott kartonlapot egyensúlyoztak egy tűszerű pontra helyezve, és ekkor még arra jutottak, hogy a hely „6 mérföldre nyugatra van Balta településtől, az észak-dakotai Pierce megyében” 48⁰ 10′ észak, 100⁰ 10′ nyugat koordinátán. 1932-ben kőhalmot emeltek ennek az eredménynek a hatására az észak-dakotai Rugby közelében, a 2-es számú út és a 3-as számú állami főút találkozásánál.
Felszíne és klímája bélyegkép|jobb|300px|Észak-Amerika talajformái és talajtakarói bélyegkép|jobb|300px|A „Great Plains” A Great Plains („Nagy-síkság”) nagy kiterjedésű préri és sztyepp a Sziklás-hegységtől keletre, Kanada és az USA területén. A mexikói partvidék keskeny síkságai és a Mississippi szavannái analógiái a patagóniai sztyeppnek és Piranha, Paraguay és Río de la Plata folyók pampáinak Dél-Amerikában. Az Appalache-hegység és Brazília hegyláncai hasonló módon szakítják meg a sík területeket. Észak-Amerika 10°-ra van úgy az Egyenlítőtől, mint az Északi-sarktól. Az összes éghajlati öv megtalálható rajta Közép-Amerika alföldjeinek trópusi esőerdőitől és szavannáitól az örök jég birodalmáig Grönland középső részén. Kanada és Alaszka északi részén tajga és tundra húzódik, míg sivatagi és félszáraz viszonyok uralkodnak a nyugati szelek által mozgatott esőfelhőket visszatartó magas hegységektől övezett régiókban. A földrész nagyrészt azonban mérsékelt klímájú, ami nagyon kedvez a megtelepedésnek és a mezőgazdaságnak. Prérik, vagy hatalmas füves területek borítanak számos hegyvidéki területet.
Észak-Amerika legnagyobb havazásai + Legnagyobb havazások Helyszín Dátum Hüvelyk Centiméter 24 óra Silver Lake, Colorado 1921. április 14–15. 76 195.6 1 hónap Tamarack, California 1911 január 390 991 Egy vihar Mt. Shasta Ski Bowl, Kalifornia 1959. február 13–19. 189 480 Egy évszak Mount Baker (Washington) 1998–1999 1, 140 2, 895.6
Vízrajz és sivatagok Észak-Amerika területén az átlagos csapadékmennyiség 76 cm évente, ami () vizet jelent.North America water resources.
Folyóhálózat bélyegkép|jobb|300px|Észak-Amerika vízgyűjtő területei bélyegkép|jobb|300px|A Szent Lőrinc-folyó a New York–Ontario határon bélyegkép|jobb|300px|A Rio Grande felső folyása a coloradói Creede-nél bélyegkép|jobb|300px|A Csendes-óceánba tartó Columbia-folyó