A Bécsi Zenebarátok Társasága (röviden: Wiener Musikverein) egy régóta fennálló bécsi egyesület, amelyet a zenei kultúra népszerűsítésére 1812-ben alapítottak. bélyegkép|Alapító koncert, 1812
Alapítása 1812. november 29-én és december 3-án Händel Timotheus című oratóriumát adták elő a bécsi Hofburg téli lovardájában. beethoven-haus-bonn.de Ez a koncert tekinthető az Osztrák Monarchia Zenebarátai Társasága megalapítása katalizátorának.Till Gerrit Waidelich: musikverein.at Joseph Sonnleithnert (1766–1835), a bécsi császári udvari színházak (Burgtheater és Kärntnertortheater) akkori titkárát tekintik a társaság alapítójának. A két koncert bevételét az újonnan alapított intézmény javára szánták. I. Ferenc császár ezer guldent adományozott; a nettó nyereség végül 25 934 guldent tett ki bécsi pénznemben. A vállalat első központja a Palais Lobkowitz volt, a mai Lobkowitzplatzon.
Céljai Az 1814-ben létrehozott alapszabálya szerint a társaság legfontosabb célja a „zene népszerűsítése minden ágában”.
A Zenebarátok Társasága ezt háromféleképpen érte el: télikert alapítása a zenetörténeti dokumentumok szisztematikus gyűjtése (archívum, könyvtár és gyűjtemények) saját koncertjeik szervezése
Koncertek A Musikverein (Bécsi Zenei Társaság) első kórustevékenységei Antonio Salieri kezdeményezésére vezethetők vissza. Például 1824-ben a társaság részt vett Ludwig van Beethoven Missa solemnis és IX. szimfónia bécsi premierjén. Miután a társaság már évek óta kóruskoncerteket szervezett, a koncertkórus hivatalos megalapítására a bécsi Musikverein fióktelepeként 1858-ban került sor. A bécsi Singverein első vezető karmestere Johann von Herbeck volt; 1991 óta Johannes Prinz vezeti a kórust. bélyegkép|Zenei Társaság épülete (1831–1870) a Tuchlaubenen (Vörös Sün háza), az első épület jobbra, akkor 558., ma a 12. szám
A Társaság első koncertterme A Musikverein első esti szórakoztató rendezvényeire (kamarakoncertjeire) a bécsi Singerstrassén található Zum roten Apfel (A piros almához) címzett házban került sor. 1820-ban a koncertüzemeltetés a Gundelhofba költözött.
1829-ben a cég megvásárolt egy, a Kärnthner kerülethez tartozó házat Tuchlaubenen (a „Vörös Sün Háza”, amelyet 1822 óta béreltek, akkoriban az 558. számú ház volt, ma Tuchlauben 12), amelyben számos üzlet és lakás volt. Lebontották, és megbízták Franz Lösslt (építésvezető: Carl Högl ), hogy építsen egy új, háromszintes épületet, amelynek első emeletén koncertterem lenne, körülbelül 88 000 guldenes (bútorokkal együtt) áron. Az építési telek nagyjából az akkori Ofenlochgasséval szemben feküdt (1863 óta Kleeblattgasse). Abban az időben a Brandstätte még nem ágazott le Tuchlaubenből, hanem egy kis tér volt a Stephansdom közelében.
A csarnok megnyitójának ünnepi hangversenyére 1831. november 4-én került sor (abban az időben, amikor Bécsben tombolt a kolerajárvány). A Musikverein, többek között (bár a Hofburg Nagy Redoutensaaljában továbbra is megrendezték a nagy látogatottságú koncerteket), jelentősen hozzájárult Bécs nyilvános hangversenyéletéhez, többek között ezen a helyszínen is.
A 700 ülőhelyes terem hamarosan túl kicsinek bizonyult, ennek ellenére közel 40 évig használták. A gázvilágítást 1846-ban szerelték fel. Az emeleteken a télikert, valamint a társaság archívuma, irodái és próbatermei kaptak helyet.
A cég 1870-ben költözött be új épületébe, és még ugyanebben az évben eladta első házát. Az épületet későbbi a Strampfer Színház használta.1885-ben lebontották. bélyegkép|Bécsi Zenei Társaság 1898 körül
A cég jelenlegi székhelye 1863-ban I. Ferenc József császár állami pénzből a Társaságnak ajándékozta a Bécs folyó partján, a Szent Károly-templommal szemben fekvő telket. A földterület az óvárost körülvevő városfalak előtti egykori gleccserfalon feküdt, melyeket 1858-tól kezdődően bontottak le. A közelben épült 1861 és 1869 között a mai Bécsi Állami Operaház ; a szomszédos, a Bécs folyó partján fekvő telken 1865 és 1868 között a Künstlerhaus (Művészház); a Ringstrasse felé eső szomszédos telken pedig 1862 és 1865 között a mai Hotel Imperial.
Az épületet, amelyet Theophil Hansen tervezett, aki később a Parlament épületét is építette, és röviden Bécsi Musikverein néven ismert, ünnepi koncerttel avatták fel 1870. január 6-án. Ugyanebben az évben Konstantin zu Hohenlohe-Schillingsfürst herceget, a császár főkamarását a társaság tiszteletbeli tagjává választották hálából a császári udvarnak az új építési projekthez nyújtott támogatásáért.
1869-ben Carl Heissler lett a bécsi Zenebarátok Társasága zenekarának első karmestere. 1871-ben és 1872-ben az orosz zeneszerző, Anton Rubinstein volt a társaság művészeti vezetője. Utódja hamarosan Johannes Brahms lett.
Gyermek- és ifjúsági projektek A Zenebarátok Társasága a zene szeretetének és a klasszikus kultúrához való hozzáférés elősegítése érdekében a gyermekeknek és a fiataloknak is hasonló programot kínál: 1989 áprilisában került megrendezésre az első „Gyermekfesztivál” a Musikverein épületének összes termében. Azóta a program folyamatosan bővült, és ma már több mint 150 projektet tartalmaz a 3 és 19 év közötti minden korosztály számára. Az ifjúsági koncertek 20. évfordulóját 2009-ben egy nagyszabású fesztivállal ünnepelték a bécsi Musikvereinben. Az Allegretto koncertbohóc a Zenebarátok Társaságának gyermek- és ifjúsági koncertjeinek szimbóluma.
A művészeti előadásokat a korosztály igényeihez igazítják, különös hangsúlyt fektetve az aktív részvétel lehetőségére. Ez magában foglalja a legkisebbek éneklését és táncolását, egy online gyermekrajz-galériát, valamint a 15 és 19 év közöttiek számára nemzetközileg elismert karmesterekkel, szólistákkal és zeneszerzőkkel folytatott „találkozz a művésszel” beszélgetéseket.
A Zene Barátai Társaság Konzervatóriuma A Konzervatórium volt Bécs első állami zeneiskolája. 1817-ben Antonio Salieri udvari karmester kezdte létrehozni az énekosztályt. Az Allgemeine musikalische Zeitung (Általános Zenei Újság) 1818. január 7-én ezt írta erről: „Egy újonnan alapított Konzervatórium kezdeteként nagyra becsült Salieri udvari karmesterünk már ingyenes énekórákat ad 12 lánynak és 12 fiúnak.”
Április 19-én a konzervatórium első 24 hallgatója társasági koncerten mutatkozott be a nagyközönség előtt, Salieri a cappella kórusát énekelve. Az színapon található olasz nyelvű dedikáció fordítása a következő: „Köszönet illeti a Német Nemzeti Zenei Konzervatórium jótevőit a negyedik amatőr akadémia első huszonnégy növendéke, tizenkét fiú és tizenkét leány részéről, akik az említett helyről érkeztek 1818 áprilisában.”
1819-ben hegedűtanfolyamot alapítottak Joseph Böhm hegedűművésszel.
A 19. században ez az intézmény jelentősen kibővült, az 1890-es évekre több mint 1000 hallgatóval büszkélkedhetett, és hasonló intézményeket inspirált Bécsben. 1909-ben a császár rendeletére a magánintézetet államosították „ Császári és Királyi Zeneakadémia és Előadóművészeti Akadémia” néven, így a mai Bécsi Zeneakadémia és Előadóművészeti Egyetem elődjévé vált. Diákjai között volt Gustav Mahler, Hugo Wolf és Alexander Zemlinsky ; a Bécsi Udvari Opera Zenekara több tagja is a konzervatóriumba járt. Nevezetes tanárok között volt Anton Bruckner, Otto Dessoff, Robert Fuchs, valamint id. Joseph Hellmesberger és fia.
Archívum A Társaság archívuma ma a világ egyik legfontosabb kottagyűjteménye . Könyvtárra, archívumra (kottákat, akták és efemerákat tartalmaz) és gyűjteményekre (képek és emléktárgyak) oszlik. Értékes és ritka első kiadások találhatók itt, valamint Schubert, Beethoven, Mozart és sok más művész autogramjai. Jelentős még a több ezer tételből álló levélgyűjtemény, valamint a művészeti gyűjtemény, amely többek között Claudio Monteverdi és Johann Joseph Fux portréit tartalmazza. Különösen figyelemre méltó a Brahms-gyűjtemény, amely 2005 óta az UNESCO Világemlékezet nyilvántartásának része.
Személyiségek bélyegkép|Zenei Társaság épülete 1870-ből (2006) bélyegkép|Zenei Társaság épülete éjszaka bélyegkép|Nagyterem vagy Aranyterem a Musikverein épületében bélyegkép|5 eurós érme a 200. évforduló emlékére 2012-ben Alapító
Joseph Sonnleithner (1766–1835)
Társalapítók (válogatás)
Antonio Salieri (1750–1825), zeneszerző Anton Georg Apponyi (1751–1817) diplomata, művészetpártoló Fanny von Arnstein (1758–1818) Nikolaus Zmeskall von Domanovecz (1759–1833), a Magyar Udvari Kancellária tisztviselője Lobkowitz Ferenc József Maximilian herceg (1772–1816), vezérőrnagy, művészetkedvelő és mecénás Moritz I. Dietrichstein grófja (1775–1864), udvari tisztviselő Moritz von Fries (1777–1826), bankár és művészeti mecénás Friedrich Karl zu Fürstenberg (1774–1856), főudvari marsall
Híres tagok (válogatás)
Leopold von Sonnleithner (1797–1873), jogász és zenegyűjtő Jan Václav Voříšek (1791–1825) zeneszerző, zongoraművész és orgonaművész, tagja 1818-tól. Franz Schubert (1797–1828), rendes tag 1827. június 12-től
Koncertigazgatók bélyegkép|Carl Heissler, Josef Kriehuber litográfiája, 1866
Joseph Hellmesberger idősebb (1828–1893), művészeti vezető 1850–1859 Johann von Herbeck (1831–1877), művészeti vezető 1859–1869 Carl Heissler (1823–1878), művészeti vezető 1869–1871 Eduard Schön (1825–1879), miniszteri tanácsos és zeneszerző, rendező 1870 körül Anton Rubinstein, művészeti vezető 1871–1872 Johannes Brahms (1833–1897), koncertigazgató 1872–1875 Hans Richter (1843–1916), karmester, igazgató 1900-ig Franz Schalk (1863–1931), koncertigazgató 1904–1921 Ferdinand Löwe (1865–1925), koncertigazgató Wilhelm Furtwängler (1886–1954), koncertigazgató 1921–1927 (Leopold Reichweinnel együtt) Leopold Reichwein (1878–1945), koncertigazgató 1921–1927 (Wilhelm Furtwänglerrel együtt) Robert Heger (1886–1978), koncertigazgató 1925–1933 Walter Legge (1906–1979), rendező 1946-tól Herbert von Karajan (1908–1989), utolsó koncertrendező 1948–1964
Alelnökök (válogatás)
Raphael Georg Kiesewetter (1773–1850), udvari tanácsos és zenész, alelnök 1821–1843 Dumba Miklós (1830–1900), iparmágnás, alelnök 1880 körül Gustav Ortner (1935–2022), diplomata, alelnök 2001–2008
Igazgatók
Heinrich Eduard Josef von Lannoy (1787–1853), karmester és zeneszerző, tag Martin Gustav Nottebohm (1817–1882), zenetudós és zeneszerző, 1858-tól tag Carl Lafite (1872–1944), tag 1921–1938 között, főtitkári kinevezését követően Anthony van Hoboken (1887–1983), zenetudós és gyűjtő, 1957-től tag Czartoryski fivérek, 1870 körül
Titkárok (válogatás)
Leopold Alexander Zellner, főtitkár 1868–1891 Ludwig Koch, főtitkár 1894-től Hugo Botstiber (1875–1941), a Kancellária titkára és igazgatója 1905–1912 Carl Lafite (1872–1944), főtitkár 1911–1921 Friedrich Dlabač (1867–1947), főtitkár 1921–1938 Franz Schütz, a nemzetiszocialisták által 1938–1945 között kinevezett igazgató Rudolf Gamsjäger (1909–1985), főtitkár 1945–1972 Albert Moser (1920–2001), főtitkár 1973–1988 Thomas Angyan (*1953), főtitkár és művészeti vezető 1988–2020 Stephan Pauly (*1972), művészeti vezető 2020 óta
Levéltárosok
Martin Gustav Nottebohm (1817–1882), 1865 Carl Ferdinand Pohl (1819–1887), 1866–1887 Euszebius Mandyczewski (1857–1929), 1887–1929 Hedwig Kraus (1895–1985), 1930–1962 Hedwig Mitringer (1910–2001), 1962–1979 Biba Ottó (* 1946), 1979–2021 Johannes Prominczel (* 1978), 2021–
Tiszteletbeli tagok Claudio Abbado, 1991 (1933–2014) Guido Adler, 1928 (1885–1941) Amadei Anna grófnő, 1898 (1828–1927) Rudolf von Amadei, 1898 (1914–1898) August Wilhelm Ambros, 1872 (1816–1876) Thomas Angyan, 2021 (* 1953) Daniel Francois Auber, 1836 (1782–1871)
B Wilhelm Backhaus, 1928 (1884–1969) Giuseppe Abbate Baini, 1836 (1775–1844 Daniel Barenboim, 2008 (* 1942) Carl Ferdinand Becker, 1842 (1804–1877) Ludwig van Beethoven, 1826 (1770–1827) Charles-Auguste de Bériot, 1842 (1802–1870) Hector Berlioz, 1846 (1803–1869) Leonard Bernstein, 1988 (1918–1990) Josef Freiherr von Bezecny, 1898 (1829–1900) Bignioi Lajos, 1871 (1839–1907) Heinrich Billing Edler von Gemmen, 1896 (1834–1908) Joseph Böhm, 1871 (1795–1876)