Arthur Wellesley, Wellington hercege (1769. május 1. – 1852. szeptember 14.) angol-ír katona és politikus, a napóleoni háborúk egyik kiemelkedő hadvezére, aki a waterlooi csatában legyőzte Napóleont. A tory párt színeiben kétszer (1828–1830 és 1834) volt az Egyesült Királyság miniszterelnöke.
Wellesley Dublinban született, angol származású arisztokrata családban, apja Mornington grófja volt. 1787-ben lépett be a brit hadseregbe. Írország kormányzóinak szárnysegédjeként szolgált, majd kipróbálta magát a politikában és ír parlamenti képviselőnek választották. 1796-ban alezredesként részt vett a forradalmi Franciaország elleni balsikerű flandriai hadjáratban. Ezt követően Indiába küldték, ahová bátyját, Richard Wellesley-t akkor nevezték ki a brit gyarmatok kormányzójának. Harcolt a Maiszúr elleni háborúban és a Tipu szultán bukása után őt nevezték ki a meghódított terület kormányzójává. 1803-ban a Marátha Birodalom elleni háborúban döntő győzelmeivel hozzájárult a konfliktus gyors lezárásához.
Miután visszatért Európába, kisebb megbízásokat kapott a napóleoni háborúkban, majd az ibériai háborúban kinevezték a brit erők parancsnokává. Létszámhátrányban levő hadseregével visszaverte a Portugália meghódítására irányuló francia törekvéseket és Spanyolországban éveken át jelentős erőket kötött le. Franciaország 1812-es meggyengülését követően portugál és spanyol szövetségeseivel kiűzte a franciákat az Ibériai-félszigetről, majd benyomult Dél-Franciaországba; itt érte Napóleon lemondásának híre. Győzelmeiért hercegi címet és hadseregtábornoki rangot kapott. Miután Napóleon 1815-ben visszatért, Wellingtont bízták meg a koalíciós haderő vezetésével. A waterlooi csatában porosz segítséggel legyőzte a végleg elbukó Napóleont.
A háború után a nemzeti hősként ünnepelt Wellington politikai pályára váltott. A tory párt színeiben 1828-ban kormányalakításra kérték fel. A katolikusok egyenjogúsítását biztosító törvénye miatt igen népszerűtlenné vált és kormánya 1830-ban megbukott. 1834-ben három hétre ismét elvállalt egy ügyvivő kormányfői posztot, míg az általa javasolt miniszterelnök, Robert Peel visszatért külföldről.
Wellington elsősorban a hadi helyzethez gyorsan alkalmazkodó defenzív stílusáról ismert. Leghíresebb győzelmeit létszámhátrányban aratta, miközben saját veszteségeit lehetőség szerint a minimumon tartotta. Minden idők egyik legjobb védekező taktikusának tartják, hadmozdulatait katonai akadémiákon oktatják. Példás katonai pályafutása során mintegy 60 kisebb-nagyobb ütközetben vett részt.The Duke of Wellington: Soldiering to Glory BBC - History
Ifjúsága Wellesley 1769. május 1-én születettModern életrajzírói ezt a napot valószínűsítik, maga Wellesley és szülei is ezt tartották születésnapjának, de a templomi anyakönyvben április 30. szerepel keresztelőjének dátumaként Portrait of Arthur Wellesley Artware Fineart Dublinban, valószínűleg a család városi rezidenciáján, a Merrion Street 24. alatt (ma szálloda van a ház helyén) Ennek némileg ellentmond, hogy 1815-ben anyja úgy emlékezett, hogy a ház a Merrion Str. 6. volt;Wellesley (2008), p. 16. apja állítása szerint a 24. szám melletti Mornington House-ban született, maga Wellesley pedig az 1851-es népszámláláson a család athy-i kastélyát (amely 1916-ban leégett) adta meg születése helyszínéül.Holmes (2002), p. 7.
Családja (amely 1789-ig a Wesley névalakot használta) tekintélyes, protestáns vallású, angol-ír arisztokrata família volt. Anyja, Anna Hill-Trevor (Dungannon vikomtjának legidősebb lánya) Garret Wesley-hez, Mornington első bárójához ment feleségül, aki rövid ideig képviselő volt az ír parlamentben, majd apja halála után átvette a birtokok igazgatását; emellett elismert zeneszerző volt és filantróp tevékenységéért a király 1760-ban grófi rangra emelte.Longford, p. 53 A házaspárnak kilenc gyermeke született, köztük Arthur a hatodikként jött világra. Testvérei között volt Richard Wellesley (1760-1842) külügyminiszter és Henry Wellesley (1773–1847) ír államminiszter.National Maritime Museum Records, Greenwich
Wellesley gyermekkorát alapvetően a család két rezidenciáján: a dublini házban és a Meath megyei Summerhill mellett fekvő Dangan-kastélyban töltötte.Holmes (2002), pp. 6–7. Amikor tizenkét éves volt, 1781-ben Arthur apja meghalt és legidősebb bátyja, Richard Wellesley örökölte a grófi címet.Holmes (2002), p. 8.
Iskolába aktuális tartózkodási helye szerint járt: Danganban a trimi egyházkerületi iskolába, Dublinban a Mr Whyte's Academyre, Londonban pedig a Brown's Schoolba. 1781-ben beíratták Etonba, ahol 1784-ig tanult. Nem szerette azt az iskolát és magányosnak érezte magát, ezért is valószínűtlen, hogy ő mondta volna azt a neki tulajdonított szállóigét, hogy „a waterlooi csatát Eton sportpályáin nyerték meg”; egyébként Etonban ekkor még nem is voltak sportpályák. 1785-ben rossz tanulmányi eredményei és az apja halála után következő pénzszűke miatt Arthur és anyja Brüsszelbe költözött.Holmes (2002), p. 9. Mivel húszas évei elejéig semmilyen téren nem mutatott különösebb tehetséget, anyja aggódni kezdett miatta. Ahogyan egyszer írta: "Nem tudom mit tehetnék ezzel az esetlen Arthur fiammal." Egy évvel később beiratkozott az angers-i francia Királyi Lovassági Akadémiára, ahol kiválóan megtanult lovagolni és jól boldogult a francia nyelvvel, ami a későbbiekben igen hasznosnak bizonyult.Holmes (2002), pp. 19–20. Mikor 1786 végén visszatért Angliába, elragadtatta anyját új képességeivel.Holmes (2002), p. 20.
Katonai pályafutása
Hazatérte után Richard bátyja megkérte barátját, Rutland hercegét (akkor Írország főkormányzóját) hogy segítse Arthur katonai karrierjét. Röviddel később, 1787. március 7-én zászlósi rangban felvették a 73. gyalogezredbe.Holmes (2002), p. 21.London Gazette, issue 12836, page 118, 6 March 1787 Októberben bátyja közbenjárására kinevezték az új főkormányzó, Lord Buckingham mellé szárnysegédnek. Fizetése duplájára, napi tíz shillingre emelkedett. Egyúttal áthelyezték az akkor alapított 76. gyalogezredhez és még ugyanezen év karácsonyán előléptették hadnaggyá.London Gazette, issue 12959, page 47, 26 January 1788 Kötelezettségei elsősorban társasági jellegűek voltak; bálokba járt, vendégeket szórakoztatott, szükség esetén tanácsot adott Lord Buckinghamnek. Kártyaadósságai miatt néha kölcsönt kellett felvennie, de azzal védekezett, hogy bár gyakran került pénzzavarba, soha nem verte magát túlzott adósságokba.Holmes (2002), p. 22.
1788 januárjában áthelyezték a 41. gyalogezredhez,London Gazette, issue 12958, page 40, 22 January 1788 júniusban pedig, még mindig hadnagyi rangban a 12. dragonyosezred tisztje lett.London Gazette, issue 13121, page 539, 8 August 1789 Ebben az évben kipróbálta magát a politikában is, a trimi választókörzetben jelöltette magát képviselőnek és be is választották az ír parlament alsóházába.Holmes (2002), p. 24. A következő két évben kötelességtudóan mindig a kormánypárttal szavazott. 1791 januárjában előléptették századossá és áthelyezték előbb az 58. gyalogezredhez,London Gazette, issue 13347, page 542, 27 September 1791 majd októberben a 18. dragonyosezredhez.London Gazette, issue 13488, page 976, 25 December 1792}} Ekkoriban kezdett udvarolni Kitty Pakenham longfordi baronesznek. 1793-ban megkérte a kezét, de a lány bátyja (az akkori családfő) elutasította, mert Wellesley-t túl fiatalnak, túlságosan eladósodottnak és perspektíva nélkülinek találta.Holmes (2002), p. 26. Az addig szívesen zenélgető Wellesley dühében elégette a hegedűjét és megfogadta, hogy katonai karrierjének szenteli magát.Holmes (2002), p. 27. Még ebben az évben őrnagyi rangot vásárolt a 33. gyalogezredben,London Gazette, issue 13542, page 555, 29 June 1793 pár hónappal később pedig bátyja kölcsönéből sikerült alezredessé előléptetnie magát.Holmes (2002), p. 28.London Gazette, issue 13596, page 1052, 23 November 1793}}
Hollandia
1793-ban York hercegét egy nagyobb brit kontingenssel Flandriába küldték, hogy onnan támadja meg a forradalmi Franciaországot. 1794 júniusában Cork kikötőjében behajózták a 33. ezredet is, amely a flandriai haderő erősítésének szántak. Túl későn érkeztek: már csak a Hollandiába visszavonuló herceghez tudtak csatlakozni. Wellesley 1794. szeptember 15-én a boxteli csatában, dandárjának ideiglenes parancsnokaként esett át a tűzkeresztségen.Holmes (2002), p. 30. Miközben Abercromby tábornok visszavonult a fölényben lévő franciák elől, a 33. ezred tartotta vissza az ellenséges lovasságot a hátrálók üldözésétől. Az elkövetkező rendkívül kemény tél során Wellesley ezredét a Waal folyó mentén húzódó szövetséges védvonalba osztották be; ezalatt a betegségek és a fagy miatt súlyos veszteségeket szenvedtek. Wellesley is megbetegedett a nyirkos környezetben.Holmes (2002), p. 31. A hadjárat katasztrofális vereséggel végződött, a franciák kiűzték őket Hollandiából és kénytelenek voltak Németország felé visszavonulni; Wellesley viszont sokat tanult, például arról, hogyan lehet feltartani gyalogsággal az előrenyomuló ellenséges hadoszlopokat, vagy hogy milyen fontos lehet a flotta támogatása. Azt is megértette, hogy a kudarc – legalábbis részben – a rossz hadvezetésnek és a szervezésbeli hiányosságok számlájára volt írható.Holmes (2002), p. 32. Később így írt hollandiai tapasztalatairól: "Legalább megtanultam hogy mit ne tegyek, és ez mindig egy fontos lecke."
1795 márciusában visszatért Angliába és másodszor is megválasztatta magát Trim parlamenti képviselőjének.Holmes (2002), p. 33. Azt remélte, hogy megkapja a hadügyminiszteri posztot az új ír kormányban, de John Pratt főkormányzó csak a hadtápfelügyelet vezetését ajánlotta fel neki. Visszautasította és inkább visszatért az ezredéhez, amely ekkor Southamptonban készült arra, hogy behajózzák a Nyugat-Indiákra. Másfél hónapos tengeri út után a viharos időjárás miatt vissza kellett térniük Angliába. Néhány hónappal később, miután az ezred kipihente a viszontagságokat, Indiába küldték őket. Előtte még, 1796. május 3-án Wellesley-t ezredessé léptették elő.London Gazette, issue 13892, page 460, 4 May 1796}}
India Wellesley 1797 februárjában érkezett meg Kalkuttába. Néhány hónappal később a Fülöp-szigetekre küldték, ahol a trópusi klíma miatt új higiéniai előírásokat vezetett be a katonái számára.Holmes (2002), p. 40. Mikor novemberben visszatért Indiába, megtudta, hogy bátyját, Richard Wellesley-t (ekkor már Lord Morningtont) kinevezték India főkormányzójává.Holmes (2002), p. 41.
1798-ban az addigi Wesley helyett Wellesley-re változtatta a nevét, mert bátyja szerint az volt az ősi, helyes írásmód.Longford (1971), p. 54. Wellington's first signature as Arthur Wellesley was on a letter dated 19 May 1798.
A negyedik brit-maiszúri háború
bélyegkép|Brit katonák megtalálják Tipu Szultán holttestét (Henry Singleton képe, kb. 1800) 1798-ban kitört a háború a franciákkal szövetkező Tipu maiszúri szultánnal. A főkormányzó George Harris vezetésével jelentős sereget, a szövetséges haidarábádi csapatokkal együtt mintegy 50 ezer katonát (ennek kevesebb mint a tizede volt brit, a többi indiai) küldött, hogy elfoglalják a maiszúri fővárost, Srírangapattanát.Holmes (2002), p. 49. Wellesley-t és a 33. ezredet augusztusban csatolták a madrasi kontingenshez.Holmes (2002), p. 44. Hosszas és gondos logisztikai előkészítés után (amely a későbbiekben is Wellesley egyik legfőbb erényének bizonyult)Holmes (2002), p. 47. decemberben indultak útnak és mintegy 400 km-t megtéve a dzsungelben, megérkeztek Maiszúrba. Eközben bátyja megbízta Wellesley-t, hogy legyen a szövetséges haiderabadi nizam tanácsadója; emiatt súrlódásokra került sor a többi főtiszttel, többek között saját feljebbvalóival is.Holmes (2002), p. 51. 1799. március 27-én a mallavellyi csatában összecsaptak a maiszúri erőkkel. Wellesley katonái két sorba fejlődtek fel, megközelítették az egyik dombon védelembe vonult ellenséget és több sortűz után szuronyrohammal futamították meg őket, a hadsereg többi részével együttműködésben.Holmes (2002), p. 53.