A szomáli mitológia azokat a hiedelmeket, mítoszokat, legendákat és népmeséket foglalja magában, amelyek a szomáli társadalomban élnek, és amelyeket több ezer éven át, nagyjából 6000 évvel ezelőttig visszamenőleg adtak át az új nemzedéknek Szomáliában és Dzsibutiban. A mai egyistenhitű szomáliai mitológiát alkotó elemek közül sok olyan hagyomány, amelynek pontossága az idők folyamán elhalványult, vagy az iszlám Afrika szarvára való megérkezésével jelentősen átalakult.

A szentek tiszteletének kultúrája és számos vallási tisztség fennmaradása a modern Szomáliában azt mutatja, hogy a régió ősi múltjának régi hagyományai jelentős hatással voltak a szomáliai irodalomra a későbbi évszázadokban. Hasonlóképpen, a hagyományos szomáliai orvoslás és csillagászat gyakorlói is ragaszkodnak egy régi kulturális hiedelemrendszer maradványaihoz, amely egykor virágzott Szomáliában és a Szomáliai-félsziget szélesebb régiójában.

Iszlám előtti időszak bélyegkép|180x180px|Ősi templomromok Aynabóban. Úgy gondolják, hogy az iszlám előtti időkben a szomáliak egy összetett, egyistenhitű vallási rendszerhez tartoztak, amelyet klsőbb egy mindenható alak váltott fel, akit szomáliaiul Eebbe-nek, más néven pedig Waaq-nak neveztek. Az ókorból származó, Taallo néven ismert vallási templomok voltak azok a központok, ahol a Wadaad papok vezetésével fontos szertartásokat tartottak. Waaq-ot az iszlám előtti időkben a vízzel/esővel, termékenységgel, szent fákkal, állatokkal, a természettel, békével és a jóléttel társított égistennek tartották. Szomáliai nyelven olyan szavakban maradt fenn az isten neve, mint Bar waaqo („bőséges”), Ceel Waaq (egy város neve) és Cabud Waaq (egy város Szomália középső részén, amelyet főként a Marehan klán tagjai laknak). bélyegkép|Egy régi ház romjai Abaszában.Richard Francis Burton (1856) első kelet-afrikai lépések (first footsteps in east Africa) című könyvében úgy írja le az Awdal régióban fekvő Abasát, mint Kola királynő erődjének székhelyét; Kola egy hatalmas királynő volt, aki régi múltra visszatekéntő háborúban állt a szomszédos Awbube városával:

„Egy órányi lovaglás után elfordultunk az Abbaso Fiumara folyótól, és beléptünk egy dombok között fekvő medencébe, amely körülbelül tizenhat mérföldre fekszik a szent fától. Ez Darbiyah Kola – Kola erődje – helyszíne, amelyet a galla királynőről neveztek el. Azt mondják, hogy ez a város és szomszédja, Aububah úgy harcoltak egymással, mint a macskák Kilkennyben, amíg mindkettőt „fel nem falták”: a gadabursiak az eseményt arra az időszakra teszik, amikor őseik még a partvidéken fekvő Bulharban laktak – körülbelül 300 évvel ezelőtt. Ha a dátum helyes, akkor a jelentős romok kemény harcot vívtak az idővel. A házak maradványai beborítják a talajt, a gondosan épített kutak pedig szeméttel vannak tele: rámutattak a palotára, amelynek kőből és agyagból épült falait faelemek tartják. A mecset egy nagy, tető nélküli épület, amelyben tizenkét négyzet alakú, durva kőműves oszlop áll, a mihrábot, vagyis az imafülkét pedig egy meglehetősen jól megépített köríves boltív jelzi. De a müezzin hangja örökre elhallgatott, és most kúszónövények fonódnak a romos szentély köré. A táj csendes és komor volt, mint egy sír; másfél mérföld hosszan mindenhol csak romok – romok – romok voltak.”Richard Francis Burton (1856). First Footsteps in East Africa (1 kiadás).

A „galla” kifejezés – amely az oromókra vonatkozó pejoratív megnevezés"ETHIOPIA LESSONS IN REPRESSION: VIOLATIONS OF ACADEMIC FREEDOM IN ETHIOPIA" (pdf). 26 oldal. – Bahrey szerint a következőképpen hangzott: „A gallák nyugatról érkeztek, és átkeltek országuk Galana nevű folyóján, egészen Bali határáig...” Mivel a „galana” szó a galla nyelven „folyót” jelent, nem lehet egyértelműen megállapítani, melyik folyóra utaltak; nem világos, milyen jelentéstartalommal használták. A „Galla” kifejezést már 1593-ban is használta Bahrey szerzetes írásaiban. A kifejezést később a szomáliai európai utazók félreértelmezték és helytelenül használták a szomáliai „Taalo” (ősi sír) és a „galo” (nem muszlim) fogalmakkal. Figyelembe véve a város és az erőd egyértelműen iszlám jellegzetességeit, a romos mecsetekkel és templomokkal együtt, vannak olyan bizonyítékok, amelyek alátámasztják azt a feltételezést, hogy Kola királynő az iszlám korszakban élt királynő lehetett. Az ásatások eredményei alapján azonban valószínűbb, hogy egy nem muszlim közösséghez tartozott, amely Adadleh, Jid Ali és Kirit környékén birtokolta a földterületek nagy részét, ahol számos keresztes sír található. Két kultúra ütközött össze, amikor a muszlim közösségek – köztük a Gadaburi, Madaxweyna Dir, Argobba és Harla klánok ősei – kiűzték a keresztény közösséget a régióból.Jorge de Torres (2020). The fort of Queen Kola: Abasa. StateHorn project.

Richard Francis Burton (1856) is leírja, amikor meglátogatta a csatateret:

„Onnan a csatatérre mentünk, egy széles homokkőmezőre, amelynek talaján világosan láthatóak öszvérek és lovak patáinak nyomai: ezen a talajon, amely a vezetőim szerint régen puha és rugalmas volt, zajlott le a nagy csata Aububah és Darbiyah Kola között.”

Abaszát és Kola királynő erődjét számos európai utazó, felfedező és régész látogatta meg. Köztük Richard Francis Burton 1854–1855-ben, Alexander T. Curle az 1930-as években, Neville Chittick 1978-ban, valamint a francia tudósok, François-Xavier Fauvelle-Aymar és Bernard Hirsch 2004-ben.

Istenségek

Waaq: az ősi kusita égisten, akit számos törzs különösen tisztelt.Donald Levine (2014-12-10). Greater Ethiopia: The Evolution of a Multiethnic Society. Chicagói egyetem.Sada Mire (2020-02-05). Divine Fertility: The Continuity in Transformation of an Ideology of Sacred Kinship in Northeast Africa. Routledge kiadó.Wainwright, G. A. (2011-06-09). The Sky-Religion in Egypt: Its Antiquity and Effects. Cambridge egyetem. Maga a név önmagában nem kifejezetten szomáliai, egy legenda szerint a szomáli isten neve Ebbe volt, aki a mennyben lakik; amikor a nomádok sikeresen imádkoztak az esőért, az ő kegyelmét kérték. Az isten neve olyan szavakban él tovább, mint a barwaaqo, ami azt jelenti, hogy „boldogan élni, bőségben élni."African Religions: Beliefs and Practices through History.Mohamed Diriye Abdullahi (2001). Culture and Customs of Somalia. Greenwood Publishing Group, 65 oldal. Ayaanle (angyal) - az ókori Szomáliában az Ayaanle-t jó szellemekként ismerték, akik közvetítőként működtek Isten és az emberek között. Úgy tartották, hogy szerencsét és áldást hoznak. Húr (Kaszás) - Húr a halál hírnöke volt, egy nagy madár alakját öltötte fel a leggyakrabban. Ő vezette a lelkeket a túlvilágra. Nidar (büntető) - Nidar volt a jogtalanságok orvoslója. Őt tartották azok védelmezőjének, akiket embertársaik kizsákmányoltak. Az istenség a modern Szomáliában egy népszerű mondás formájában maradt fenn: Nidar Ba Ku Heli („Nidar megtalálja és megbünteti a rosszalkodókat”). Vagar: a termékenységgel kapcsolatos nőalak.Sada Mire (2015-03-01). "Wagar, Fertility and Phallic Stelae: Cushitic Sky-God Belief and the Site of Saint Aw-Barkhadle, Somaliland". African Archaeological Review. 32 (1): 93–109.

Legendás királyok, királynők és szentek A szomáliai mitológiában rengeteg legenda kering azokról a férfiakról és nőkről, akik szembeszálltak bizonyos hagyományokkal, vagy hősok és szentek lettek a Szomáliai-félsziget népei körében.

Kola királynő (Abasza) - Kola királynő az Avdal régióban fekvő Abasza városának hatalmas és legendás uralkodója volt, aki az Abasza és Avbube városok közötti ősi konfliktusban harcolt.

Arraweelo: egy legendás uralkodónő volt, aki a nők jogait támogatta. Számos eposz támasztja alá Arraweelo legendáját, mint korszakának meghatározó női vezetője.

Vílvál (király) - Viil Vaal egy legendás király volt az ókori Szomáliában, akit bátorságáról és harci képességeiről ismertek.

Óriások és démonok

Habbad ina Kamasz: egy legendás, kegyetlen óriás volt, aki az ókori Szomália területének felét uralta. Elnyomó uralma teljes ellentéte volt annak a kedvességnek és gondoskodásnak, ami a Biriir ina Barko nevű óriás által uralt földeken volt (amely az ősi Szomália területének másik fele). Végül Biriir legyőzte és megölte a csatában, amikor  tudomást szerzett Habbad zsarnokságáról. Biriir ina Barko: az ókori Szomáliában élt legendás és hősies óriás volt, aki igazságos uralmáról és jóságáról volt híres. A Shimbiraale (a madarak barlangja) nevű barlangban élt, és olyan nehéz gyűrűt viselt, amelyet senki sem tudott felemelni. Meghallgatta a Habbad nevű óriás uralma alatt szenvedők könyörgéseit, és csatában legyőzte őt. Ezután egyesítette a két területet, és hosszú békeidőszakot hozott el.Ahmed Artan Hanghe: folktales from Somalia, 144 oldal. Kori-iszmarisz („Aki bottal dörzsöli magát”) - egy férfi volt, aki alkonyatkor egy varázspálcával megdörzsölve magát „hiénemberré” tudott átalakulni. A folyamatot megismételve hajnal előtt visszatérhetett emberi alakjába. Degdír („Aki hosszú fülekkel rendelkezik”) - egy kannibál démonnő volt, aki a szomáliai erdőkben vadászott. Áldozatai általában vándorló vagy eltévedt gyerekek voltak. Búti (alakváltó ember/lény) - Degdhír démonnő egyik gyermeke volt, aki az életét kockáztatta, hogy megmentse az ártatlan falusiakat. Hőssé vált, amikor megmentette az embereket, de mégis örökre arra kárhoztatott, hogy alakváltó, kannibál lény legyen, mint az anyja. Fadumo és Farax (Búti túlélő gyermekei) - sikeresen teljesítették a hét próbát, és túlélték a kannibál anyjuk üldözését, miután rájöttek, hogy az megölte apjukat és öccsüket. Fadumo és Farax elszigetelten éltek, amíg Fadumo férjhez nem ment, és többé nem tért vissza. Kówlay Dzsadzsab (Fadumo és Farax történetének folytatása) - Farax imádkozott, hogy visszakapja a nővérét, vagy ha nem, akkor váljon fává, hogy megvárja, amíg visszatér, mivel már öreg volt. Imádságára válasz érkezett: évekig fává változott. Egy nap a nővére visszatért a családjával. A gyerekek levágták a fa leveleit, mire Farax így válaszolt: „abti eeda” – miután Fadumo gyermekei folyton mondták neki, hogy levágtak egy levelet a fáról, az pedig válaszolt. A nővér imádkozott, hogy a átok megtörjön, és így újra egyesültek.

Mitológiai helyek Szomália számos területén vannak városok vagy meghatározott területek, amelyek nevei alátámasztják a szomáliai mitológiában elmesélt történeteket. Maga a „Waaq” szó fennmaradt a szomáli nyelvben, olyan helyek elnevezésére használják, mint Caabudwaaq („Isten tisztelője”), Ceelwaaq („Isten kútja”) és más, Waaq nevet viselő hasonló települések. Arrawelo sírja egy másik népszerű mitológiai hely Szomáliában, amelyről ténylegesen sokan hiszik, hogy a királynő végső nyughelye. A modern időkben a szomáliai nők számára fontos helynek számít.

Kapcsolódó szócikkek

Waaqeffanna

Jegyzetek

Források

Angolul

Hartland, E.S. (1904). "Specimens of Somali Tales". Folklore. 15 (3): 316–326. John William Johnson (1973). "Research in Somali Folklore". Research in African Literatures. 4 (1): 51–61. Aki'o Nakano (1982). Somali folktales (1). Texts in Somali . Tokió, Tokiói egyetem. Georgi Kapchits (1986). "On subjects and Motifs of Somali Folk-tales (experience of cataloguing).pdf. Axmed Cartan Xaange [Hanghe, Ahmed Artan]. Sheekoxariirooyin soomaaliyeed. Mogadisu, Szomália: Akademiyada Soomaaliyeed Cilmiga iyo Fanka iskaashi lala yeeshay; Uppsala: Scandinavian Institute of African Studies, 1988. Georgi Kapchits "On types of Somali folk-tales" (szerkesztette: Mohamed Mohamed Abdi). Anthropologie somalienne. Actes du IIe Colloque des Etudes Somaliennes (Besançon - 8/11 octobre 1990). Les Belles Lettres, 1993. 247–250 oldal. Georgi Kapchits (2006). Faalihiyii la bilkeyday. Sheekaxariirooyin Soomaaliyeed (szomáliul és angolul is). Fiona Moolla (2012). "When Orature Becomes Literature: Somali Oral Poetry and Folktales in Somali Novels". Comparative Literature Studies. 49 (3): 434–462.

Olaszul

Ciise Mohamed Siyaad (1985). Favole somale (olaszul és szomáli nyelven), 6 kiadás.