Benke József (Hernádszentandrás, 1900. augusztus 11. – Hejőpapi, 1967. január 21.) református lelkész.
Élete Lelkészcsaládból származott. Édesapja, Benke István hernádszentandrási lelkipásztor hirtelen meghalt hat fiúgyermeket hagyva hátra. Ezek között József volt a legidősebb, 11 éves. Ő és kisebb testvérei megtapasztalták édesanyjuk özvegységének, a maguk árvaságának minden küzdelmét és keserűségét. Ez formálta őt olyanná, hogy lelkipásztorként elsősorban gyülekezetében és falujában, Hejőpapin igyekezett felvenni az elhagyottak, főleg az árva gyermekek gondját. De ilyen jellegű tevékenysége túlnőtt a gyülekezet határain. Az 1930-as évek elején, az akkori gazdasági válság idején árvaházat hozott létre, és rövidesen már három árvaház működött a községben külön konyhával és háttérgazdasággal. Ebben segítségére voltak olyan gyülekezeti tagok, akiket erre indított az egész gyülekezet életét is átformáló evangélium. Az ott elindult munka betagolódott az akkor kibontakozó Országos Református Szeretetszövetségnek az egész országra kiterjedő diakóniai vállalkozásába, mely árvaházakat, idősek számára otthonokat hozott létre.
1933-ban, az árvaház avató ünnepségén Ravasz László püspök mondta prédikációjában: „Ha kérdeznék tőlem, melyik a legszebb község Magyarországon, azt mondanám, hogy Hejőpapi, mert itt négy olyan kis ház van, amelyik belül szebb, mint a királyi paloták, szebb, mert árva gyermekek számára készítette azt az önfeláldozó szeretet.”
Források
Kategória:1900-ban született személyek Kategória:1967-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar református lelkészek