Beširevići () falu Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Srebrenica községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvorniktól légvonalban 50, közúton 78 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 15, közúton 25 km-re délkeletre, Osat régióban, a Drina felduzzasztásával létrehozott Perućaci-víztározó keleti végétől mintegy 4 km-re északra, 420-700 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Zvornik 477-4-4 Községközpontjával egy aszfaltút egy szakasza Kragljivodáig (21,5 km) és egy makadámút (3,5 km) köti össze. A település nagy része a Rijeka vízfolyás bal felső medencéjében, a Vijenac nyugati lejtőjén található. A település szétszórt jellegű, három faluval: Muhića Ravan, Skejići és Šljivica. A kataszteri község területe körülbelül 4,7 km2, amelynek 55,7%-a magántulajdonban van.
Éghajlata A térség párás kontinentális éghajlattal rendelkezik, hideg telek és meleg nyarak jellemzik, az átlaghőmérséklet januárban körülbelül 4°C, augusztusban pedig eléri a 27°C-ot. Télen gyakran havazik, a hőmérséklet pedig fagypont alá süllyed, míg nyáron mérsékelt az időjárás, extrém hőség nélkül. A Srebrenica régióban az éves csapadékmennyiség átlagosan körülbelül 1077 mm, amely viszonylag egyenletesen oszlik el, de késő tavasszal és ősszel több eső esik, ami befolyásolja a talaj nedvességtartalmát a terület dombos terepére jellemző gyümölcsök számára.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb60Bosnyák55151Horvát00Jugoszláv00Egyéb20Összesen55151
Története A település a Drina völgyének részét képezi, mely már az illírek idején is lakott volt. Amint azt a közeli Skelaniban található 4. századi bazilika maradványa is igazolja a Drina völgyében már a római korban élénk emberi tevékenység folyt, mely a közeli ezüstbányák római kiaknázására vezethető vissza. A római uralom után a terület a népvándorlás korában több nép fennhatósága alá került. A kora középkorban szláv törzsek telepedtek meg a vidéken. A középkorban a terület a Bosnyák Királyság része volt.
Bosznia 1463-as meghódítását követően az oszmán terjeszkedés adminisztratív változásokat hozott. A terület az oszmán defterek szerint a Zvorniki szandzsák igazgatása alá esett. A lakosság főként földműveléssel és állattartással foglalkozott. Egy 1604-es oszmán defter említi Osatnica falut, melyhez később Beširevići is hozzá tartozott. A települést a korábbi történelmi források nem említik jelenlegi nevén. Az 1604-es oszmán defter Šljivica falut említi, a mai Beširevići egyik kis faluját, ahol 11 örökséggel rendelkező muszlim és egy nem muszlim, valamint 12 nőtlen muszlim élt. A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Osatica község részeként a településnek 30 háztartása, 155 muszlim és 1 ortodox keresztény lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 95. o. Az osztrák-magyar uralom alatt a 20. század elején a srebrenicai régió fokozatos infrastruktúra-fejlesztéseken ment át, mint például a falvakat a bányászati helyszínekkel összekötő jobb utak építése. 1910-ben a Srebrenicai járáshoz tartozó településen 30 háztartást, 178 muszlim és 17 ortodox keresztény lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 104. o.
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború alatt a térség a tengelyhatalmak megszállása alatt állt és nőtt az etnikumok közötti viszály. Srebrenicát és a környező falvakat a partizán erők 1945. március 11-én szabadították fel, ami a megszállás végét is jelentette.
A második világháború utáni szocialista Jugoszláviában a vidéki települések mezőgazdasági kollektivizáláson estek át a földújraelosztást és a szövetkezeti gazdaságok szervezését célzó szélesebb körű nemzeti politika részeként, amely 1949 körül kezdődött és az 1950-es évek elején tetőzött. Ezek az erőfeszítések azonban nagyrészt sikertelenek voltak a parasztok ellenállása és a gazdasági hatékonyság hiánya miatt, ami 1953-ra dekollektivizáláshoz vezetett, ezt követően pedig a kisüzemi magángazdálkodás uralta a boszniai vidéki gazdaságokat, beleértve a korlátozott ipari tevékenységhez kötött területeket is. A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. A háború kitörésekor Kelet-Bosznia, amely a háború előtt bosnyák többségű terület volt, etnikai tisztogatási műveleteknek és számos atrocitásnak volt kitéve, köztük gyilkosságokkal és nemi erőszakkal. A szerb erők és félkatonai bandák a nem szerb lakosság rovására nagy mértékű kifosztást és kényszerű áttelepítést hajtottak végre. A Srebrenica környékén fekvő területek esetében ezeknek a műveleteknek az volt a célja, hogy Kelet-Boszniában egy olyan összefüggő, szerbek által ellenőrzött területet hozzanak létre, amelynek közös a határa Szerbiával.
A háború alatt a település is a Drina folyó mentén fekvő összes többi város és falu sorsára jutott: 1992 májusában a szerbek megtámadták a falut, amely folyamat során számos falusi meghalt, minden korosztályból. 1993-ban a szerb támadásokat túlélők elmenekültek otthonaikból, hogy menedéket keressenek Srebrenicában, amelyet ENSZ biztonságos övezetnek nyilvánítottak. A szerb erők elfoglalták a falut, és felégették a házakat. 1995 júliusában, amikor Srebrenicát a szerb erők elfoglalták, innen és a környező falvakból elmenekült több száz férfi és fiú pusztult el a népirtásban. Sok család elvesztette mindenét. 1995 júliusáig 24 beširevvići lakost öltek meg, akiknek átlagéletkora 33,2 év volt. A srebrenicai népirtás során 110 beširevići férfit öltek meg, akiknek átlagéletkora 36,1 év volt.
A háború utáni újjáépítés A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében ez a terület a Boszniai Szerb Köztársasághoz került. A békemegállapodás elrendelte a vagyonvisszaszolgáltatást és az elűzött lakosság visszatérését. A kezdeti újjáépítési erőfeszítések a háború által megrongált lakóházak újjáépítését és a falvak alapvető infrastruktúráját célozták meg, hogy lehetővé tegyék a menekültek visszaáramlását. Az infrastruktúra újjáépítése a 2000-es években felgyorsult a nemzetközi segélyeknek köszönhetően, beleértve az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2002 áprilisában indított 12,5 millió dolláros Srebrenica Regionális Újjáépítési Programját, amely a konfliktus során megrongálódott alapvető közművek, utak és lakások újjáépítését célozta.
2002-ben, évekig tartó kitelepítés után, néhány család megmaradt tagjai úgy döntöttek, hogy visszatérnek és megpróbálják újjáépíteni életüket. A visszatérők mind elvesztették rokonaikat a háborúban. Csaknem az összes család özvegyekből és gyermekekből állt. Az európai szervezetek építőanyag-adományainak köszönhetően, az uniós és nemzetközi nem kormányzati szervezetek segítségével új házakat építettek. A visszatérésen felbuzdulva, több korábbi falusi is csatlakozott hozzájuk. A kezdeti lelkesedés azonban sokak számára keserű csalódássá változott, mivel a kormány és a nemzetközi közösségi tisztviselők által gyakran megvitatott „fenntartható visszatérési politika” inkább retorikának, mint gyakorlati cselekvési tervnek bizonyult. Sok visszatérőt másodszor is kénytelen volt elhagyni faluját. 2005 végére 11 háztartás, összesen 33 fővel, tért vissza Beširevićibe, és 10 házat építettek újjá. Több mint 250 háború előtti lakos él a Bosznia-Hercegovinai Föderáció területén, Banovići, Gračanica, Ilijaš, Kalesija, Lukavac, Novi Grad, Srebrenik, Tuzla, Vogošća, Zenica és Živinice településeken, míg több mint 50-en Bosznia-Hercegovina határain kívül élnek.
Oktatás és vallás 1992-ig a faluban négyosztályos általános iskola működött, ahová Gladovići és Sulice falvakból is jártak gyerekek. Az általános iskola fennmaradó évfolyamait a központi Osatica Általános Iskolában végezték. A vallási kötelezettségeket az osaticai mecsetben teljesítették, amelyet a VRS tagjai 1993-ban romboltak le.
Jegyzetek
Fordítás
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései