bélyegkép|Id. Lucas Cranach: I. János Frigyes választófejedelem, 1531, Louvreközépre|class=skin-invert-image notpageimage|keretnélküli|140px I. János Frigyes szász választófejedelem, más néven Nagylelkű Frigyes (Torgau, 1503. június 30. – Weimar, 1554. március 3.) az Ernestine Wettin- dinasztiából, 1532 és 1547 között Szászország választófejedelme és hercege, majd miután 1547-ben elvesztette választói méltóságát, haláláig Szászország Ernestine részének egyetlen hercege. Jéna városában, ahol az ő tervei szerint alapították a ma is létező egyetemet, Hanfried néven ismert.

Élete Szászország választófejedelme bélyegkép|János Frigyes választófejedelmi ruhában, kalappal és császári főmarshallkardjával bélyegkép|Címere, a címerpajzsban a császári főmarshallság választói kardjaival (fametszet: Id. Lucas Cranach, 1546 I. János Frigyes szász választófejedelem, Állhatatos János (1468–1532) legidősebb fia első házasságából, amelyet II. Magnus mecklenburgi herceg lányával, Zsófiával (1481–1503) kötött. 1527. február 9-én Torgauban feleségül vette Sibylle-t (1512–1554), III. Johann jülich-klevi herceg lányát, akivel egy évvel korábban eljegyezték egymást.

János Frigyes a reformációt támogatta, ahogyan nagybátyja és apja is tette előtte. Megszilárdította az államegyházat és támogatta a wittenbergi egyetemet. 1539-től kezdve új konzisztóriumokat hozott létre az egyházi vagyon kezelésének szabályozására.

A szász pénzfelosztás időszakában az 1485-ös lipcsei felosztás során az Ernestine és Albertine vonalak között létrejött közös pénzverés 1530-tól 1533 végéig ideiglenesen felfüggesztésre került. János Frigyes uralkodása alatt 1534-ben visszaállították a korábbi pénzügyi uniót Szakállas Györggyel.

1534-ben beavatkozott a Hans Kohlhase és Zaschwitz lovagja közötti viszályba egy ideiglenes kompromisszumos megállapodás érvénytelenítésével.

A Schmalkaldeni Liga vezetőjeként a protestánsok élén állt. A politikailag tehetségtelen, jelentős testsúlya és alkoholizmusa miatt fizikailag hátrányos helyzetű herceg önfejű volt, és hiányzott belőle az államférfiúi képesség. A naumburgi püspökség védelmezőjeként a káptalan által törvényesen megválasztott katolikus püspököt, Julius von Pflugot a lutheránus Nikolaus von Amsdorffal váltotta fel, ezzel provokálva a császárt, hogy lépjen fel a reformáció ellen. Hasonló egyoldalú lépést fontolgatott a würzeni apátság esetében, amely azonban unokatestvére, szász Móric herceg közös védelme alatt állt, ami a két fejedelem elidegenedéséhez vezetett.

1542. április 15-én rendeletet adott ki a törökök által kivetett adókról, „hogy ellenálljon a törököknek”.

Az 1544-es speyeri országgyűlésen V. Károly császár hosszú vonakodás után megerősítette János Frigyes házassági szerződését és a szász örökösödést a Wettin-ház két sorában.

A schmalkaldeni háború és fogsága bélyegkép|Posztumusz kép 1578-ból, ifj. Lucas Cranach festménye – a jól látható sebhelyet a protestáns ccsapatok vezéreként, a mühlbergi csatában szerezte balra|bélyegkép|122x122px|A választófejedelem, 1547-es ostrompénze Mivel V. Károly császár 1546. július 19-én támadásokat indított Braunschweig-Wolfenbüttel ellen, és elfogta Henrik herceget, 1546. július 19-én birodalmi átok alá helyezte János Frigyest és a Schmalkaldeni Liga tagjait. Az ezt követő schmalkaldeni háborúban lutheránus unokatestvére, a szász Móric herceg a császár oldalára állt, és megszállta Szászországot. A császár csapatai győzedelmeskedtek a mühlbergi csatában. János Frigyest 1547. április 24-én a Lochau-hegyen elfogták a császári csapatok, és május 10-én halálra ítélték. Az ítéletet figyelemre méltó nyugalommal fogadta, miközben barátjával, Braunschweig-Grubenhageni Ernővel sakkozott. A halálbüntetést befolyásos fejedelmek (köztük Móric) közbenjárására életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. Elvesztette választófejedelmi méltóságát és birtokainak nagy részét a szász Móric javára (lásd a Szászországi Hercegség (1547–1572) pénzverési története, amely az Ernestine-dinasztia fennmaradt türingiai birtokait taglalta a mühlbergi csata után, egészen az 1572. november 6-i erfurti békeszerződést követő területfelosztásig bélyegkép|Tiziano portréján 1550 körül ( Bécsi Művészettörténeti Múzeum) A vereség ellenére optimista maradt, és még augsburgi és innsbrucki császári fogsága alatt felépíttette a Fröhliche Wiederkunft (Örömteli visszatérés) vadászkastélyt. Szintén fogsága alatt alapította a jénai gimnáziumot az elveszett wittenbergi állami egyetem helyett; azonban csak 1558-ban, halála után emelte I. Ferdinánd császár jénai egyetem rangjára. V. Károly császár kísérleteit, hogy rávegye az augsburgi ideiglenes intézmény elfogadására, a fogoly határozottan elutasította, ami a fogságának súlyosbodásához vezetett.

A tallért, amelyet Nagylelkű János Frigyes fiai bocsátottak ki fogsága alatt, a császár kiengesztelésére szánták. A tallér a császár portréját ábrázolja János Frigyes fiainak portréi helyett. A Wettin-érméken található császári portré egyedülálló a szász numizmatika történetében.

Szászország hercege balra|bélyegkép|Hazatérése a fogságból és utolsó évei (Ismeretlen festő 1630 előtt; Berlini Német Történeti Múzeum ) Öt év fogság után, miután 1552. szeptember 1-je óta a passaui békeszerződésnek köszönhetően ismét szabad lett, János Frigyes élete utolsó éveiben Weimarban élt. bélyegkép|János Frigyes, a nagylelkű tallérja 1552-es bebörtönzése után Nagylelkű János Frigyes által bebörtönzése után kibocsátott tallér, 1552-es vagy 1553-as keltezéssel, az első és egyben utolsó tallérja a választói méltóság elvesztése után. A szokatlanul megtervezett hátlapon a szokásos szász címer helyett egy kétfejű császári sas látható. A herceg kettős, fél- és negyedtallért is veretett ezzel a mintával.

Birtoka kibővült, amikor bátyjától, Coburgi Johann Ernsttől megörökölte a trónt. Ez újabb konfliktushoz vezetett Móric választófejedelemmel, mivel János Frigyes továbbra is használta a választófejedelem címét és címerét (lásd a Gothai Pénzverdét). 1554. február 24-én a naumburgi szerződés rendezte az összes vitás kérdést Szászországi Ágost választófejedelem és közötte. Halála előtt röviddel számos hivatalt kapott, köztük az a. ltenburgi címet és a „született választófejedelem” címet. A korábbi választófejedelem halála előtti napon írta alá a szerződést.

János Friegyest felesége, Sibylle mellé temették el a weimari városi templomban. Protestáns ünnepnapja március 3-án van. A „ Nagylelkű” jelzőt a reformáció iránti elkötelezettségéért és Luther Márton pártfogójaként kapta.

Fogadtatása balra|bélyegkép|Kőtábla a Friedenstein kastélyban (Gotha) balra|bélyegkép|Emlékmű a jénai piactéren bélyegkép|Kétmárkás emlékérme az egyetem 1908-as alapításának 350. éévfordulójára (Szász-Weimar-Eisenach), amelyen Johann Friedrich, aa nagylelkű látható ( előlap ) I. János Frigyes élete során kiterjedt vizuális propaganda tárgya volt, amely egyre inkább a reformációra összpontosított. Lucas Cranach műhelyében erre a célra készített és különféle médiumokon keresztül terjesztett portrétípusok mélyen formálták János Frigyes személyiségéről alkotott képet, és a 20. században is folyamatosan hivatkoztak rájuk. Uralkodásának első éveiben elsődleges céljuk az volt, hogy a fiatal választófejedelmet triptichonokon Bölcs Frigyes és Állhatatos János utódjaként mutassák be. Később a választói díszben ábrázolt egyéni ábrázolások kerültek előtérbe. A schmalkaldeni háborúban elszenvedett vereség után gyakran hangsúlyozták a herceg arcán lévő sebhelyet, őt protestáns mártírként való bemutatását. A későbbi századokban ezeket a portrétípusokat a kívánt üzenettől függően alakították át.

A Philipp von Hessennel 1542 és 1547 között közösen verett Schmalkaldeni Szövetségi tallérok a választófejedelem hermelin palástos mellképét, vállán karddal, a hátoldalon pedig a földgróf páncélos, félalakos portréját ábrázolják, parancsnoki pálcával.

Egy 1551-ből származó emlékérme, amelyet Matthes Gebel (+1574) tervezett, a választófejedelem szakállas mellszobrát ábrázolja, kissé balra nézve, bal arcán egy sebhellyel, amely a mühlbergi csatából származik. A hátlapon egy háromsisakos címer látható, amelyről hiányzik a címerpajzs, és a választófejedelem kardjai láthatók.

Már a 16. században is készítettek egy kőtáblát választófejedelemként ábrázolt portréjával; ez a tábla ma a Friedenstein-vár keleti homlokzatán látható, és kiegészítették a szerencsekerék allegorikus ábrázolásával.

Hans Kohlhase antagonistájaként Heinrich von Kleist jelentős, fikciós elemekkel dúsított szerepet szánt neki a történelmi anyag szabad adaptációjában, az 1810-ben megjelent Michael Kohlhaas című novellában.

Jéna piacterén áll a „Hanfried” az egyetem alapítója, a Nagylelkű János Frigyes emlékműve. Friedrich Drake készítette, és 1858-ban állították fel az egyetem 300. évfordulójának megünneplésére.

1908-ban, a Friedrich Schiller Egyetem évfordulója alkalmából két ezüstérmét vertek a Szász-Weimar-Eisenachi Nagyhercegségben, két és öt márka címletű érmékkel, amelyek az ő mellszobrát ábrázolják választófejedelmi kardjával és hermelinpalásgban.

1993 óta a jénai amerikaifutball-klubot Jenaer Hanfriedsnek hívják, utalva a választófejedelem nevére.

Utódai Sibylle von Jülich-Kleve-Berggel kötött házasságából született gyermekei:

II. (Középső) Johann Friedrich (1529–1595), szász herceg

⚭ 1. 1555 Hesseni Ágnes hercegnő (1527–1555) ⚭ 2. 1558 Erzsébet palotagrófnő, Pfalz-Simmern (1540–1594)

I. János Vilmos (1530–1573), Szász-Weimar hercege

⚭ 1560 Dorothea Susanne palotagrófnő (1544–1592)

Johann Ernst (*/† 1535) Ifjabb III. János Frigyes (1538–1565), szász herceg

Emléknapja Ünnepnapja március 3-án van az evangélikus naptárban.

Irodalom Joachim Bauer, Birgitt Hellmann (szerk.): Veszteség és nyereség. Johann Friedrich I., szász választófejedelem (= Építőelemek Jéna várostörténetéhez, 8). Weimar, Jéna 2003;

Thomas Klein Heiko Wulfert: Johann Friedrich von Sachsen Volker Leppin, Georg Schmidt, Sabine Wefers (szerk.): Johann Friedrich I. – a Lutheránus Választófejedelem (= A Reformáció Történeti Egyesület Kiadványai, 204) Gütersloh 2006; Georg Mentz : Johann Friedrich, a nagylelkű 1503–1554. 1. rész a választófejedelem születésének 400. évfordulójára kiadott ünnepi kiadványban, a Türingiai Történeti és Régészeti Egyesület megbízásából (= Hozzájárulások Türingia modern történelméhez, 1). Jéna 1903, 2. rész, 3, 1908 Bernhard Rogge : Johann Friedrich, szász választófejedelem, akit „a nagylelkűnek” neveztek. Emlékkiadvány születésének négyszázadik évfordulójára . Halle, 1902. Frank-Lothar Kroll (szerk.): Szászország uralkodói: őrgrófok, választófejedelemségek, királyok 1089–1918 . Verlag CH Beck 2004, 70. o. (Digitalizált változat )

További információk Literatur von und über Johann Friedrich I. im Katalog der Deutschen Nationalbibliothek Werke von und über Johann Friedrich I. in der Deutschen Digitalen Bibliothek Ausführliche Lebensdarstellung in: Königlich-privilegierte Zeitung, Sonntagsbeilage, 21. Juni 1901.* Fortsetzung der Biografie in der Voss. Zeitung, 28. Juni 1901.

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:1554-ben elhunyt személyek Kategória:1503-ban született személyek Kategória:Jénaiak Kategória:Szász hercegek Kategória:Szászország választófejedelmei Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal