A Kőhíd () Észak-Macedónia fővárosának, Szkopjénak az egyik legfontosabb nevezetessége. A városközpontban található mésztufából épült ívhíd a város kevés megmaradt műemlékének egyike, és a Macedónia teret köti össze a régi szkopjei bazárral. A híd kormeghatározásával kapcsolatban két feltételezés létezik. Az első, régészeti kutatásokkal alátámasztott feltételezés szerint a 6. században épült, közvetlenül az 518-as katasztrofális földrengés után, az I. Iusztinianosz bizánci császár által a birodalom egész területén megindított építkezések során. A második, történelmi forrásokkal alátámasztott feltételezés szerint a híd II. (Hódító) Mehmed oszmán szultán uralma idején épült, az 1451 és 1469 közötti időszakban. A hidat ma Szkopje város szimbólumának tekintik, és Szkopje címerének fő motívuma, a címer pedig sárga-arany színben jelenik meg Szkopje zászlaján.

Története A jelenlegi Kőhíd római alapokon épült II. (Hódító) Mehmed szultán pártfogásával 1451 és 1469 között. A Kőhíd nagy része az oszmán korszakból származik, és az évszázadok során gyakran megrongálódott, majd újraépítették. Történelmi bizonyítékok vannak arra, hogy az 1555-ös nagy földrengés során négy pillére súlyosan károsodott vagy megsemmisült. A felújításokat még abban az évben elvégezték. Néhány kivégzés is történt ezen a hídon, mint például Karpos kivégzése 1689-ben.

A török utazó, Evlija Cselebi, aki 1660–61-ben járt a városban, lemásolta a híd helyreállításakor elhelyezett márványtábla feliratát. A felirat így szól: „Amikor az emberek látták e páratlan híd megújulását, dicsérve azt mondták: »Sokkal szebb, mint amilyen korábban volt.«” A felújítást a hidzsra szerinti 987. évben, azaz 1579-ben végezték el. A megújult híd ellenállt a folyó gyakori áradásainak. Ennek ellenére 1817–18-ban, II. Mahmud oszmán szultán idején újabb beavatkozásra került sor, amelyre a feljegyzések szerint 28 816 garast és 2 aszprát fizettek ki. A híd karbantartására irányuló beavatkozásokat később is végeztek. Így 1885 előtt építési munkálatokat hajtottak végre az északkeleti oldal íveinek és boltíveinek felújítására, amelynek során a boltívekhez téglát, a pillérek alsó részeihez pedig kőlapokat használtak. Mindvégig, egészen 1909-ig, a híd kőlapokból készült korláttal rendelkezett. 1895-ben, ki tudja hányadik alkalommal, a hidat ismét a Vardar folyó erős áradásai sújtották, így 1896-ban és 1897-ben védőfalakat építettek a rakparton, a folyó szabályozásának egyik intézkedéseként ezen a szakaszon. Egy ma már elveszett kőtábláról, amely 1963-ig a hídon volt, és amelynek vésett szövegét lemásolták, így fennmaradt, megtudjuk, hogy V. Mehmed (Resad) szultán parancsára 1909-ben a hidat fémkonzolok segítségével kiszélesítették, amelyek a híd mindkét oldalán járdát tartottak.

Miután az Oszmán Birodalom meggyengült, a 20. század elején Szerbia új területeket szerzett Makedóniában a második Balkán-háború után. A szerb hadsereg egységei egyes helyi irreguláris csoportokkal együttműködve önkényesen elkezdték lerombolni az oszmán épületeket. A további pusztítás megakadályozása érdekében a brit konzulok meggyőzték a szerb katonai parancsnokokat arról, hogy bizonyos építmények IV. István Uroš szerb cár birodalmának idejéből származnak, még ha erről jól tudták, hogy ténylegesen ez nem igaz. A szkopjei híd is egy ilyen példa volt, emiatt a szerb uralom alatt Dušan-híd néven volt ismert 1940-ig, amikor is a német csapatok megszállták Jugoszláviát és Szkopjét.

A második világháború végén a németek 1944 novemberi, városból történő visszavonulásakor a nácik robbanóanyagokat helyeztek el a hídon. A város előkelőségeinek kérésére azonban a németek az utolsó pillanatban feladták a tervet, és a híd megmenekült a pusztulástól. Annak érdekében, hogy a kőhíd visszanyerje eredeti megjelenését, 1992-től kezdve újabb beavatkozások kezdődtek. A híd legutóbbi komolyabb rekonstrukciója 1994-ben kezdődött. Az 1990-es években végzett hídfelújítás több mint hét éve alatt az emberek nem kelhettek át az építményen, ami számos közeli Régi Bazárban dolgozó kézműves számára negatív gazdasági hatásokkal járt. A mihráb alakú őrtornyot 2008-ban építették újjá. 2026-ban jelentették be, hogy a híd új LED-díszkivilágítást fog kapni, amely jobban ki fogja emelni a történelmi esztétikáját.

Szkopje két részét, amelyek az „oszmán” vagy „modern”, a „történelmi” vagy „szocialista”, az „albán” vagy „macedón” városi kontrasztokat szimbolizálták, a Vardar folyó választja el és a Kőhíd köti össze. A 21. században a főváros többségi és kisebbségi csoportjainak tagjai úgy tekintenek a Kőhídra, mint a Szkopje két része közötti megosztottság jelképére.

Építészeti jellemzői Az oszmán építészet jellegzetes példájának tekinthető híd eredeti formájában 13 boltívből állt, teljes hossza 213,85 méter, szélessége pedig 6,33 méter volt. Nagy mesterségbeli tudással és pontossággal elrendezett mésztufa tömbökből épült, amelyeket vas kapcsokkal kötöttek össze, és olvasztott ólommal rögzítettek, a pillérek belsejében pedig zúzottkövet és habarcsot használtak. Néhány pillér – mint például a középső pillér, amely a felső részén egy díszítő fülkével (őrfülkével) végződik – belsejében kettős funkciójú nagy terek találhatók, melyek célja egyrészt a pillér terhelésének csökkentése, másrészt lőrésekkel ellátott helyiségekként való használat.

Galéria

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Szkopje Kategória:Macedón kultúra Kategória:Kőhidak