thumb|Spádé kb. 1780 körül, látható a könnyű szerkezete, a vékony pengéje
A spádé könnyű nyugat-európai szúrókard, ami a 18. században élte fénykorát. A civilek és a tisztek spádét kötöttek az oldalukra, mint az úriemberek kötelező viseleti kellékét. Városi, séta- és udvari kardnak is nevezték, ugyanakkor párbajfegyverként is alkalmazták.Withers, 44. o. Magyarországra nyugati tisztekkel érkezhetett, használata itt nem terjedt el.
Bár a tőrkard hosszabb pengéje miatt előnyösebb harci eszköz a spádénál, a 17. század második felében a kardviselés vesztett harci jellegéből. És ha már nem volt olyan fontos a harci készenlét, akkor előtérbe kerültek a kényelmi szempontok. A rövidebb penge viselés közben kevésbé ütközik bele tárgyakba vagy mások lábába, kisebb markolata kevesebb helyet foglal az ember oldalán. Emellett a spádé divatcikké vált és rangjelző szerepet töltött be. Az úri körökben már az is fontos lett, hogy miként néz ki a fegyver. A 18. században a rokokó stílus divatozott, s a rá jellemző rendkívüli díszítettség megjelent a spádék kivitelezésében is. A katonatisztek békeidőben kötöttek spádét az oldalukra, így ez lett a parádés és a hétköznapi viseletük. A csatamezőkön is előfordultak gyalogsági tisztek kezében, a lovastisztek ugyanakkor a nehezebb, szélesebb pengéjű kardokat és szablyákat részesítették előnyben.
Spádé vagy tőrkard?
A spádé a tőrkardokból, vagy más néven rapírokból fejlődött ki a 17. század második felében. Főbb megkülönböztető jegyeik: A spádé rövidebb, pengehossza többnyire 60–85 cm, míg a tőrkardoké általában 100–110 cm körül alakult. Könnyű, 450–550 grammos, míg a tőrkardok 1-1,2 kg-os súlyúak. A nehezebb, akár 700 grammos spádékat saját külön típusnév, a colichemarde (kolismárd) jelzi. Nyolcas alakú hárítólemeze és néhány más markolata jelentősen eltér a tőrkardok változatos markolatformáitól. A másféle kézvédő viszonylag ritka. A spádé pengéje gyakran háromszög keresztmetszetű és merev, hogy vékony pengéje ellenére szilárdan lehessen vele szúrni. A tőrkard pengéje ugyanakkor kétélű és rugalmas.
Felépítése
A spádé karcsú pengéje alkalmatlan a vágásra, kizárólag szúrni lehet vele. A háromszög keresztmetszetű penge lehet tömör vagy üreges a nagyobb gyorsaság kedvéért. A korai példányoknak lehetett még rombusz, illetve lencse keresztmetszetű pengéjük is. A spanyol példányok kivételével az ujjgyűrűk kicsivé, szimbolikussá váltak rajta, vagy el is hagyták.
A spádé egy változata a colichemarde (kolismárd), amelynek a markolat felé eső pengerészét jelentősen vastagabbra készítették, hogy a nehezebb kardok és a szuronyok támadásait szilárdabban lehessen vele hárítani. A harmadánál vagy középen hirtelen kiszélesedő pengeforma könnyen fölismerhetővé teszi ezt a kardfajtát.
Vívás
A spádéval való vívásban a francia iskola volt az irányadó. Megváltoztatták a kard fogását. Míg a tőrkard keresztvasán egy vagy két ujjal átfogtak és így vívtak vele, a spádé esetén ezt már nem javasolták. Ez megkönnyítette az apró körkörös mozdulatokat. A spanyol iskola ugyanakkor megőrizte a keresztvas átfogását, és kardjaik is ehhez idomultak.
Hárítótőröket vagy más védőfegyvereket már nem alkalmaztak a vívás során. Alkalomadtán, végső esetben puszta kézzel is háríthattak, de a fegyver olyan gyors, hogy nem igényelt segédeszközöket.
Jegyzetek
Forrás Harvey J. S. Withers: Kardok és szablyák képes enciklopédiája, 2010 Ewart Oakeshott: European Weapons and Armour: From the Renaissance to the Industrial Revolution., 1980
Kapcsolódó szócikkek Vívás A vívás története Párbaj Tőrkard
További információk A spádé fogása képekkel (angolul)