Zelinja Donja () falu Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Gradačac községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 39, közúton 59 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 6, közúton 14 km-re délnyugatra, a Jasenica és a Rajska-patakok völgyei között, a Trebavac-hegység lejtőin, 250-370 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Topografska karta Doboj 425-2-3 A települést hegyes-dombos terep jellemzi, melynek lejtőin lombhullató erdők és rétek foltjai találhatók.
Éghajlata Éghajlata mérsékelten kontinentális. A nyár általában meleg, a hőmérséklet elérheti a 25-30 °C fokot. A telek hidegek, a legalacsonyabb hőmérséklet -5 °C körül alakul, de ennél lényegesen alacsonyabb is lehet. A hó nem ritka a téli hónapokban. A tavasz és az ősz mérsékelten meleg, de változékony. A csapadék mennyisége 800-900 mm, amely egyenletesen oszlik el az évben, tavasszal és ősszel valamivel több csapadék esik.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb170Bosnyák15451533Horvát31Jugoszláv270Egyéb2817Összesen16201551
Története A régészeti leletek tanúsága szerint Zelinja Donja tágabb környezete az őskor óta lakott volt. A leletek arra utalnak, hogy a tágabb területeken már i. e. 6000-ben is emberi települések voltak, az i. e. 2000 és 1200 között zajló bronzkori fejlődés maradványai az erődített hegyvidéki települések és a halomsíros temetkezések, tükrözve a társadalmi szerveződést és az erőforrások kiaknázását a folyóvölgyek mentén. A közeli lelőhelyek közül említésre méltó a gradačaci Kulino brdo lelőhelyen a kőbánya területén 1907-ben talált bronzkori aranyékszer, valamint a szomszédos Lukavac ókori pénzlelőhelye, ahol epiruszi drachma, valamint római köztársaságkori és császárkori pénzek kerültek elő.
A középkor és az oszmán uralom A római uralom után a terület a népvándorlás korában több nép fennhatósága alá került. A kora középkorban szláv törzsek telepedtek meg a vidéken. A középkorban a régió, beleértve a Gradačac környéki területeket is, a Boszniai Királyságon belüli Sói bánság részét képezte. A mai Gradačac község területén terült el nenavištei plébánia (magában foglalta a mai Gradačac város nagy részét, valamint Modriča és Šamac községeket), és először 1326–1329-ben jelenik meg a történelmi forrásokban. A Boszniai Királyság 1463-as bukása után Gradačac stratégiai jelentőséggel bírt Magyarország déli határának oszmánok elleni védelmében. A 16. század eleji források szerint a közeli gradačaci vár a Jeruzsálemi Szent János lovagrend igazgatása alatt állt, ami megerősíti katonai és határőrizeti szerepét a késő középkorban és a kora újkorban. A korai gazdasági tevékenységek a gabona és az állattenyésztés önellátó gazdálkodására összpontosultak, amelyeket a közeli folyók mentén folytatott kereskedelem egészített ki, amelyek Északkelet-Bosznia regionális útvonalaihoz csatlakoztak.
Az 1519-es oszmán hódítás után ez a terület fokozatosan bekerült a Boszniai vijalet, azon belül pedig a Zvorniki szandzsák közigazgatási és katonai rendszerébe. A Gračaci náhije egy 1533-as forrásban szerepel először, míg 1634-ben azt írják, hogy Gradačac és vidéke a Gračanicai kádilukhoz tartozott. A karlócai béke (1699) után a közeli Gradačac, amelynek akkoriban a Száva folyón lévő oszmán határok védelmét kellett ellátnia, stratégiai jelentősége jelentősen megnőtt, 1710-től pedig kapitányság székhelyévé vált. A timar alapú földadományokat, amelyeket a mezőgazdasági termelés és a katonai szolgálat céljából adtak az oszmán kapitányok felügyelték. A lakosság ebben az időszakban elsősorban boszniai muszlimokból, horvátokból és szerbekből állt, akik főként állattenyésztéssel foglalkoztak, bár az oszmán hatóságok időszakos razziáinak és pénzügyi követeléseinek voltak kitéve.
Az osztrák-magyar és a jugoszláv uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Zelina Dolnja községnek 115 háztartása és 513 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 90. o. Az osztrák-magyar uralom egy új korszak kezdetét jelentette. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt a falu korlátozott modernizációs erőfeszítéseket tapasztalt, amelyek jellemzőek voltak a boszniai megszállás vidékpolitikájára, beleértve a kisebb infrastrukturális fejlesztéseket, mint például a periférikus településeket, például a Zelinja Donját Gradačac községi központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket.
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban (később Jugoszlávia) 1918 és 1941 között Zelinja Donja a vidékfejlesztést elősegítő agrárreformok előnyeit élvezte, különös tekintettel a mezőgazdaságra a földújraelosztás és a szövetkezeti gazdálkodási kezdeményezések révén, amelyek támogatták a falu lakosságát. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett.
A második világháború utáni szocialista Jugoszláviában a vidéki települések mezőgazdasági kollektivizáláson estek át a földújraelosztást és a szövetkezeti gazdaságok szervezését célzó szélesebb körű nemzeti politika részeként, amely 1949 körül kezdődött és az 1950-es évek elején tetőzött. Ezek az erőfeszítések azonban nagyrészt sikertelenek voltak a parasztok ellenállása és a gazdasági hatékonyság hiánya miatt, ami 1953-ra dekollektivizáláshoz vezetett, ezt követően pedig a kisüzemi magángazdálkodás uralta a boszniai vidéki gazdaságokat, beleértve a korlátozott ipari tevékenységhez kötött területeket is. A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. A Gradačac környékén zajló háborús események a posavinai csaták tágabb keretében zajlottak, a város és környéke ki volt téve a frontnak, és hosszú távú katonai és humanitárius következményekkel járt a lakosság számára.
A háború alatt Zelinja Donja a boszniai kormányerők (ARBiH) és a boszniai szerb hadsereg (VRS) közötti konfliktus frontvonalán találta magát. A falut szórványosan érte tüzérségi lövés a közeli magaslatokon lévő VRS állásokból, ami lakóépületek és infrastruktúra károsodását okozta. Több házat is eltalált a tüzérségi tűz, a helyi mecset keleti falán pedig repeszek találatait észlelték, amint azt egy 1994-es, a kulturális örökségben okozott háborús károkról szóló felmérés is dokumentálja. Gradačac község egésze az egyik legsúlyosabban bombázott terület volt, a VRS folyamatos támadásai pedig széles körű pusztítást végeztek a régióban. A közvetlen harcok Zelinja Donjában korlátozottak voltak, de a frontvonalak közelsége kisebb népességvándorlásokhoz vezetett, ami tükrözi Gradačac város lakosságának a háború előtti 12 500-ról a konfliktus alatti mintegy 7000-re történő csökkenését az evakuálások és a menekültáradat miatt. A falu konkrét veszteségadatai nem jól dokumentáltak, bár a regionális jelentések alacsony közvetlen veszteségekről számolnak be a városi központokhoz képest, elsősorban a közvetett bombázásokból eredő hatásokkal.
Már 1992 nyarán is számos kisebb csatát vívtak ezért a községért. A háború nehéz nyara egész őszön és télen át folytatódott. Bosanski Brod és Jajca októberi elesésével tovább fokozódott a Gradačacra nehezedő nyomás, mivel a fent említett városok eleste jelentős erőket szabadított fel a Boszniai Szerb Köztársaság Hadseregéből, amelyeket a csatatérnek erre a részére irányíthattak. Gradačac elfoglalása a VRS egyik prioritása volt, mivel eleste a szerb ellenőrzés alatt álló Bosznia-Hercegovina területét és a szomszédos Szerbiát összekötő, sürgősen szükséges folyosó kibővítéséhez vezetett volna. Az ARBiH 107. gradačaci dandárja azonban sikeresen verte vissza a szerb támadásokat. A lakosság a biztonságosabb, bosnyák ellenőrzés alatti területekre menekült.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A területmegosztás eredményeként a település a Föderációhoz tartozó Gradačac község területénél maradt. Zelinja Donja háború utáni újjáépítése nemzetközi és nemzeti segélyprogramokból részesült, amelyek a háborúban megrongálódott házak és utak újjáépítésére összpontosítottak. Az Európai Unió olyan eszközökön keresztül, mint a Közösségi Újjáépítési, Fejlesztési és Stabilizációs Segítségnyújtási (CARDS) program, finanszírozást nyújtott az infrastruktúra-rehabilitációhoz Bosznia-Hercegovinában, beleértve olyan vidéki területeket is, mint Gradačac község. A biztonságos visszatéréshez és a mezőgazdasági hasznosításhoz elengedhetetlen aknamentesítési erőfeszítéseket a szennyezett környező területeken a kazettás bombák és fel nem robbant lőszerek eltávolításával a folyamatban lévő humanitárius kezdeményezések részeként olyan szervezetek végezték, mint például a Norvég Népi Segélyszervezet. A 2000-es évek elejére ezek az erőfeszítések segítettek helyreállítani az alapvető szolgáltatásokat és a népességszámot. Az elmúlt évtizedekben Zelinja Donja integrálódott Gradačac önkormányzati vidékfejlesztési terveibe, hangsúlyozva a fenntartható mezőgazdaságot és a közösségi infrastruktúrát anélkül, hogy 1995 óta nagyobb konfliktusokkal kellett volna szembenéznie.
Gazdaság Zelinja Donja helyi gazdaságának középpontjában a mezőgazdaság áll, mint domináns ágazat. A lakosok jelentős része mezőgazdasági tevékenységekkel foglalkozik, amelyek a falu 81,30 hektáros mezőgazdasági területét hasznosítják, ami a teljes területének 45,28%-át teszi ki. A főbb növények közé tartozik a búza, a kukorica, a burgonya, valamint a gyümölcsök, például a szilva, az alma, a körte és a cseresznye, míg az állattenyésztés a szarvasmarhára és a juhra összpontosít, hozzájárulva a tágabb Gradačac önkormányzat vezető szerepéhez a gyümölcs- és tejtermelésben. A kiegészítő gazdasági tevékenységek közé tartozik a kisüzemi erdőgazdálkodás, amely a terület 14,80 hektáros erdőterületére (a teljes terület 8,24%-a) támaszkodik, és a méhészet, valamint a Gradačachoz fűződő korlátozott ipari kapcsolatok, különösen a helyi termékek, például a tej és a gyümölcsök élelmiszer-feldolgozásában.
Oktatás