I. Scarlat, románosan Scarlat Ghica fanarióta fejedelem volt, aki az oszmán kormányzat szolgálata után Moldva fejedelme lett 1757–1758 között, valamint Havasalföldé 1758–1761 és 1765–1766 között.
Élete Scarlat Ghica egy arvanita eredetű fanarióta családból származott. Édesapja Grigore Ghica fejedelem, édesanyja pedig Zoé Manos volt, aki szintén fanarióta családból eredt. Scarlat volt a család legidősebb fia.
1757. március 2-án került Moldva trónjára, miután Constantin Racovițát leváltották. 1758. augusztus 7-én Havasalföldre helyezték át, ahol rokonát, Constantin Mavrocordatot váltotta fel.
1756-ban, több éves aszályt követően, az oszmán kormányzat – Konstantinápoly élelmiszerhiányának enyhítésére – soha nem látott mértékben emelte meg a román fejedelemségek által fizetendő természetbeni adót. Havasalföldnek „ibrahili véka” búzát és véka árpát, Moldvának pedig véka búzát és véka árpát kellett beszolgáltatnia. A begyűjtést oszmán alattvaló kereskedők végezték (gyakran görög, örmény, arvanita, romaniota vagy szefárd származásúak), akik árverés útján szerezték meg ezt a jogot, és albán fegyveresek (seimenek) védték őket. Ezek a kereskedők gyakran visszaéltek helyzetükkel, rossz minőségre hivatkozva többletbeszolgáltatást követeltek, ami idegenellenességet és időnként erőszakot váltott ki a parasztság körében. A terhek ráadásul egyenlőtlenül oszlottak meg: a hegyvidéki és erdős területeket elkerülték, így főként az alföldi falvakat sújtották. Ebben a helyzetben Scarlat Ghica 1759-ben elérte, hogy III. Musztafa oszmán szultán egy fermánt adjon ki, amely szabályozta ezt a kereskedelmet, és csak olyan kereskedők számára engedélyezte, akik jó magaviseletüket igazolni tudták a fejedelem előtt.
Három éves uralkodás után 1761. június 5-én leváltották, majd 1765. augusztus 18-án – egykori sógora, Ștefan Racoviță eltávolítása után – ismét hatalomra került. Ez egyben a Racoviță család végleges kiszorítását is jelentette a hatalomból. Fejedelemként hunyt el Bukarestben 1766. december 2-án, és a város Szent Spiridon kolostorában temették el.
Házasságai és utódai
Scarlat Ghica három házasságot kötött:
Anastasia Racoviță (1713 – 1758 előtt), Mihai Racoviță leánya, akitől: Alexandru Ghica született (fejedelem 1766–1768)
Eufrosina, akitől: Elena, Alexandru Kallimachis fejedelem felesége
Ruxandra Moruzi, akitől: három fiú és három leány született
Fordítás
Források Alexandru Dimitrie Xenopol Histoire des Roumains de la Dacie trajane : Depuis les origines jusqu'à l'union des principautés. E Leroux Paris (1896) Alexandre A.C. Sturdza L'Europe Orientale et le rôle historique des Maurocordato (1660-1830). Librairie Plon Paris (1913). Nicolae Iorga Histoire des Roumains et de la romanité orientale. (1920) Constantin C. Giurescu & Dinu C. Giurescu, Istoria Românilor Volume III (depuis 1606), Editura Științifică și Enciclopedică, Bucarest, 1977. Mihail Dimitri Sturdza, Dictionnaire historique et généalogique des grandes familles de Grèce, d'Albanie et de Constantinople, M.-D. Sturdza, Paris, chez l'auteur, 1983. Jean-Michel Cantacuzène, Mille ans dans les Balkans, Éditions Christian, Paris, 1992. () Gilles Veinstein, Les Ottomans et la mort (1996) (). Joëlle Dalegre Grecs et Ottomans 1453-1923. De la chute de Constantinople à la fin de l’Empire Ottoman, L’Harmattan Paris (2002) (). Jean Nouzille La Moldavie, Histoire tragique d'une région européenne, Ed. Bieler (2004), (). Traian Sandu, Histoire de la Roumanie, Perrin (2008).
Kapcsolódó szócikkek Moldvai fejedelmek listája Havasalföldi fejedelmek listája Havasalföldi és moldvai fejedelmek családfája
Kategória:Moldvai fejedelmek Kategória:Havasalföldi fejedelmek Kategória:1766-ban elhunyt személyek