bélyegkép|Bajor Erzsébet, Ausztria császárnéja lovaglóruhában, 1884 A lovaglóruha a női lovaglás ruházata.

A 17. század közepe óta az oldalsó nyeregben való lovaglás hivatalos szokása általában a következőkből állt:

Egy szabott kabát hosszú szoknyával (néha alsószoknyának is nevezik), hogy passzoljon Egy szabott ing vagy alsóing Kalap, gyakran a kor legformálisabb férfistílusában (a viktoriánus kor óta fátyollal ellátott cilinderkalapot viselnek)

Alacsony sarkú csizma, kesztyű, és gyakran egy hagyományos nyakkendő vagy csokornyakkendő teszi teljessé az együttest. A lovaglóruha jellemzően a korszakban a férfi viselet részleteit használta, legyen szó nagy, esztergált mandzsettákról, arany szegélyekről vagy gombokról. A színek gyakran sötétebbek és férfiasabbak voltak, mint a normál ruhákon. A korábbi stílusok ezekben a tekintetben hasonlítanak a fiúk által a nadrágviselés bevezetése előtt hordott ruhákra.

Amikor a magas derekúak voltak divatosak, nagyjából 1790 és 1820 között, a viselet lehetett egy lovaglókabátnak nevezett kabátruha (franciából átvett redingote kifejezés), vagy egy rövid kabáttal ellátott alsószoknya (ami gyakran hátul hosszabb, mint elöl).

Eredet

A 17. századi Franciaországban a lovagló nők egy devantière nevű öltözéket viseltek. A devantière szoknyája hátul ketté volt hasítva, hogy lehetővé tegye a lovaglást. A 19. század elejére a devantière a teljes viselet leírása mellett a lovaglóruha bármely részét leírhatta, legyen az a szoknya, a kötény, vagy a lovaglókabát.

1666. június 12-i naplójában Samuel Pepys ezt írta:

A White Hall galériáiban sétálva megláttam a nemesi hölgyeket lovaglóruhában: kabátjuk és mellényük mély szoknyával volt díszítve, pontosan olyan, mint az enyém; mellényüket a mellkasukig begombolták, kalapjuk alatt pedig paróka volt; így, ha nem lett volna az a hosszú alsószoknya, ami a férfi kabátjuk alatt húzódott, senki sem vette volna őket nőnek semmilyen szempontból; ami furcsa látvány volt, és nem tetszett nekem. Két és fél évszázaddal később Emily Post ezt írta:

A lovaglóruha – függetlenül attól, hogy éppen mi a divat – olyan, mint egy egyenruha: a szabályoknak megfelelően kell elkészíteni és viselni. Mindenekelőtt gondosan vasaltnak és feszesnek kell lennie. Semmi sem lóghat ki akár egy ezredmilliméternyit sem, amit le lehet simítani... Tartsd szem előtt a férfiak számára ideális ruházat elvét, ne vegyél olyat, amit a legelegánsabb férfi sem viselne, és akkor nem tévedhetsz... A helyes lovaglóruha nem divat, hanem forma! Akár hosszúak vagy rövidek a kabátok szoknyái, akár díszesek vagy egyszerűek, akár darázsderékúak vagy szögletesek, a fenti tanácsok már évtizedek óta érvényesek, és valószínűleg még sokáig azok is maradnak.

Galéria

Női redingote A redingote (vagy redingotte, redingot) egy kabátfajta, amelynek az idők során számos formája létezett. A név az angol „ riding coat ” (riding kabát) szó francia átalakításából származik, ami az átkölcsönzés egyik példája.

A redingote első formája a 18. században jelent meg, amikor lóháton utaztak vele. Ez a kabát egy terjedelmes, haszonelvű ruhadarab volt. A 18. század utolsó két évtizedében kezdett divatos kiegészítővé válni, amikor a nők elkezdték viselni a tökéletesen szabott redingote stílust, amelyet a korabeli férfidivat ihletett. Az olasz divat is átvette (a redingotte), és formálisabb alkalmakra adaptálta.

A redingote à la Hussar (francia redingote à la Hussarde) szóból a huszárok egyenruháira jellemző módon párhuzamos vízszintes fonatsorokkal volt szegélyezve.

A stílus a 19. század végén folyamatosan fejlődött, mígnem a mai redingote-hoz hasonló formát öltött. Az újabb formát a mellkason és a derékon szűk szabás, az öv és az alján szélesebb szabás jellemzi.

Fordítás

Kategória:Női felsőruházat Kategória:Lovaglás