II. Scarlat, románosan Scarlat Calimachi fanarióta herceg volt, aki az Oszmán Birodalom szolgálatában állt, majd többször is Moldva fejedelme lett 1806 és 1819 között megszakításokkal, és 1821-ben rövid ideig Havasalföld törvényes uralkodója is volt.
Élete Édesapja, Alexandru Kallimachi már szintén fejedelem volt a román fejedelemségekben, édesanyja pedig Elena Ghica hercegnő. Mint sok fanarióta, Scarlat is franciás műveltségű volt, és 1801 és 1806 között a Fényes Porta nagy tolmácsa (nagy dragomán) volt, mielőtt 1806 augusztusában Moldva fejedelmévé nevezték ki, leváltva az oroszbarát Alexandru Moruzit, részben Horace Sébastiani francia követ támogatásával. Az orosz nyomás hatására 1806. október 13-án leváltották, és visszahelyezték elődjét. A szultán gyengeségét kihasználva I. Sándor orosz cár csapatai megszállták a román fejedelemségeket. 1806 decembere és 1812 májusa között Moldva orosz katonai megszállás alatt állt. A törökök által kinevezett fejedelmek (köztük Callimachi) nem gyakoroltak valódi hatalmat. A megszállás idején a tartományt kormányzók és bojárok vezették, de az oroszok is beavatkoztak a belügyekbe. 1812-ben a bukaresti béke következtében Moldva keleti része (Besszarábia) az Orosz Birodalomhoz került, ami az ország területének több mint egyharmadát jelentette.
Callimachi 1812 és 1819 között ismét Moldva fejedelme volt az Oszmán Birodalom vazallusaként. 1821-ben Havasalföld fejedelmévé nevezték ki, de hatalmát nem tudta gyakorolni, mivel kitört Tudor Vladimirescu forradalma. Visszatért Konstantinápolyba, ahol később kivégezték 1821. október 25-én, hazaárulás vádjával, más fanariótákkal együtt, akiket a Filikí Etería (a Görög üggetlenségi Mozgalom titkos társasága) támogatásával gyanúsítottak.
Családja Felesége Smaranda Mavrogénis (1774–1842), akitől egy fia született:
Alexandru (1800–1879), aki 1852 és 1854 között Szamosz hercege volt.
Fordítás
Források Alexandru Dimitrie Xenopol Histoire des Roumains de la Dacie trajane : Depuis les origines jusqu'à l'union des principautés. E Leroux Paris (1896) Nicolas Iorga Histoire des Roumains et de la romanité orientale. (1920) Constantin C. Giurescu & Dinu C. Giurescu, Istoria Românilor Volume III (depuis 1606), Editura Ştiinţifică şi Enciclopedică, Bucureşti, 1977. Mihail Dimitri Sturdza, Dictionnaire historique et généalogique des grandes familles de Grèce, d'Albanie et de Constantinople, M.-D. Sturdza, Paris, chez l'auteur, 1983. Jean-Michel Cantacuzène, Mille ans dans les Balkans, Éditions Christian, Paris, 1992. () Joëlle Dalegre Grecs et Ottomans 1453-1923. De la chute de Constantinople à la fin de l’Empire Ottoman, L’Harmattan Paris (2002) (). Jean Nouzille La Moldavie, Histoire tragique d'une région européenne, Ed. Bieler (2004), (). Traian Sandu, Histoire de la Roumanie, Perrin (2008).
Kapcsolódó szócikkek Havasalföldi fejedelmek listája Moldvai fejedelmek listája Havasalföldi és moldvai fejedelmek családfája
Kategória:Havasalföldi fejedelmek Kategória:Moldvai fejedelmek Kategória:1821-ben elhunyt személyek