Lukavica () település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Gračanica községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 46, közúton 57 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 11, közúton 19 km-re északnyugatra, a Trebava-hegység középső részén, a Lukavica-folyó felső folyásánál, 200-500 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Topografska karta Doboj 425-1-4 A település 8 kisebb faluból áll: Čamdžići, Ograđenica, Prnjavor, Bijeli Potok, Vrela, Zolje, Devedžije és Delići. Emellett számos házcsoportot foglal magában, amelyek a Boszna-folyó jobb oldali mellékfolyója, a Lukavica-folyó völgyében, valamint a környező dombok lejtőin helyezkednek el.
Éghajlata Éghajlata mérsékelten kontinentális. A nyár mérsékelten meleg, a júliusi átlaghőmérséklet 20-25 °C fok. A telek hidegek, a januári átlaghőmérséklet 0-5 °C körül alakul, de a hőmérséklet esetenként ennél lényegesen alacsonyabb is lehet. A hó nem ritka a téli hónapokban. A tavasz és az ősz mérsékelten meleg, de változékony. A csapadék mennyisége 800-1000 mm körül van, amely egyenletesen oszlik el az évben, tavasszal és ősszel valamivel több csapadék esik.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb130Bosnyák29272709Horvát34Jugoszláv731Egyéb21548Összesen32312762
Története Őskor A szomszédos Skipovac Donji területén előkerült őskori leletek tanúsága szerint a Trebava-hegységnek ezen a részén már az őskorban több emberi település volt. A Dolovi és Osoja lelőhelyeken egyaránt újkőkorszaki települések nyomai kerültek elő kerámiatöredékek és egy kőszekerce formájában.
Középkor Lukavica feltehetően már a középkorban is létezett. A falu nagy múltjára utal, hogy már a legrégebbi oszmán összeírásokban is említik Donja Lukavica néven. A falu feletti lejtőn néhány évtizeddel ezelőttig állt egy stećak, amelyet a földtulajdonos összetört és megsemmisített, a követ építőanyagként használva. A stećak láda alakú volt. A mező, ahol a stećak állt, Greblje néven volt ismert, a tágabb települést pedig Tavanaknak vagy Tavančićnak is nevezték. Állítólag egy régi fémbaltát találtak a közelben szántás közben.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során az akkori településnek 178 háztartása és 1066 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 87. o. 1910-ben a Gračanicai járáshoz tartozó településen 268 háztartást és 1299 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 78. o. Az osztrák-magyar uralom egy új korszak kezdetét jelentette. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket. A községközpont Gračanica ebben az időszakban vált az oszmán városból modernebb helyi központtá.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban (később Jugoszlávia) 1918 és 1941 között a település is a vidékfejlesztést elősegítő agrárreformok előnyeit élvezte, különös tekintettel a mezőgazdaságra a földújraelosztás és a szövetkezeti gazdálkodási kezdeményezések révén, amelyek támogatták lakosságát. Bár a helyi gazdaság továbbra is szorosan kötődött a mezőgazdasághoz, a kézművességhez és a kereskedelemhez, a város megőrizte regionális központ szerepét a környező falvak és kisebb bazárok számára. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina (Orbászi Bánság) része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. 1943-tól a háború végéig Gračanica környékét többször is elfoglalták a partizánok, majd az usztasák és a német erők kezére került, és a lakosok nagy része a partizánokkal együtt távozott. Végül 1945. április 7-én szabadították fel a partizánok.
A háború utáni jugoszláv kormány bevonta Gračanicát a szocialista újjáépítés, az iparosítás és a közszolgáltatások bővítésének folyamatába, amely a boszniai társadalom 1945 utáni általános fejlődésének része volt. Ezt az időszakot az önkormányzati intézmények bővülése, az oktatás és a közösségi infrastruktúra megerősítése, valamint Gračanicának a Tuzlai régió és Északkelet-Bosznia gazdasági folyamataiba való nagyobb mértékű bekapcsolódása jellemezte.
A második világháború utáni szocialista Jugoszláviában a vidéki települések mezőgazdasági kollektivizáláson estek át a földújraelosztást és a szövetkezeti gazdaságok szervezését célzó szélesebb körű nemzeti politika részeként, amely 1949 körül kezdődött és az 1950-es évek elején tetőzött. Ezek az erőfeszítések azonban nagyrészt sikertelenek voltak a parasztok ellenállása és a gazdasági hatékonyság hiánya miatt, ami 1953-ra dekollektivizáláshoz vezetett, ezt követően pedig a kisüzemi magángazdálkodás uralta a boszniai vidéki gazdaságokat, beleértve a korlátozott ipari tevékenységhez kötött területeket is.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. Az 1992-es háború előestéjén a Spreča-völgyi területet, amelyhez Gračanica is tartozik, egyre növekvő politikai és katonai feszültség jellemezte. A boszniai háború alatt Gračanicát és vidékét a Bosznia-hercegovinai Köztársaság Hadserege (ARBiH) által ellenőrzött terület részeként tartották számon. Rasim Delić tábornok ICTY előtti vallomása szerint Doboj és a Spreča-völgy irányában Banovići, Lukavac, Gračanicai és Doboj-Istok dandárjai védték a lakosságot a terület északi és északkeleti részén.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A területmegosztás eredményeként a település a Föderáció területénél maradt. Az aknamentesítés központi szerepet kapott a helyreállításban a korábbi frontvonalak mentén. Ez megkönnyítette az újjáépítést, beleértve egy új bekötőút építését, és helyreállította a mezőgazdasági hasznosítást olyan növények számára, mint a kukorica, a búza és a gyümölcsösök, fellendítve a helyi megélhetést.
Kultúra A KUD Lukavica Kulturális és Művészeti Egyesületet 1979-ben alapították.
Nevezetességei A Trebava-hegység lejtőin fekvő Delići falucskában található az 1910-ben épített Alsó-mecset (Inat-mecset). A Nemzeti Emlékművek Megőrzéséért Felelős Bizottság 2005. november 8. és 14. között Szarajevóban tartott ülésén úgy döntött, hogy a háremmel ellátott mecsetet Bosznia-Hercegovina nemzeti emlékművévé nyilvánítja. Egy újonnan épült mecsetet is nyitottak a régi mecset közelében.
Jegyzetek
Irodalom Omer Hamzić - Rusmir Djedović: Lukavica kod Gračanice: historijska monografija, Gračanica, Bosanski kulturni centar, 2008. ISBN: 978-9958-9455-1-9
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései