Igor Szergejevics Ivanov (oroszul: И́горь Серге́евич Ивано́в; Moszkva, 1945. szeptember 23. –) orosz diplomata, politikus, 1998 és 2004 között az Oroszországi Föderáció külügyminisztere.
Élete Ivanov 1945-ben Moszkvában született. Egyes források szerint Tbiliszi volt a születési helye, azonban ez széles körben nem elfogadott. Édesanyja, Elena Szagirasvili grúz származású, apja Szergej Vjacseszlavovics Ivanov, aki dandárparancsnok beosztásban harcolt a második világháborúban, majd a militarizált vasútnál dolgozott. A szülei házasságából egy nővére van. Az apja másik házasságából további két féltestvére (Jelena és Nyikál) is született. Igor hét éves koráig grúz nagymamájával és nagyapjával élt Grúziában.
Tanulmányai, tudományos tevékenysége A Maurice Thorez Moszkvai Állami Idegen Nyelvek Intézetében 1969-ben végzett. Spanyolul és angolul beszél. Tudományos kutatásokat végzett a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében. Történelemből Ph.D. fokozattal rendelkezik. Levelező tagja az Orosz Tudományos Akadémiának. A Moszkvai Állami Nemzetközi Kapcsolatok Intézet (MGIMO) Globális Politikai Folyamatok Tanszékének emeritus professzora. Számos könyvet és cikket írt a külügyekről és külpolitikáról.
Karrierje bélyegkép|Találkozója George W. Bush amerikai elnökkel (2002-ben az Ovális irodában) bélyegkép|Igor Ivanov (bal oldalon), Jevgenyij Primakov (középen), Szergej Lavrov (jobb oldalon) Mielőtt a külügyminisztériumba került, a Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének munkatársa volt. A Szovjetunió Külügyminisztériumának 1973-ban lett a munkatársa. Előbb a minisztérium európai osztályában dolgozott, majd Spanyolországba helyezték. Ott különböző munkaköröket (első titkár, majd tanácsos, követtanácsos) töltött be. 1983-ban visszatért a Szovjetunióba. Ezt követően 1983 és 1991 között a Külügyminisztériumban dolgozott, mint a Szovjetunió külügyminiszterének asszisztense, majd a Szovjetunió Külügyminisztériumának Főtitkársági vezetője. 1991 és 1993 között Madridban volt spanyolországi nagykövet (előbb szovjet, majd Oroszország nagykövete). 1993-ban kinevezték az Oroszországi Föderáció külügyminiszterének első helyettesévé. Részt vett több ENSZ Közgyűlésen, számos nemzetközi konferencián. 1995-ben társelnöke volt a boszniai rendezési tárgyalásnak Daytonban.
Borisz Jelcin elnök 1998. szeptember 11-én nevezte ki külügyminiszterré, majd Vlagyimir Putyin elnöksége alatt is folytatta munkáját ezen minőségben egészen 2004-ig, amikor is lemondott.
1999-ben Ivanov hibának nevezte, hogy az orosz békefenntartó erők bevonultak Koszovóba. Majd elrendelték, hogy a csapatok azonnal hagyják el a tartományt, "Sajnálatos, hogy ez megtörtént" – mondta a CNN-nek adott nyilatkozatában. Szintén 1999-ben, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) isztambuli csúcsértekezletén – miután Jelcin távozott - Ivanov a csecsen-kérdésben megegyezett a nyugati hatalmakkal.
Putyin elnök nem cserélte le Igor Ivanovot 2000. márciusi elnökké választása után sem. A külügyminiszteri kinevezése a folyamatosságot is jelképezte a keményvonalas Primakovval, mivel Ivanov is ugyanazt tette, mint elődje: „miközben együttműködésre törekedett a Nyugattal, a Kreml olykor Nyugat-ellenes retorikát alkalmazott odahaza, hogy biztosítsa a maga számára a hadsereg és a biztonsági szolgálatok támogatását”. 2003-ban kijelentette, hogy csak az ENSZ fegyverzetellenőrei hivatottak annak megállapítására, hogy Irak rendelkezik-e tömegpusztító fegyverekkel. Azonban arra is rámutatott, hogy nem akar törést az orosz–amerikai kapcsolatokban. "Nem Amerika ellen vagyunk, hanem az ellen az Amerika ellen, amelyik kirobbantotta a háborút" – nyilatkozta.
Ivanov hivatali idejének vége felé Csecsenföld volt alelnökének, Zelimhan Jandarbijevnek a dohai meggyilkolása miatt a katari hatóságok életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték az orosz nagykövetség két tagját. 2004. február 13-án letartóztatták őket, és Ivanov kénytelen volt nyilvánosan beismerni, hogy a gyanúsítottak az orosz állambiztonsági szervek tagjai voltak. Az ügy következményeivel is szembe kellett néznie, amikor az Oroszországi Biztonsági Tanács titkáraként az volt a feladata, hogy a két állampolgárt Dohából kiszabadítsa, hogy büntetésük fennmaradó részét Oroszországban töltsék le.
Külügyminiszterként kulcsszerepet játszott a grúz elnök, Eduard Sevardnadze és az ellenzéki pártok közötti megállapodás közvetítésében 2003-ban a Grúzia "Rózsaforradalom" idején. 2004-ben Szergej Lavrov követte a külügyminiszteri poszton. Ekkor Vlagyimir Putyin elnök az Orosz Föderáció Biztonsági Tanácsának titkárává (nemzetbiztonsági tanácsadónak) nevezte ki. Ezen tisztségét 2007-ig töltötte be. Ivanov rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti rangot viselt.
2022 márciusában csatlakozott ahhoz a felhíváshoz, amely az orosz–ukrán háború mindkét felét arra szólította fel, hogy térjenek vissza a diplomáciához, és így csökkentsék a nukleáris konfliktus „drámaian megnövekedett kockázatát”. A nyilatkozat tartalmazta a tűzszünet támogatását, továbbá felszólítást fogalmazott meg a civil áldozatok védelmére.
További tisztségei Oroszországi Nemzetközi Ügyek Tanácsának elnöke (2011-től a 2026. március 31-én történt lemondásáig) Lukoil, igazgatósági tag (2009-2019) Nukleáris Fenyegetés Kezdeményezés (Nuclear Threat Initiative), tag Európai Vezetői Hálózat (European Leadership Network), tag Luxemburgi Nukleáris Katasztrófa Megelőzési Fórum (Luxembourg Forum on Preventing Nuclear Catastrophe), Felügyeleti Tanácsának tagja Európai Tolerancia és Megbékélési Tanács (European Council on Tolerance and Reconciliation), tag Hágai Globális Igazságosságért Intézet (The Hague Institute for Global Justice), tanácsadó testületének tagja ENSZ Alapítvány, igazgatótanácsának tagja Moszkvai Állami Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének (MGIMO), professzor
Magyarországi útjai A 2001 januári európai körútja során Martonyi János külügyminiszter meghívására egynapos hivatalos látogatást tett Budapesten. Ivanovot fogadta Mádl Ferenc köztársasági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök is. Az európai körútja alkalmával Rómában részt vett egy orosz ortodox templom alapkő-letételén. Ezt megelőzően legfelső szintű találkozóra 1995-ben került sor a magyar kormányfő moszkvai utazása során. Jevgenyij Primakov korábbi orosz külügyminiszter 1998 februárjában járt Budapesten.
2003 júliusában érkezett újra Budapestre. Találkozott Medgyessy Péter miniszterelnökkel, majd pedig Mádl Ferenc köztársasági elnökkel folytatott megbeszéléseket. A találkozóra a kétoldalú kapcsolatokban a bizalom és az érdekek kölcsönös tiszteletben tartása mellett került sor, aminek egyik eredménye az orosz államadósság rendezése volt. A találkozó másik eredménye a második világháború idején Sárospatakról elhurcolt műkincsek visszaszolgáltatása volt , mivel a magyar kérésnek az oroszok eleget tettek, 2006. februárjában visszajuttatták a könyvritkaságokat.
Családja A felesége diplomata családból származott. Mindketten a Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében dolgoztak, amikor összetalálkoztak. A házasságból egy lányuk született.
Jegyzetek
Kategória:1945-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Oroszországi politikusok Kategória:Orosz diplomaták