ebeczki Blaskovich György (Erk, 1878. június 23.Familysearch.org – Tápiószele, 1960. január 14.) magyar jogász.
Életpályája A budapesti jogakadémián végzett.
A családi kúriát 1940-ben nyitották meg a nagyközönség előtt. 1947-től a leletek mentése, gyűjtése, a gyűjtemény gyarapítása a Blaskovich-testvérek hivatalos feladata lett. 1947. február 20-án a Magyar Nemzeti Múzeum – a Blaskovich-testvérekkel kötött megállapodás alapján, a felettes szerv hozzájárulásával – vidéki intézményeként Múzeumi Gyűjtőhelyet létesített Tápiószelén, a Blaskovich-kúriában.
1952. március 21-én a gyűjtőhely Tápiószelei Múzeum néven önálló múzeummá alakult. Szakmai felügyeletét a Magyar Nemzeti Múzeum, 1963-tól a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága látta el. A múzeumot 1952-től halálukig vezető Blaskovich-testvérek az 1950-es évek végéig régészeti terepmunkát végeztek, ismeretterjesztő-közművelődési tevékenységet folytattak (pl. előadások, ismertető cikkek a tápiószelei ásatásokról, a múzeumi napokról a Pest Megyei Népújság 1955–1956. és a Pest Megyei Hírlap 1965–1966. évi számaiban), ami komoly szerepet játszott a múzeum gyűjteményeinek gyarapodásában.
A Tápiószelei Múzeum 1968-tól alapítói és gyűjtői emlékére a Blaskovich Múzeum nevet viseli.
Munkássága Testvérével megalapította a tápiószelei múzeumot. Blaskovich János saját kiadású, Attila városa (1923) című füzete alapján, Blaskovich Aladár költségén kezdte meg a Magyar Nemzeti Múzeum Tápiószentmártonban a régészeti kutatást. A Blaskovich-testvérek 1945. előtti tevékenységükkel elősegítették a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kutatásait Tápiószelén és környékén, és szervezték a Tápió-vidék keleti részén folytatott feltárásokat (1923–1965), amelyek kiemelkedő eredménye a tápiószentmártoni szkíta aranyszarvas (1923) és a tápiószelei szkíta temető feltárása (1938–1953) volt. Maguk is gyűjtöttek, de a szakembert kívánó feladatokat a Magyar Nemzeti Múzeum régészeire bízták. Birtokaik bevételéből és saját jövedelmükből szigorú takarékossággal különítették el azt az összeget, amelyet a családi műgyűjtemény gyarapítására és a tápiószelei ásatásokra fordítottak. A múzeum létrejöttével megvalósult a Blaskovichok alapvető célkitűzése: közkinccsé váltak a családi értékek. Régészeti munkásságuk eredménye mintegy 120 régészeti lelőhely, a tápiószelei szkíta temető 455 feltárt sírja (máig a korszak egyik legnagyobb, hiteles leletegyüttese). A Magyar Nemzeti Múzeumba és a Tápiószelei Múzeumba mintegy 1200 régészeti tárgy és 1000 ókori és középkori pénz került. A testvérek halála után több mint 1000 régészeti, 7000 numizmatikai, 200 képzőművészeti és 1000 iparművészeti tárgy képezte az általuk alapított múzeum anyagát. Tevékenységük révén a múzeum látogatottsága is folyamatosan nőtt (1952: 1857 fő; 1959: 6557 fő).
Családja Szülei: Blaskovich Gyula (1843–1911) és Gressai Marcella voltak. Testvére, Blaskovich János (1883–1967) volt.Magyar Családtörténeti Egyesület A család nemesi rangját III. Károly királytól Blaskovich Sámuel (1680–1738), Grassalkovich Antal sógora kapta 1712-ben. Testvérével 1912-ben költözött Tápiószelére. A kollekció alapjait még a nagyszülő, Blaskovich Gyula (1807–1850) vetette meg, azzal, hogy festményeket, metszeteket és lószerszámot vásárolt Pyrker János egri érsek hagyatékából. A műgyűjtemény néhány szép darabját édesapja, ifj. Blaskovich Gyula (1843–1911) bemutatta a budapesti Ezredévi Országos Kiállítás történeti főcsoportjában (1896).
Művei Blaskovich János: Attila városa (Budapest, 1923) Hova lett Kisfaludy Károly képgyűjteménye?Pesti Hírlap, 1942. október 27-i száma A tápiószelei ásatásokPesti Hírlap, 1943. február 25-i száma Nem a ruha teszi az embertPesti Hírlap, 1943. február 18-i száma A Tápiószelei Múzeum 10 éve (in: Magyar Múzeumok. 1945–1955, 208–212.)
Jegyzetek
Források Magyar Múzeumi Arcképcsarnok, 2002
További információk Bottyán Árpád: A Jászság és környékének szkítakori leletei (Jászberényi Jászmúzeum Évkönyve, 1938-1943. Budapest, 1943. 45-49.) Párducz Mihály: A Magyar Történeti Múzeum „Gyűjtőhelye" Tápiószelén (Magyar Múzeumok, 1947. jún. 43-44.) Dinnyés István: A Blaskovich Múzeum régészeti gyűjteménye (Studia Comitatensia, 2. Szentendre, 1973. 37-53.) Gócsáné Móró Csilla: A Blaskovich Múzeum története 1952-1992 (in: Blaskovich emlékkönyv. Szentendre, 1993. 174-194.) Dinnyés István: A Blaskovich fivérek régészeti tevékenysége (in: Blaskovich emlékkönyv. Szentendre, 1993. 153-173.) Gócsáné Móró Csilla: Blaskovich György és János (Honismeret, 1995. 2. 55-56.) Gócsáné Móró Csilla: Egy magyar köznemesi gyűjtemény Tápiószelén (Honismeret, 1997. 1. 69-70.)
Kategória:1878-ban született személyek Kategória:1960-ban elhunyt személyek