Sergiusz Piasecki a 20. század közepének egyik legismertebb lengyel írója. Börtönben írt regénye, A Nagy Medve szerelmese, amely 1937-ben jelent meg, a harmadik legnépszerűbb regény volt a második lengyel köztársaságban. A második világháború után Piasecki könyveit a kommunista cenzúra betiltotta a Lengyel Népköztársaságban. A Szovjetunió összeomlása után, az 1990-es évek elején A Nagy Medve szerelmese ismét az ország egyik legkelendőbb könyvévé vált a Rzeczpospolita napilap szerint. Másik regénye, egy szovjetellenes szatíra, az Egy vörös tiszt naplója, amelyet már többször újranyomták.

Élete Fiatalkora Sergiusz Piasecki 1901. április 1-jén (vagy 1899. június 1-jén) született Ljahovicsi településen, Minszktől 130 km-re, Baranavicsi közelében, az akkori Orosz Birodalom északnyugati határterületén (ma Breszti terület, Fehéroroszország). Ez utóbbi dátumot Piasecki többször is feltüntette a hatóságok félrevezetése érdekében. Michał Piasecki postamester és Klaudia Kukałowicz szolgálónő törvénytelen fia volt.

Gyermekkora nagyon nehéz volt, mert az iskolában a gyerekek gúnyolták lengyel gyökereit, és "Lach"-nak nevezték. Piasecki – ahogy később elmesélte – gyűlölte az orosz iskolát, és hetedik osztályban pisztollyal felfegyverkezve megtámadta a tanárt. Miután börtönbüntetésre ítélték, megszökött, és ezzel véget értek hivatalos tanulmányai.Andrzej Rafał Potocki, "Stoczony do poziomu literata. Sergiusz Piasecki." Życie 14 April 2001. Miután megszökött a börtönből, Moszkvába utazott, ahol átélte az októberi forradalmat és látta közeli barátai halálát. 1919-ben Minszkbe utazott a belarusz "fehér" mozgalom tagjaként. Együttműködött a Minszkbe akkoriban bevonuló lengyel hadsereggel, és maga is megsebesült.

1920. április 7. és 1921. január 10. között a varsói gyalogsági tiszti kadétiskolában tanult. Később részt vett az 1920-as lengyel–szovjet háborúban. 1921. május 12-én leszerelték. Ezt követően felkérték, hogy csatlakozzon a lengyel hírszerzéshez, mivel nyelvtudását (folyékonyan beszélt oroszul és fehéroroszul) nagyra értékelték.Alwida A. Bajor, "Na tropach bohaterów powieści Józefa Mackiewicza. Nazywał się Sergiusz Piasecki." Magazyn Wileński. Pismo Polaków na Litwie. Since 1990.

Kétértelműségek Az életéről, munkásságáról és legendájáról szóló monográfiájábanKrzysztof Polechoński, Żywot człowieka uzbrojonego. Biografia, twórczość i legenda literacka Sergiusza Piaseckiego. PWN, October 2000, Krzysztof Polechoński kutató megjegyezte, hogy Piasecki hollétéről rendelkezésre álló legtöbb adat gyakran nem felel meg a valóságnak, nem is beszélve az író saját állításairól. Talán az eltérések hírszerző ügynökként végzett munkájából adódtak, de személyes történetei közül soknak nincs módja megerősítésére. Piasecki vilniusi címe nem áll rendelkezésre, és a házak nyilvántartásai sem, amelyekben lakott. A Piasecki fiánál lévő személyes dokumentumok – például a Jadwiga Waszkiewiczcel kötött házassági anyakönyvi kivonat másolata vagy fia, Władysław Tomaszewicz születési anyakönyvi kivonata – hamisítványok, amint azt maga Polechoński is felfedte a vilniusi levéltárban végzett kutatás után. Nem lehet megmondani, hogy az evakuálási kártyája hiteles-e. Nincs róla fénykép a Lukiškės börtön foglyainak fotóarchívumában. Nincs bizonyíték arra, hogy a vilniusi lakosok között lakott volna. Lehetséges, hogy egy szállodában szállt meg.

Munkája a lengyel hírszerző szolgálatnak Az 1920-as évek elején Piasecki egy egész lengyel ügynökhálózatot szervezett, amely Szovjet-Fehéroroszország területét lefedte. Piasecki csempész is volt, hogy pénzt keressen tevékenységeinek finanszírozására, de egyben leplezze is azokat. A külföldi kémeket általában a szovjetek végezték ki, míg a csempészeket csak néhány évre börtönözték be. Ahogy írta – kokaint csempészett a Szovjetunióba, szőrméket vitt vissza Lengyelországba.

Ez idő alatt 21 hónapot töltött a navahrudaki börtönben, amiért részt vett két csempészbanda összecsapásában. Ez a helyzet 1926-ban megismétlődött, Piaseckit ismét bebörtönözték és kizárták a szolgálatból. Szabadulása után megpróbálta felkelteni a francia hírszerzés érdeklődését a szolgálatai iránt, és az Idegenlégióba igazolt. Miután ezek a tervek kudarcot vallottak, rablással kezdett foglalkozni. Újra letartóztatták, és a vilniusi járásbíróság 1930. január 9-i ítéletével halálra ítélték. Korábbi hírszerző felettesei az ítélet mérséklését kérték, így Piaseckit a kivégzés helyett 15 év börtönbüntetésre ítélték. A lidai börtönben töltött ideje rövid volt. Egy lázadás vezetőjeként Rawiczba szállították. Ott újabb lázadást szított, ezért Koronowóba, majd Wronkiba szállították. Végül Piaseckit Lengyelország legszigorúbb börtönébe szállították, amely a Kielce közelében található Łysa Górában található. Mivel problémás fogolynak tartották, gyakran elkülönítették, ahol tuberkulózisban betegedett meg.

Írás a börtönben Piasecki véletlenül lett író. Később bevallotta, hogy Wronkiban sok rab ír, ezért úgy döntött, hogy utánozza őket. Mivel a lengyel nyelv ismerete gyenge volt, egy iskolai lengyel nyelvtankönyvből tanult. Valamikor 1935 vagy 1936 környékén börtönprózája felkeltette egy híres regényíró és újságíró, Melchior Wańkowicz figyelmét, aki riporterként lengyel börtönöket látogatott. Miután elolvasta a Kochanek Wielkiej Niedzwiedzicy kéziratát, Wańkowicz arra biztatta Piaseckit, hogy folytassa írói munkásságát, és segített neki a könyv kiadásában. A könyv megjelenése és az ebből fakadó népszerűség katalizátorként szolgált Piasecki kiszabadulásához. A könyvet akkor adták ki, amikor Piasecki még börtönben volt, és a példányát kézbesítették a cellájába. A könyv egy hónapon belül elfogyott, és a két világháború közötti Lengyelország harmadik legnépszerűbb kiadványa volt.

A könyv népszerűsége miatt Wańkowicz Piasecki szabadon bocsátására irányuló erőfeszítéseit más írók és ügyvédek is támogatták. Végül 1937-ben Ignacy Mościcki elnök kegyelmet adott neki. Szabadulásának napja szenzációs volt, újságírók tömege várakozott a kapunál, és maga Piasecki is megdöbbent a technikai újdonságokon, például a rádión, amely 1926 óta elterjedt. 1937 végén és 1938 elején Piasecki Otwockba és Zakopanéba utazott lábadozni. Többek között találkozott Witkacyval, aki megfestette portréját. Híresség lévén kerülte a számos olvasóval való találkozást, és nem szerette a könyvek dedikálását sem.

II. világháborús tevékenységek 1939 nyarán Piasecki Wilnóba utazott, ahol a második világháborúban, Lengyelország megszállása alatt tartózkodott. 1939 szeptemberében önként jelentkezett a Határvédelmi Hadtesthez, hogy harcoljon a szovjetek ellen. Lengyelország megszállása alatt felajánlották neki, hogy Franciaországba költözhet, de ezt visszautasította, és úgy döntött, hogy megszállt hazájában marad. Bár soha nem volt tagja a Honi Hadseregnek (azt állította, hogy a 2. számú végrehajtó hatalmánál dolgozott, amit – sok történetéhez hasonlóan – soha nem erősítettek meg),Sławomir Andruszkiewicz, Sergiusza Piaseckiego droga do „Wieży Babel.” Nasz Czas. együttműködött a lengyel ellenállással, és 1943-ban hóhér lett, ahol földalatti lengyel bíróságok által kiszabott halálbüntetéseket hajtott végre. Háborús harci nevei a "Sucz", a "Kira" és a "Konrad" voltak. Később két könyvet írt háborús tevékenységeiről. Ezek a Wieża Babel (Bábel tornya) és az Adam i Ewa (Ádám és Éva). Azok között, akiknek a kivégzésére parancsot kapott, volt Józef Mackiewicz is, akit hamisan vádoltak meg a németekkel való együttműködéssel. Piasecki azonban nem volt hajlandó megölni, és később kiderült, hogy a Mackiewicz elleni vádakat a szovjetek találták ki.

Száműzetésben A háború után Piasecki egy évig Lengyelországban bujkált a titkosrendőrség elől. 1946 áprilisában Olaszországba menekült, ahol rábukkant saját Kochanek Wielkiej Niedzwiedzicy című művének olasz fordítására. Hamarosan kapcsolatba került száműzetésben élő lengyel írókkal, köztük Jerzy Giedroyccsal. 1947-ben Piasecki Angliába költözött, neve szerepel a Union of Polish Writers in Exile határozatában, amely felszólította az összes érintettet, hogy hagyják abba a kiadványok kiadását a kommunista megszállás alatt álló országban. Egyszer nyilvánosan kijelentette, hogy örömmel elvállalna bármilyen olyan munkát, amely a kommunizmus eltörléséhez vezetne. Külföldön élve Piasecki nem hagyta abba az írást. Az 1940-es évek végén arra a következtetésre jutott, hogy a humor a legjobb fegyver a kommunisták elleni harcban. Ezért írt egy szatírát, melynek címe: Zapiski oficera Armii Czerwonej, amely Mishka Zubov, a Vörös Hadsereg tisztjének kitalált naplóját mutatja be, aki egységével együtt 1939. szeptember 17-én bevonult Lengyelországba. Zubov a „naplójában” azt állítja, hogy egyetlen célja az összes polgár megölése, akiknek órájuk és kerékpárjuk van. Piasecki felnőttként folyékonyan beszélt angolul. Sergiusz Piasecki 1964-ben halt meg Londonban, 65 éves korában. Sírján, amely az angliai Hastings temetőben található, az áll, hogy 1899. június 1-jén született.

2025. szeptember 29-én, Karol Nawrocki lengyel elnök részvételével földi maradványait visszaszállították Lengyelországba, ünnepélyes temetésre pedig a varsói Powązki temetőben került sor.https://eng.ipn.gov.pl/en/news/12084,Funeral-ceremony-of-the-late-Sergiusz-Piasecki.html

Könyvei Piąty etap – önéletrajzi regény egy hírszerző ügynök munkájáról a szovjet határon (börtönben írva, 1934 áprilisában, először 1938-ban jelent meg, Rój Kiadó) Drogą pod ściankę (más néven Drogą pod mur) – önéletrajz gyermekkorából és fiatalkorából (börtönben írva, elveszett; Piasecki évekkel később újraalkotta a megváltoztatott címmel: Żywot człowieka rozbrojonego) Kochanek Wielkiej Niedźwiedzicy – csempészek életének leírása a lengyel-szovjet határon (börtönben írva, 1935-ben, először 1937-ben jelent meg, Rój Kiadó) Ruda Ewa – novella (börtönben írva, 1936-ban) Bogom nocy równi – a Piątego etapu (1938, Rój) folytatása, Bogom nocy równi, Gdańsk 1989, Towarzystwo Wydawnicze „Graf” Sto pytań pod adresem „obecnej” Warszawy – politikai memorandum (eredetileg az „Odrodzenie” című hetilapnak írt levél, 1946. április 27-én íródott, Lengyelországban nem jelent meg; röpiratként jelent meg: Róma, 1947) Trylogia złodziejska, o środowisku przestępczym Minszk bűnözői közegéről 1918–1919-ben (Róma, Irodalmi Intézet 1946-1947): Jabłuszko 1946 Spojrzę ja w okno… 1947 Nikt nie da nam zbawienia… 1947 7 pigułek Lucyfera – groteszk történet a Lengyel Népköztársaság első éveiről a második világháború után (London, 1948) Strzęp legendy – novella a megszállásról (London, 1949) Zapiski oficera Armii Czerwonej – Vilnius és Lida megszállásáról egy szovjet katona szemén keresztül, szatíra a szovjet propagandáról, a hadseregről és az államról (London, Gryf Publications 1957) Żywot człowieka rozbrojonego – a lengyel-bolsevik háború leszerelt veteránjának sorsa (London, B. Świderski [más nyelveken] 1962; a mű első változata 1935-ben, börtönben íródott) Adam i Ewa – két szereplő nehéz szerelme az 1939-es vilniusi régióban zajló háború hátterében (először sajtóközleményként jelent meg) folytatásos regény, 1963) Wieża Babel – Évekig tartó megszállás és földalatti harcok a vilniusi régióban (mindkét kötet, London, Lengyel Kulturális Alapítvány, 1964) Człowiek przemieniony w wilka – Tevékenységek a határvidéken 1939–1942-ben Dla honoru Organizacji – Tevékenységek a Honi Hadseregben 1942–1943-ban Röviddel halála előtt Piasecki elkezdte a Wieży Babel harmadik kötetének írását, amely az 1943–1945 közötti éveket zárta le.

Magyarul Egy vörös tiszt naplója (Zapiski oficera Armii Czerwonej) – Életünk Szerkesztősége, Szombathely, 1992 · · fordította: Szalai Attila A Nagy Medve szerelmese (Kochanek Wielkiej Niedźwiedzicy) – Rézbong, Göd, 2018 · · fordította: Bárász Péter

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:1901-ben született személyek Kategória:1964-ben elhunyt személyek Kategória:Lengyel írók Kategória:Fehérorosz költők, írók Kategória:A Honi Hadsereg tagjai Kategória:Antikommunisták