Pribava

Pribava település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Gračanica községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.

Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 31, közúton 39 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 3, közúton 5 km-re délkeletre, a Spreča völgyében és a Trebava-hegység déli lejtőin, 160-260 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Topografska karta Doboj 425-4-1 A település közvetlenül a Tuzla-Doboj főút jobb oldalán kezdődik, és onnan északra, valamint északkeletre terjed. Geomorfológiai szempontból ez a terület nagyrészt sík, mivel a Sprečansko polje (Spreča-mező) szélesebb értelemben vett területét képezi. Észak és északkelet felé a terep kissé magasabb, és a település nagy része ott található.

Éghajlata Éghajlata mérsékelten kontinentális. A nyár mérsékelten meleg, a júliusi átlaghőmérséklet 20-25 °C fok. A telek hidegek, a januári átlaghőmérséklet 0-5 °C körül alakul, de a hőmérséklet esetenként ennél lényegesen alacsonyabb is lehet. A hó nem ritka a téli hónapokban. A tavasz és az ősz mérsékelten meleg, de változékony. A csapadék mennyisége 800-1000 mm körül van, amely egyenletesen oszlik el az évben, tavasszal és ősszel valamivel több csapadék esik.

Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb702Bosnyák15602074Horvát21Jugoszláv361Egyéb1418Összesen16822096

Története Őskor A térség régészeti leletei azt bizonyítják, hogy a település környéke már az őskorban is lakott volt. A Gračanica déli külvárosában található Korića Hanban felfedezett neolitikus maradványok i. e. 6000–4000-re datálható településre utalnak, ami tükrözi a közép-boszniai őskori települések tágabb jellemzőit. A lelőhelyet 1971 és 1974 között Milica Kosorićnak a Tuzlai Múzeum régészének a vezetésével tárták fel. A lelőhely a régi Tuzla-Doboj út északi oldalán található. A kultúrréteg 1,80 – 2,50 méteres mélységben volt. A leletek kerámiatöredékekből, kőszerszámokból és állati csontokból álltak. Négy lakóépítmény maradványai is előkerültek. A leletek alapján a települést a vinčai kultúrához (középső és késő újkőkor), a legfiatalabb rétegeit pedig a lisicai kultúrához (kőrézkor és kora bronzkor) kötötték.

A 20. században Pribava egészen a 20. század közepéig Gračanica része volt, ezért addigi története szorosan kapcsolódik a város történetéhez. A második világháború utáni jugoszláv kormány bevonta Gračanicát a szocialista újjáépítés, az iparosítás és a közszolgáltatások bővítésének folyamatába, amely a boszniai társadalom 1945 utáni általános fejlődésének része volt. Ezt az időszakot az önkormányzati intézmények bővülése, az oktatás és a közösségi infrastruktúra megerősítése, valamint Gračanicának a Tuzlai régió és Északkelet-Bosznia gazdasági folyamataiba való nagyobb mértékű bekapcsolódása jellemezte.

A háború után, az 1945 és 1992 közötti szocialista Jugoszlávia alatt Pribava a kollektivizálás szélesebb körű nemzeti politikájának előnyeit élvezte, amely a helyi mezőgazdaságot szövetkezetekbe szervezte a termelékenység növelése és a vidéki területek tervgazdaságba való integrálása érdekében. Az alapvető infrastrukturális fejlesztések, mint például a falvakat Gračanicával és Tuzlával összekötő utak, megkönnyítették a piacokhoz való hozzáférést, és támogatták a vidékfejlesztést ösztönző belső migrációs politikák által vezérelt szerény népességbeáramlást. Gračanicában a háború utáni kihívásokat, mint például a folyószabályozás és az ipar fejlesztése, olyan korai vállalkozásokkal, mint a „Partizan” gyár, amely fogyasztási cikkeket gyártott és a gazdasági fellendülést szimbolizálta. Pribava könnyűipari kapcsolatai a tuzlai bányászati ágazatba irányuló munkaerőmigráció révén jöttek létre, kiegészítő jövedelmet biztosítva a gazdálkodó családok számára. Az áramot az 1960-as években vezették be a Gračanica környéki vidéki területeken Jugoszlávia villamosítási törekvéseinek részeként, javítva az életszínvonalat és lehetővé téve a kisüzemi gépesített gazdálkodást az olyan falvakban, mint Pribava. Ez az időszak elősegítette az etnikai együttélést.

Pribavát a Bosznia Hercegovinai Szövetségi Köztársaság 24/1985. számú hivatalos közlönyében megjelent határozat alapján hivatalosan is önálló településnek nyilvánították.

A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.

A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.

A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. Az 1992-es háború előestéjén a Spreča-völgyi területet, amelyhez Gračanica vidéke is tartozik, egyre növekvő politikai és katonai feszültség jellemezte.

Pribava a bosnyák többségű Tuzla kantonban, kevesebb közvetlen harcot tapasztalt a többi régióhoz képest, mivel a terület továbbra is a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság Hadseregének (ARBiH) ellenőrzése alatt állt, és viszonylag biztonságos enklávéként szolgált a konfliktus közepette. A falut és a környező közösségeket azonban súlyosan érintette a közeli Tuzla ostroma, amely 1992 és 1993 között heves tüzérségi tüzérségi és ellátási zavarok miatt sújtotta a helyi mezőgazdaságot és a legszükségesebb cikkekhez való hozzáférést. A kitelepítés széles körű volt, sok lakos átmeneti erőszak vagy gazdasági nehézségek elől menekült, míg Pribava a vitatottabb területekről érkező menekültek beáramlását fogadta, ami hozzájárult a kanton túlzsúfoltságához és erőforrás-hiányához. Pribaván nem jegyeztek fel nagyobb ostromokat vagy tömeges atrocitásokat, de a kanton menekültközpontjaként betöltött szerepe – amely mintegy 250 000, Tuzlán áthaladó lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyt fogadott be – miatt a falu és környéke Kelet-Bosznia sok családját fogadta be, megterhelve vidéki infrastruktúráját.

A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A területmegosztás eredményeként a település a Föderáció területénél maradt. Az aknamentesítés központi szerepet kapott a helyreállításban a korábbi frontvonalak mentén. Ez megkönnyítette az újjáépítést és helyreállította a mezőgazdasági hasznosítást, lehetővé téve a helyi megélhetést. A terület lakossága a menekültek visszatérése révén fokozatosan helyreállt, a bosnyákok Föderációba való visszatelepülésével némileg ellensúlyozta a háborús veszteségeket. A gazdasági fejlődés felgyorsult, a helyi kezdeményezések előmozdították a mezőgazdaságot és a kisvállalkozásokat, amelyeket a kantoni beruházások is erősítettek, bár a fiatalok körében továbbra is fennállt a városi központokba, például Tuzlába irányuló elvándorlás.

Gazdaság A helyi gazdaság elsősorban a mezőgazdaságon alapul, amely a terület termékeny síksága és a mezőgazdasági és legeltetési célra alkalmas dombos terep miatt uralja a gazdasági tevékenységeket. A kis családi gazdaságok dominálnak, az önkormányzat területének körülbelül 60%-át mezőgazdasági hasznosítású területek teszik ki, beleértve a szántóföldeket, gyümölcsösöket, réteket és legelőket. A főbb termesztett növények közé tartozik a búza, a kukorica és a különféle zöldségek, míg az állattenyésztés a juhokra, szarvasmarhákra, valamint kisebb számban kecskékre és baromfira összpontosít, tükrözve a régióban elterjedt hagyományos önellátó és kisüzemi kereskedelmi gyakorlatokat. Jelentős fejlesztés a Gračanica-Pribava gazdasági övezet, egy 156 hektáros zöldmezős terület, amelyet gyártási és üzleti tevékenységekre jelöltek ki, és amely infrastruktúrával rendelkezik, beleértve az utakat, a víz-, csatornázási és villamosenergia-csatlakozásokat. Ez az övezet támogatja a magántulajdont, és olyan ösztönzőket kínál, mint a részletfizetés a befektetők számára, azzal a céllal, hogy kis- és középvállalkozásokat vonzzon olyan ágazatokban, mint a műanyag-, a fémfeldolgozás és a fafeldolgozás.

Oktatás Pribaván az oktatást a Pribavai területi általános iskola biztosítja, amely a gračanicai JU „Druga osvna škola” újonnan épült helyi intézménye, és a falu és a környező területek általános iskolás diákjait tanítja. Középfokú oktatás a közeli Gračanicában a középfokú intézményekben érhető el. A formális iskolai oktatás kiegészítéseként a helyi gyülekezet egy mektebet, egy 1921-ben alapított iszlám vallási iskolát működtet, amely kiegészítő oktatást kínál az iszlám tanulmányok terén a falusi fiataloknak.

Sport Az FK Pribava labdarúgóklub a kanton második ligájában szerepel

Jegyzetek

További információk A község hivatalos oldala

Kategória:Tuzlai kanton települései