A szexológia az emberi szexualitás tudományos vizsgálata, amely magában foglalja az emberi szexuális érdeklődést, viselkedést és funkciókat is. A „szexológia” kifejezés általában nem utal a szexualitás nem tudományos vizsgálatára, például a társadalomkritikára.
A szexológusok több tudományterület eszközeit alkalmazzák, például az antropológia, a biológia, az orvostudomány, a pszichológia, az epidemiológia, a szociológia és a kriminológia eszközeit. A tanulmányozott témák közé tartozik a szexuális fejlődés (pubertás), a szexuális orientáció, a nemi identitás, a szexuális kapcsolatok, a szexuális tevékenységek, a parafíliák és az atipikus szexuális érdeklődés. Ide tartozik továbbá a szexualitás egész életen át tartó vizsgálata, beleértve a gyermekek szexualitását, a pubertást, a serdülők szexualitását és az idősek szexualitását. A szexológia területe magában foglalja a mentális vagy fizikai fogyatékossággal élő személyek szexualitásának tanulmányozását is. A szexuális diszfunkciók és rendellenességek szexológiai vizsgálata, beleértve az erekciós diszfunkciót és az anorgazmiát, szintén fontos részét képezi a tudományágnak.
Története Korai időszak A szexuális kézikönyvek már évszázadok óta léteznek, mint például Ovidius Ars Amatoria című műve, Vatsyayana Kámaszútra című műve, az Ananga Ranga és A lélek kikapcsolódására szolgáló illatos kert című mű. A De la prostitution dans la ville de Paris (Prostitúció Párizs városában) című, az 1830-as évek elején készült tanulmány, amely 3558 párizsi bejegyzett prostituáltról szól, és amelyet Alexander Jean Baptiste Parent-Duchatelet írt (1837-ben, halála után egy évvel jelent meg), a modern szexkutatás első művének számít.Bullough, V. L. (1989). The society for the scientific study of sex: A brief history. Mt. Vernon, Iowa: The Foundation for the Scientific Study of Sexuality. Angliában James Graham volt az egyik korai szexológus, aki olyan témákról tartott előadásokat, mint a szex és a fogamzás folyamata.
Az emberi szexuális viselkedés tudományos vizsgálata a 19. században kezdődött Heinrich Kaan munkásságával, akinek a Psychopathia Sexualis (1844) című könyvét Michel Foucault úgy írja le, mint „a szexualitás és a szexuális eltérések születésének, vagy mindenesetre megjelenésének dátumát a pszichiátriai területen”.Michel Foucault, Abnormal: Lectures at the Collège de France, 1974–1975 (Picador, 2003) A szexológia kifejezést először az Egyesült Államokban használta Elizabeth Osgood Goodrich Willard 1867-ben.Benjamin Kahan, "The unexpected American Origins of Sexology and Sexual science: Elizabeth Osgood Goodrich Willard, Orson Squire Fowler, and the Scientification of Sex History of Human Sciences 34.1 (2020): 71-88 Nagyjából ezzel egy időben egy homofil aktivistákból álló csoport – akik még nem azonosították magukat szexológusokkal – reagált az európai országhatárok változásaira, egy olyan válságra, amely konfliktusba hozta a szexuálisan liberális törvényeket és azokat a törvényeket, amelyek bűncselekménynek minősítették az olyan viselkedésformákat, mint a homoszexuális tevékenység.
A viktoriánus korszaktól a második világháborúig
A viktoriánus korszakban uralkodó szexuális elnyomás ellenére a szexuális emancipációs mozgalom a 19. század végén indult el Angliában és Németországban. 1886-ban Richard Freiherr von Krafft-Ebing kiadta a Psychopathia Sexualis című művet. Ezt a művet tekintik a szexológia tudományos diszciplínaként való megalapozásának.Hoenig, J. (1977). Dramatis personae: Selected biographical sketches of 19th century pioneers in sexology. In J. Money and H. Musaph (Eds.), Handbook of Sexology, (pp. 21-43). Elsevier/North-Holland Biomedical Press.
Angliában a szexológia atyja az orvos és szexológus Havelock Ellis volt, aki szembeszállt kora maszturbációval és homoszexualitással kapcsolatos szexuális tabujaival, és forradalmasította a szexről alkotott korabeli felfogást. Alapvető jelentőségű műve az 1897-ben megjelent Sexual Inversion volt, amely a homoszexuális férfiak szexuális kapcsolatait írja le, beleértve a férfiak és fiúk közötti kapcsolatokat is. Ellis írta az első objektív tanulmányt a homoszexualitásról (a kifejezést Karl-Maria Kertbeny alkotta meg), mivel nem minősítette azt betegségnek, erkölcstelennek vagy bűncselekménynek. A mű abból indul ki, hogy az azonos neműek közötti szerelem túllépett az életkori és a nemi tabukon. Huszonegy esettanulmányából hét generációk közötti kapcsolatokat tárgyal. Ellis más fontos pszichológiai fogalmakat is kidolgozott, mint például az autoerotizmus és a nárcizmus, amelyeket később Sigmund Freud továbbfejlesztett.
Ellis a német Magnus Hirschfelddel együtt úttörő szerepet játszott a transznemű jelenségek kutatásában. Új kategóriaként határozta meg, amely elkülönül és megkülönböztethető a homoszexualitástól.Ekins, Richard and King, Dave (2006) The transgender phenomenon, SAGE, , pp. 61-64 Ellis ismerte Hirschfeld transzvesztitizmusról szóló tanulmányait, de nem értett egyet a terminológiájával, ezért 1913-ban a jelenség leírására a „szexo-esztétikai inverzió” kifejezést javasolta.
1908-ban megjelent a terület első tudományos folyóirata, a Journal of Sexology (Zeitschrift für Sexualwissenschaft), amely egy éven át havonta jelent meg. Ezek a számok Freud, Alfred Adler és Wilhelm Stekel cikkeit tartalmazták.Haeberle, E. J. (1983). The birth of sexology: A brief history in documents. World Association for Sexology. 1913-ban megalakult az első tudományos társaság: a Szexológiai Társaság.Kewenig, W. A. (1983). Foreword. In E. J. Haeberle, The birth of sexology: A brief history in documents. World Association for Sexology. p. 3
Freud kidolgozott egy szexualitáselméletet. A fejlődés ezen szakaszai a következők: orális, anális, fallikus, latens és genitális. Ezek a szakaszok a csecsemőkortól a pubertásig és azon túl is tartanak, a 19. század végén és a 20. század elején végzett páciensekkel kapcsolatos tanulmányai alapján. Wilhelm Reich és Otto Gross Freud tanítványai voltak, de elutasították elméletét, mert az a szexualitás szerepét emelte ki az emberiség felszabadításáért folytatott forradalmi küzdelemben.
A nácik előtti Németországban a szexuálisan liberális Napóleon törvénykönyve hatálya alatt szerveződtek és szembeszálltak a szexellenes, viktoriánus kulturális hatásokkal. E csoportok lendülete arra ösztönözte őket, hogy a hagyományos tudományágak határain átívelően koordinálják a szexkutatást, ezzel Németországot a szexológia élvonalába emelve. Magnus Hirschfeld orvos a szexuális kisebbségek nyílt szószólója volt, és megalapította a Tudományos Humanitárius Bizottságot, az első, a homoszexuálisok és transzneműek jogait védő szervezetet.Goltz, Dustin (2008). Lesbian, gay, bisexual, transgender, and queer movements. In A. Lind & S. Brzuzy (Eds.), Battleground: Women, gender, and sexuality, 2, 291. Greenwood Publishing Group,
Hirschfeld 1919-ben Berlinben létrehozta az első Institut für Sexualwissenschaft (Szexológiai Intézetet) is. Könyvtárában több mint 20 000 kötet, 35 000 fénykép, valamint egy nagy művészeti és egyéb tárgygyűjtemény volt található. Európa-szerte érkeztek emberek az intézetbe, hogy jobban megértsék szexualitásukat, és kezelést kapjanak szexuális problémáikra és diszfunkcióikra.
Hirschfeld kidolgozott egy rendszert, amely számos tényleges vagy hipotetikus szexuális köztípust azonosított a heteroszexuális férfiak és nők között, hogy ábrázolja az emberi szexualitás lehetséges sokféleségét, és neki tulajdonítják annak a csoportnak az azonosítását, amelyet ma transzszexuálisnak vagy transzneműnek neveznek, elkülönítve a homoszexualitás kategóriáitól; ő ezeket az embereket transvestitennek (transzvesztitáknak) nevezte. Németország dominanciája a szexuális viselkedés kutatásában a náci rezsimmel véget ért. Az intézetet és könyvtárát a nácik kevesebb mint három hónappal hatalomra kerülésük után, 1933. május 8-án megsemmisítették. Az intézetet bezárták, Hirschfeld könyveit pedig elégették.
A korai melegjogi mozgalom más szexológusai között volt Ernst Burchard és Benedict Friedlaender. Ernst Gräfenberg, akiről a G-pontot elnevezték, publikálta az intrauterin eszköz (IUD) kifejlesztéséről.
A második világháború után A második világháború után a szexológia reneszánszát élte, mind az Amerikai Egyesült Államokban, mind Európában. A szexuális viselkedés, a szexuális funkciók és a szexuális diszfunkciók nagyszabású tanulmányozása a szexterápia kialakulásához vezetett.. A második világháború utáni amerikai szexológiára hatással volt a náci rezsim elől menekülő európai menekültek beáramlása és a Kinsey-tanulmányok népszerűsége. Addig az amerikai szexológia elsősorban olyan csoportokból állt, amelyek a prostitúció felszámolásán és a fiatalok nemi úton terjedő fertőzésekkel kapcsolatos oktatásán dolgoztak. Alfred Kinsey 1947-ben megalapította a Szexkutatási Intézetet az Indiana Egyetemen Bloomingtonban. Ez ma Kinsey Szex-, Nem- és Reprodukciókutatási Intézet néven működik. 1948-as könyvében azt írta, hogy a haszonállatok szexuális viselkedéséről tudományosan többet tudnak, mint az emberekéről.
John Money pszichológus és szexológus az 1950-es években dolgozott ki elméleteket a szexuális identitásról és a nemi identitásról. Munkássága, különösen a David Reimer-eset kapcsán, azóta is ellentmondásosnak számít, még akkor is, ha az eset kulcsfontosságú volt az interszexuális csecsemők és gyermekek kezelési protokolljainak kidolgozásában.
Kurt Freund az 1950-es években Csehszlovákiában fejlesztette ki a péniszplethysmográfot. A készüléket a férfiak szexuális izgalmának objektív mérésére tervezték, és jelenleg a pedofília és a hebefilia értékelésében használják. Ezt az eszközt azóta szexuális bűnelkövetőknél is alkalmazzák.
1966-ban és 1970-ben Masters és Johnson kiadta műveit, a Human Sexual Response-t, illetve a Human Sexual Inadequacy-t. A kötetek jól fogytak, és ők alapították azt az intézményt, amely 1978-ban a Masters & Johnson Institute néven vált ismertté.
Vern Bullough ebben a korszakban szexológiai történész volt, emellett kutatóként is tevékenykedett a területen.
A HIV/AIDS megjelenése az 1980-as években drámai változást okozott a szexológiai kutatásokban, amelyek a betegség terjedésének megértésére és ellenőrzésére irányultak. Pdf.
21. század A technológiai fejlődés lehetővé tette, hogy a szexológiai kérdéseket viselkedésgenetikai, neuroimaging és nagyszabású internetes felmérések segítségével vizsgálják.
A szexológia egyes joghatóságokban szabályozott szakma. Quebecben a szexológusoknak tagjainak kell lenniük az Ordre professionnel des sexologues du Québec-nek. Ők az egyik olyan szakma, amely jogosult pszichoterápiás engedélyre az Ordre des psychologues du Québec-től.
Jelentős közreműködők
Ez a szexológusok és a szexológia területén jelentős közreműködők listája, születési év szerint:
Karl Heinrich Ulrichs (1825–1895) Karl Friedrich Otto WestphalFoucault, Michel. The History of Sexuality Vol. 1: The Will to Knowledge. London: Penguin (1976/1998) (1833–1890) Richard Freiherr von Krafft-Ebing (1840–1902) Albert Eulenburg (1840–1917) Auguste Henri Forel (1848–1931) Sigmund Freud (1856–1939) Wilhelm Fliess (1858–1928) Havelock Ellis (1858–1939) Eugen Steinach (1861–1944) Robert Latou Dickinson (1861–1950) Albert Moll (1862–1939) Edvard Westermarck (1862–1939) Clelia Duel Mosher (1863–1940) Eugene Wilhelm (aka Numa Praetorius) (1866–1951) Magnus Hirschfeld (1868–1935) Iwan Bloch (1872–1922) Theodoor Hendrik van de Velde (1873–1937) Gaston Vorberg (1875–1947) Max MarcuseHumboldt-Universität, Berlin. Magnus Hirschfeld Archive for Sexology. Retrieved on November 23, 2007. (1877–1963) Otto Gross (1877–1920) Ernst Gräfenberg (1881–1957) Bronisław MalinowskiMalinowski, Bronislaw (1929) The Sexual Life of Savages in North-Western Melanesia. Kessinger Publishing. (1884–1942) Harry Benjamin (1885–1986) Hans Blüher (1888–1955) Theodor Reik (1888–1969) Zhang Jingsheng (1888–1970) Alfred Kinsey (1894–1956) Wilhelm Reich (1897–1957)