Dr. Rátosi Ernő (Zalagyömörő, 1931. október 4. vagy október 31. – 2017. június 22.) a magyar kőolajipar egyik meghatározó alakja volt, aki jelentős szerepet játszott a hazai finomítói ipar fejlődésében. 1931. október 4-én - egyes források szerint október 31-én - született Zalagyömörőn, szerény paraszti családban. Tanulmányait kiváló eredménnyel végezte, 1950-ben érettségizett, majd a Veszprémi Vegyipari Egyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát 1960-ban.
Pályafutását a Csepeli Finomítóban kezdte, majd 1963-tól Százhalombattan, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál dolgozott. 1975 és 1991 között a vállalat vezérigazgatója volt, amely időszak a finomító történetének leghosszabb ideig tartó vezetői periódusa. Irányítása alatt a százhalombattai finomító a kommunizmus utolsó éveiben és a rendszerváltás idején is Európa egyik legkorszerűbb és legjelentősebb kőolaj-feldolgozó üzemévé vált. Különös hangsúlyt fektetett a technológiai fejlesztésekre, a fiatal szakemberek képzésére és a biztonságtechnika fejlesztésére. 1993-ban Varga József Műszaki Alkotói Díjban részesült.
Életművét számos szakmai elismeréssel jutalmazták, többek között elnyerte a Varga József-díjat, valamint 2002-ben a Pannon Egyetem díszpolgárává választották. 2017. június 22-én hunyt el, a MOL saját halottjának tekintette. Emlékét őrzi a róla készült mellszobor, amelyet 2018-ban avattak fel a MOL Dunai Finomító színháztermében.
Díjai
Pfeifer Ignác Emlékérem (1984) Varga József Díj, Műszaki Alkotói Díj (1993)
Jegyzetek
Kategória:1931-ben született személyek Kategória:2017-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar kémikusok