A Children egy instrumental|instrumentális zenemű az olasz zeneszerzőtől, Robert Milestől. Elsőként 1995 januárjában jelent meg Olaszországban a Soundtracks című EP részeként, Joe T. Vannelli DBX kiadójánál, azonban ekkor még nem került fel a slágerlistákra. Vannelli egy miami éjszakai klubba vitte el a felvételt, ahol meghallotta Simon Berry, a Platipus Records alapítója. Berry Vannellivel és James Bartonnal (a liverpooli Cream klub társalapítójával) együttműködve 1995 novemberében újra kiadta a számot, immár Miles debütáló albumának, a Dreamland‑nek (1996) vezető kislemezeként.
A „Children” több országban arany‑ és platinalemez minősítést kapott, és több mint 12 országban ért el listavezető helyezést; 1996 legnagyobb európai slágere volt. A dalhoz két különböző videóklip készült, Matt Amos és Elizabeth Bailey rendezésében.
2025-ben a Billboard magazin beválasztotta a „Children”-t „Minden idők 100 legjobb dance dala” közé.
Előzmények
Miles két inspirációt nevezett meg a „Children” megírásához. Az egyik az volt, hogy édesapja humanitárius missziójáról hazahozott fényképeket látott a Boszniai háború gyermekáldozatairól; a másik pedig DJ‑karrierjéből fakadt: olyan számot akart készíteni, amely a DJ szettek végén lejátszva megnyugtatja a rave‑bulik résztvevőit, mielőtt autóba ülnek, így csökkentve a hazafelé vezető úton bekövetkező közúti balesetek számát. A „Children” felvétele 150 fontba került.
A „Children” a dream trance egyik úttörő felvétele; ez az elektronikus tánczene egy olyan alműfaja, amelyet álomszerű zongoradallamok és egy egyenletes, Four on the floor basszusdob jellemez. A dream trance kialakulása az 1990‑es évek eleji olaszországi társadalmi nyomásokra adott válasz volt: a fiatal felnőttek körében terjedő ravekultúra és az egyre népszerűbbé váló éjszakai klubok miatt heti rendszerességgel történtek halálos közúti balesetek, amikor a bulizók az országot átszelve hajtottak haza, gyakran elaludva a volánnál a kimerítő tánc, illetve az alkohol‑ és drogfogyasztás következtében. 1996 közepére az ilyen esetek számát – amelyet Olaszországban strage del sabato sera („szombat esti mészárlás”) néven emlegettek – mintegy 2000-re becsülték az évtized kezdete óta. Az a döntés, hogy Mileshez hasonló DJ‑k a szettjeiket lassabb, megnyugtatóbb zenékkel zárják le – ellensúlyozva a korábban játszott, energikus és repetitív számokat –, kedvező fogadtatásra talált mind a hatóságok, mind a közúti balesetek áldozatainak szülei részéről.
Boris Barabanov kritikus hasonlóságot vélt felfedezni a „Children” és az orosz énekes, Garik Sukachov „Напои меня водой” („Napoi menja vodoi” – „Oltsd a szomjam”) című dala között, és azt állította, hogy Sukachov felvétele korábban született, mint a „Children”. Sukachov azt mondta, hogy hozzájárult a dallam felhasználásához, bár ezzel kapcsolatban kételyek is felmerültek. „Felhívtak (vagy egy olasz előadó, vagy egy együttes), és megkérdezték, hogy felhasználhatják‑e a »Napoi menja vodoi« (»Oltsd a szomjam«) című dal dallamát valamilyen mintában, vagy valami hasonlóban. Azt válaszoltam: »igen, tessék, miért is ne«.”
Összetétel Kritikák
A „Children” széles körű kritikai elismerést kapott; sokan mesterműnek nevezték a felvételt. Az AllMusic szerkesztője, Jose F. Promis „varázslatosnak” írta le. A Billboard a dal sikerét annak dallamosságával magyarázza, amelyet egy „azonnal felismerhető” zongorafutam jellemez (ez az eredeti verzióban még nem szerepelt). A magazin szerint ez a tényező tette a számot szélesebb közönség számára is befogadhatóvá, nemcsak a klubok látogatói és az elektronikus tánczene rajongói számára, részben a rádiós játszás révén. A lap kritikusa, Larry Flick megjegyezte, hogy Miles „bölcsen hagy időt a dallam kibontakozására, hagyja lélegezni azt egy sürgető hi-NRG ütem felett, csillogó elektronikus effektekkel és élénk szintetizátorokkal színezve. Olyan örömteli és felvillanyozó, amennyire csak lehet; a ‘Children’ megérdemli, hogy azon ritka felvételek közé tartozzon, amelyek soha nem tűnnek el a DJ‑k lejátszási listáiról. Többet kell hallanunk Miles-től... és mégpedig most.”
Daina Darzin a Cashbox magazintól „trance‑es, drámai táncdalnak” nevezte. Dave Sholin a Gavin Report hasábjain azt írta: „Amennyi idő alatt meghallgatod ezt a számot, valószínűleg egy újabb ország vitte a listák élére ezt a figyelemre méltó instrumentális felvételt. Nevezz meg egy országot, és jó eséllyel épp most első ott. Most pedig ennek a klasszikus képzettségű olasz zongoristának/producernek a zenéje készül meghódítani az amerikai rádiókat és táncparketteket. A dallam hipnotikus.” James Hamilton a Music Week RM Dance Update rovatában „trance‑es olasz ‘dream music’ instrumentálisnak” minősítette a dalt. A People kritikusa „techno‑rekviemnek” nevezte. A Synthmania.com – amely szerint a „Children” egy Kurzweil K2000 szintetizátoron készült – a felvételt a „dream house zongora” hangzás példájaként említi, amely „hagyományos zongorából, szintibasszusból és string/pad hangokból áll, Delay és reverb effektekkel átitatva”.
Kereskedelmi sikerek A „Children” először 1995 januárjában jelent meg Olaszországban Joe T. Vanelli DBX nevű imprint kiadójánál, a Soundtracks című EP részeként. Ezt követően – miután a felvétel ismertségre tett szert egy Miami‑ban tartott DJ‑knek és zenei producereknek szóló találkozón – a szám licencét a brit Platipus Records szerezte meg, amelyet a Dynamik Music nevű brit licencügynökség képviselt. Miles menedzserével, Gavin Prunasszal együttműködve a felvételt később a Deconstruction Records is kiadta; ezt követően pedig több mint egy tucat európai kiadóhoz licencelték a DBX‑en és a Deconstructionön keresztül, valamint felkerült a Platipus Records Volume 2 című válogatásra is, amelyet világszerte a Dynamik Music terjesztett.
A „Children” világszerte nagy sikert aratott: több mint 12 országban érte el az első helyet, és több héten át meg is tartotta azt. A dal az alábbi országokban jutott a csúcsra: Ausztria (6 hét), Belgium, Dánia, Finnország (3 hét), Franciaország (11 hét), Olaszország, Norvégia (5 hét), Németország, Skócia (3 hét), Spanyolország, Svédország (7 hét) és Svájc (13 hét). A Billboard magazin szerint ezen felül „minden olyan európai országban a legjobb öt közé került, ahol létezik kislemezlista”. A felvétel 13 hétig vezette a Eurochart Hot 100 Singles listát, az Egyesült Királyságban pedig a második helyig jutott, ahol 17 hétig maradt a listán. Az Egyesült Államokban a 21. helyet érte el, és négy hétig tartotta ezt a pozíciót. A dal – együtt U2 tagjai, Adam Clayton és Larry Mullen Jr. által készített Theme from Mission: Impossible|Mission: Impossible feldolgozásával – 1985 novembere óta az első alkalmat jelentette, hogy két instrumentális felvétel egyszerre szerepelt a Billboard Hot 100 top 30-as mezőnyében.
A francia éjszakai klubok 1995-ben kezdték el játszani az Olaszországból importált felvételt, így Franciaország lett az egyik első ország, ahol a szám népszerűvé vált. A dal az underground színtéren keresztül terjedt tovább: a kluboktól végül a rádiókig jutott, és 1995 novemberében egy független kiadó licencelte az országban. Spanyolország és maga Olaszország volt a másik két korai befogadó, ahol a szám gyorsan bekerült a klubok repertoárjába. Ezeknek az országoknak a klubslágerlistái jelezték a „Children” népszerűségét más piacok felé is: Dániában a klub- és rádiójátszás követte a kislemez megjelenését, Belgiumban pedig a rádiós játszás csak azután indult be, hogy a klubokból „átkerült” a mainstreambe. Hollandiában a rádiójátszás volt a kislemez promóciójának elsődleges motorja. Németországban a hazai megjelenés csak azután történt meg, hogy a klubokban egyre nagyobb igény mutatkozott a számra, részben a brit és olasz promóciós kiadványoknak köszönhetően.
Az Egyesült Államokban a jelentősebb rádiós játszások közé tartozott a Los Angeles környéki úttörő tánczenei adó, a „Groove Radio 103.1”, amely 1996. június 21‑én elsőként játszotta le a „Children”-t, ezzel megnyitva az adó történetének műsorát.
Az Egyesült Királyságban a BBC Radio 1 eleinte nem játszotta a „Children”-t a nappali műsorsávban, bár a Radio 1 DJ‑je, Pete Tong három egymást követő héten is lejátszotta a számot az Essential Selection című műsorában 1996-ban. Tong három egymást követő héten is a hét „Essential Tune”-jává választotta a dalt, ami heves licitharcot indított el a brit nagykiadók között. Eközben a Kiss FM volt az elsők között, akik játszották a felvételt, sőt az állomás egy perces televíziós reklámjában is felhasználta. A „Children” már a promóció és a marketing előtt elérte a második helyet a brit kislemez listán, és az év nyolcadik legkelendőbb kislemeze lett.
Videoklip A Billboard a kompozíció promóciójának utolsó szakaszát annak tulajdonítja, hogy a hozzá készült videoklipet elkezdték sugározni a zenei televíziós csatornák, például az MTV Europe és a német VIVA.
Két videó készült a dalhoz. Az elsőt Matt Amos rendezte, és 1995 novemberében mutatták be. A fekete‑fehér klipben egy kislány látható, amint autóval utazik különböző tájakon keresztül. A helyszínek között szerepel London (Piccadilly Circus, Trafalgar Square), Párizs (az Eiffel‑torony feltűnik), Genf (place du Molard, rue Coutance), Morges (a kis tornyokkal szegélyezett kikötő), valamint svájci vidéki tájak (ahol Miles született), továbbá Franciaország és Olaszország területei a Mont Blanc-alagút közelében.
A második videót New Yorkban forgatták, Elizabeth Bailey rendezésében, és 1996 februárjában mutatták be. Ez a változat színes, és váltakozva mutatja Miles-t, amint egy klubrave-en DJ‑zik, illetve gyerekeket játék közben, így a klip mindkét tematikus elemre reflektál, amelyet az instrumentális mű hordoz.Robert Miles: Children, Color Version (Video 1996) – IMDb
Öröksége és hatása A „Children” dallamát az 1999‑es Neo Geo játék, a Fatal Fury: Mark of the Wolves egyik zenéje, a Spread The Wings is megidézi, amelynek egy része utal a fő témára. A szám felkerült a 2002‑es The Very Best of Euphoria válogatásra is. A sorozat egyik megalkotója, TheManAdam úgy nyilatkozott, hogy a „Children” „jelentős hatást gyakorolt az ő remixelő‑ és producer‑generációjára, amikor mindannyian először kezdtek trance‑et készíteni”. Az amerikai BuzzFeed 2017‑ben a ’90‑es évek 101 legjobb dance dala közé sorolta a felvételt, a 41. helyre. A Mixmag 2018‑ban beválogatta a „15 legjobb középső ’90‑es évekbeli trance szám” közé, kiemelve, hogy a dal inspirációja a Délszláv háború gyermekáldozatairól készült fényképekből, valamint a rave‑látogatók megnyugtatásának szándékából fakadt, hogy csökkenjenek a hazafelé vezető úton bekövetkező balesetek. A magazin szerint „ezek a szándékok átsütnek a zenén. A producer tavaly elhunyt, de megmutatta a világnak, milyen mély érzelmeket képes közvetíteni a trance.” 2023‑ban a brit duó Switch Disco és az énekes‑dalszerző Ella Henderson erősen felhasználta a „Children” dallamát a „React” című kislemezükben.
2025 márciusában a Billboard magazin a „Minden idők 100 legjobb dance dala” listáján az 59. helyre rangsorolta a „Children”-t. A kiadvány jogai 1996 és 2020 között a DBX kiadóhoz tartoztak, majd 2026‑tól a lacono Records és a lacono EntertainmentHoldingLLP vált a mű 100%-os jogtulajdonosává.
Számlista CD single, Franciaország "Children" (Eat Me Edit) – 4:03 "Children" (Dream Radio Edit) – 4:00
CD maxi, Belgium & Hollandia "Children" (Radio Edit) – 3:49 "Children" (Dream Version) – 7:35 "Children" (Original Mix / Guitar Mix) – 7:17
CD maxi, Franciaország "Children" (Eat Me Edit) – 4:06 "Children" (Dream Radio Edit) – 4:00 "Children" (Dream Club Version) – 7:35 "Children" (Original Mix / Guitar Mix) – 7:17 "Children" (Message Version) – 6:51
CD maxi, Németország "Children" (Dream Version) – 7:35 "Children" (Original Mix / Guitar Mix) – 7:17 "Children" (Message Version) – 6:51
CD maxi, UK, US, Mexikó, Japán & Észak-Afrika "Children" (Eat Me Edit) – 4:06 "Children" (Dream Version) – 7:35