Špionica Centar () falu Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Srebrenik községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén. Špionica központi települése, ahol a pravoszláv plébániatemplom áll.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 28, közúton 41 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 5, és közúton 7 km-re a északra, a Tinja-folyó völgyében, 150-200 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/doboj_13/dob_13.html Topografska karta Doboj 425-4-2 A táj hullámzó zöld dombokkal és termékeny talajokkal rendelkezik, amelyek támogatják a hagyományos mezőgazdaságot.
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. A nyár mérsékelten meleg, a júliusi hőmérséklet eléri a 25-27 °C fokot. A telek hidegek, a januári átlaghőmérséklet -2 °C körül alakul, de a hőmérséklet esetenként ennél lényegesen alacsonyabb is lehet. Az éves átlaghőmérséklet 11 °C körüli. A hó nem ritka a téli hónapokban. A tavasz és az ősz mérsékelten meleg, de változékony. A csapadék mennyisége 700-800 mm körül van, amely egyenletesen oszlik el az évben, tavasszal és ősszel valamivel több csapadék esik.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb53326Bosnyák46573Horvát64Jugoszláv10Egyéb344Összesen589647
Története Špionica Centar 1981-ben jött létre, amikor leválasztották Špionica Gornja településről. Addig története megegyezik Špionica Gornjával.
Őskor A régészeti leletek tanúsága szerint a település környékén már az újkőkorszakban éltek emberek. Kőkorszaki település maradványait találták a Gornji Hrgov-i Orman grad lelőhelyen, ahol kőkorszaki és újkőkorszaki kerámiák kerültek elő. A terület korai betelepülését egy késő bronzkori kincslelet is bizonyítja, amelyet Srebrenik területén találtak, és amely megerősíti, hogy a tágabb régió része volt az őskori Balkán kulturális és kereskedelmi folyamatainak.
Középkor A régészeti leletek tanúsága szerint ez a vidék a középkorban is folyamatosan lakott volt. A szomszédos Sladnához tartozó Pirage nevű településen, a Zvijezda lelőhelyen emberi csontvázakat fedeztek fel építési munkálatok során; bár a lelőhelyen nincsenek látható temetkezési építészeti nyomok, az elhunytak testének elhelyezkedése (kelet-nyugati tájolás, fejjel nyugat felé) a középkorra utal.
A késő középkorban az 1380-as években kezdődő oszmán betörések okozta politikai instabilitás közepette, a Boszniai Királyság uralma alatt a Majevica környékén, szétszórt mezőgazdasági települések voltak, amelyek a szántóföldi gazdálkodásra és az erőforrásokkal való gazdálkodásra összpontosítottak. Ezek a közösségek erdőirtással bővítették a szántóföldeket, 1481-re mintegy 50%-kal növelve a művelést, amit a helyi fából, a vasból és az ólomból származó bevételek is támogattak. A Majevica periférikus földrajzi elhelyezkedése miatt azonban szüksége volt az olyan erődítményekre, mint a Srebreniki vár, amelyek stratégiai védelmet biztosítottak a számukra.
Az oszmán uralom Srebrenik várának 1512 körüli meghódítását követően az egész térség az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került. A defter egy kataszteri adójegyzék, amelyet az Oszmán Birodalom nagyon rendszeresen vezetett, szinte a boszniai uralom kezdetétől fogva. A főkönyvek adatokat tartalmaztak a falvakról, a háztartásokról és a háztartások számáról (felnőtt férfiak és özvegyek), valamint a birodalom területén élő etnikai csoportokról. Az egyik ilyen defter, mely 1533-ból származik, Špionica falu egyik első említését tartalmazza az oszmán kormányzás idején, fontos adatokat szolgáltatva erről a településről. Ezek az adatok megtalálhatók Adem Handžićnak „A Zvorniki Szandzsák két első összeírása (1519-ből és 1533-ból)” című munkájában, valamint Rusmir Djedovićnak „Srebrenik - történelmi és etnográfiai vázlatok” című művében.
Eszerint Špionica, a szomszédos Sladnával együtt, rendkívül nagy település volt a 16. században, az egész Zvorniki Szandzsák egyik legnagyobbja. 1533-ban 76 háza volt, ebből 35 muszlim, 40 nem muszlim. Az említett évben a falu jövedelme 5070 akcse volt, és a zvorniki szandzsákbég, Ahmed birtokához tartozott. 1548-ban Špionica Mehmed Skenderpašić szandzsákbég birtoka lett, hatalmas, 27 500 akcse bevétellel. Abban az időben ez nagy bevételnek számított egy vidéki település számára, mely a benne lévő házak nagy számának (147) köszönhető. A 147 házból 96 muszlim és 50 nem muszlim volt. A faluban főként búzát termesztettek, amely 8160 akcse bevételt biztosított, míg a szőlő 7560 akcse, a köles pedig 1980 akcse jövedelmet hozott. Ugyanebben az évben 12 malmot regisztráltak a településen. 1604-ben Špionica, Sladna mellett, messze a legnagyobb település volt Srebreniki náhijében, és az egész Zvorniki szandzsákban. 1604-ben Spionicának 177 háza volt, amelyek közül 123 muszlim, 43 pedig nem muszlim volt, jelentős számú örökséggel (37), amelyek többnyire muszlim kézben voltak. A település éves bevétele 17 000 akcsét tett ki, amelyből a legtöbbet búza (3000 akcse) tette ki, emellett szőlő, rozs és köles is termett. Eközben a malmok száma 12-ről 15-re nőtt.Adem, Handžić: Dva prva popisa zvorničkog sandžaka (iz 1519. i 1533. godine), Sarajevo, 1986. 101. old.Djedović R., Mutapčić E., Kulenović S.: Srebrenik – historijsko-etnografske skice', Srebrenik, 2007. 18. old.
A környező falvak kezdeti településmintáit a mezőgazdaság alakította, a középkor utáni erdőirtás lehetővé tette a termékeny lejtőkön a gazdálkodás bővítését, valamint a vízforrások közelségét az állatállomány és az öntözés számára. A Srebreniket a tágabb boszniai hálózatokkal összekötő regionális kereskedelmi és katonai útvonalak mentén történő elhelyezkedés elősegítette a gazdasági kapcsolatokat, bár a terület határvidéki státusza a portyázások miatt időszakos elnéptelenedéshez vezetett, mielőtt az oszmán áttelepítési politikák alatt stabilizálódott volna.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1910-ben a Gradačaci járáshoz tartozó Špionica Srpska településen 104 háztartást 623 ortodox keresztény, 7 muszlim és 3 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 88. o. Az osztrák-magyar uralom egy új korszak kezdetét jelentette. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban (később Jugoszlávia) 1918 és 1941 között a település is a vidékfejlesztést elősegítő agrárreformok előnyeit élvezte, különös tekintettel a mezőgazdaságra a földújraelosztás és a szövetkezeti gazdálkodási kezdeményezések révén, amelyek támogatták lakosságát. Bár a helyi gazdaság továbbra is szorosan kötődött a mezőgazdasághoz, a kézművességhez és a kereskedelemhez, Srebrenik pedig megőrizte regionális központ szerepét a környező falvak és kisebb bazárok számára.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A Majevica-hegységben is súlyos harcok voltak a német csapatok és az általuk támogatott csetnikek, valamint a Jugoszláv Nemzeti Felszabadító Hadsereg (NOVJ) csapatai között.
A második világháborút követő jugoszláv szocialista korszakban a falu és környéke az 1949-ben kezdeményezett nemzeti politika részeként mezőgazdasági kollektivizáláson esett át, amelynek célja a kisgazdaságok szövetkezetekbe tömörítése volt, de a parasztok ellenállása és a gyenge hozamok miatt 1953-ra nagyrészt felhagytak ezzel a folyamattal. Az 1947-től kezdődő ötéves tervek prioritásként kezelték az infrastruktúra fejlesztését, beleértve a vidéki majevicai falvakat Srebrenikkel és Tuzlával összekötő úthálózatokat, elősegítve a piacokhoz és szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférést, bár a vidéki Bosznia elmaradt a városfejlesztés mögött.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák települések lakóira. A Srebrenik környéki terület a háború nagy részében a boszniai kormányhadsereg (ARBiH) ellenőrzése alatt maradt. A falu szerb lakosságát még a háború kezdetén kitelepítették, illetve elmenekültek.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A területmegosztás eredményeként a település a Föderáció területénél maradt. A kitelepített szerbek helyére a háború után bosnyákok érkeztek, a szerb családok közül csak kevesen tértek vissza. Így a falu mára már bosnyák többségű lett. A legtöbb visszatérés az 1999 és 2003 közötti időszakban történt. Több család újjáépítette a házát, újra megnyitották vagy felújították a temetőket és vallási objektumokat, és egyes szerbek visszatértek mezőgazdasági tevékenységükhöz is. Ugyanakkor a visszatérő szerbek száma messze elmaradt a háború előtti népességtől.
Oktatás A Špionicai Általános Iskola 1993-ig Ivan Marković nemzeti hős nevét viselte. Az iskolának három területi iskolája működik.
Nevezetességei Isten Legszentebb Anyjának tiszteletére szentelt pravoszláv temploma. A templom 19x10 méteres méretű, építése 1900-ban kezdődött. A templomot 1914-ben Ilarion Radonić metropolita szentelte fel. Nika Mihajlovic visszaemlékezése szerint a templomot Špionica és Srnica helyi lakosai építették. A templomot a második világháború után az istentagadók meggyalázták. Disznókat tartottak a templomban. A károkat a háború után kijavították. 1967-ben helyreállították a templom homlokzatát. A tetőfedést 1988-ban réz váltotta fel. Az 1992 és 1995 közötti háborúban ablakokat törtek be a templomon, és különböző szerbellenes graffitieket és gyűlölködő üzeneteket írtak. A homlokzatot a templom déli oldalán és két kupolán 2009/10-ben helyreállították.