Az Egyesült Királyság királyi hercegnője cím használata teljes egészében az uralkodó akaratától függ, az akaratot adománylevélben fejezik ki. A királyi hercegnői címet viselő személyek rendszerint megkapják az Fensége (Her Royal Highness, HRH) megszólítást is. A jelenleg érvényes adományleveleket 1917-ben, az első világháború idején adták ki, 2012-ben pedig egy kiterjesztéssel egészítették ki őket.
1714 és 1917 között az akkori szokás alapján az uralkodó lányai és az uralkodó fiúági leszármazottainak lányai brit királyi hercegnői rangot kaptak. V. György király adománylevelet adott ki, amely előre meghatározta, ki viseli a brit királyi hercegnő címét, megszólítását és rangját, hogy a „királyi hercegnő” cím automatikus megadását és az Ő Királyi Fensége (Royal Highness) megszólítás használatát a következő személyekre korlátozza: a brit uralkodó törvényes lányai, a brit uralkodó törvényes fiúági leányunokái.
2012. december 31-én II. Erzsébet királynő adománylevelet adott ki, amely lehetővé tette, hogy Wales hercege legidősebb fiának valamennyi gyermeke viselje a királyi hercegi vagy királyi hercegnői címet és az Fensége megszólítást, szemben azzal, hogy erre korábban csak a legidősebb fiú volt jogosult, az 1917-es adománylevél ugyanis a „királyi herceg” címet az ő legidősebb élő fiára terjesztette ki.
A brit királyi herceg felesége, ha házasságát a brit uralkodó jóváhagyta, automatikusan megkapja férje királyi hercegi rangjának megfelelő női rangot, valamint férje címeinek női alakját. Ebben az esetben a magyar nyelven királyi hercegné a rang helyes megnevezése eltérően a születésüknél fogva királyi hercegnő címet viselőkétől.
A magyar nyelvben a herceg szó nem utal arra, hogy a cím királyi herceg (angolul: prince) vagy nem királyi herceg (duke) cím. A magyar nyelv viszont megkülönbözteti a hercegnőt (saját címe) és a hercegnét (férje címe), amíg az angol nem. Ezért a címek hol angolul láthatók, de hivatkozásként a magyar szócikkre visznek, hol zárójelben közöljük az angol eredetit.
A cím története A királyi család tagjai esetében a királyi herceg és királyi hercegnő cím, valamint az és Fensége megszólítás használata a Brit-szigeteken viszonylag új keletű. a trónörököst és feleségét leszámítva nem alakult ki egységes gyakorlat a királyi herceg és királyi hercegnő cím használatára.
A Princess Royal cím 1642-ben jött létre. Az uralkodó fiatalabb lányai és fiúági leányunokái esetében azonban nem alakult ki egységes gyakorlat a királyi hercegnő cím használatára. Például még II. Károly király idején is testvére, Jakab yorki herceg lányait, akik később mindketten saját jogukon uralkodó királynők lettek, egyszerűen The Lady Mary és The Lady Anne néven említették. A későbbi Anna királynőt a György dán herceggel kötendő házasságáról szóló szerződésben királyi hercegnőként nevezték meg, házassága után pedig „Dániai Anna hercegnőként” említették.
1917 Az 1917-es adománylevél a korábbi gyakorlatot jelentősen szűkítette. Az addigi szokás szerint az uralkodó fiúági dédunokái is viselhették a királyi hercegi vagy királyi hercegnői címet, rendszerint az megszólítással. Az új szabály ezt a kört kizárta, és a távolabbi fiúági leszármazottakat a brit hercegek gyermekeinek megfelelő rangra, vagyis a Lord, illetve Lady megszólításra sorolta. Ezért azok a személyek, akik 1917-ben még éltek, elvesztették korábbi királyi hercegi vagy királyi hercegnői címhasználatukat.
Kivételek 1905 novemberében engedélyezte lányának, Lujza brit királyi hercegnőnek, hogy annak két lánya királyi hercegnői címet és az megszólítást használja, de az Fensége megszólításra nem voltak jogosultak. Az 1917-es adománylevél a brit uralkodók dédunokáit kizárta a királyi hercegi, illetve királyi hercegnői cím használatából, ezért Alexandra és Maud címüket külön uralkodói engedéllyel kapták. Alexandra 1913-ban Connaughti Artúr herceghez ment feleségül, aki Viktória királynő fiúági unokájaként jogosult volt az Fensége megszólításra. Házassága után ezért Alexandra az Fensége Connaughti Artúr hercegnéje, Fife hercegnéje címet viselte, és ezt az 1917-es szabályozás sem változtatta meg. Ez az oka, hogy a lap alján található Brit királyi hercegnők navigációs ablakban Alexandra kétszer szerepel. Húga, Maud 1917-ben még hajadon volt, ezért továbbra is használta az 1905-ben kapott királyi hercegnői címet. Amikor 1923-ban Charles Carnegie felesége lett, lemondott a királyi hercegnői cím használatáról, és Lady Maud Carnegie, 1941-től Southesk grófnéja néven volt ismert. III. Károlyt 1948-as születésétől az Fensége Edinburgh-i Károly herceg cím és megszólítás illette meg, noha nőági unokája volt az uralkodónak. Károly a későbbi , akkor Erzsébet hercegnő, Edinburgh hercegnéje fiaként született, Erzsébet apja, VI. György király uralkodása idején. nem volt fia, ezért adománylevelet adott ki, amely Erzsébet gyermekeinek megadta ezt a megszólítást. Ugyanezen kivétel alapján Anna királyi hercegnőt 1950-es születésétől anyja 1952-es trónra lépéséig az Fensége Edinburgh-i Anna hercegnő cím és megszólítás illette meg. 1961-ben, amikor fia megnősült, Kent hercegnéje kérte királynőtől, hogy engedélyezze számára a királyi hercegnői cím használatát a saját keresztneve előtt, hogy elkerüljék az összetévesztést menyével, Katharine Worsleyval, Kent új hercegnéjével. Mivel születésénél fogva görög és dán királyi hercegnő volt, ez nem számított rendkívülinek, bár a hagyományos forma szerint Fensége Kent özvegy hercegnéje lett volna. Ettől kezdve Fensége Marina hercegnő, Kent hercegnéje néven szerepelt. 1974-ben Gloucester hercegnéje királynőtől ugyanazt a címhasználatot kérte, mint amelyet sógornője, Marina hercegnő, Kent hercegnéje viselt, vagyis hogy a királyi hercegnői cím a saját keresztneve előtt álljon. Marina hercegnőtől eltérően Alice azonban soha nem volt saját jogán királyi hercegnő, ezért ez az engedmény jóval szokatlanabb volt. A szokásos Fensége Gloucester özvegy hercegnéje forma helyett ezután Fensége Alice hercegnő, Gloucester hercegnéje néven szerepelt. 2003-ban II. Erzsébet legfiatalabb fia, Eduárd kérésére úgy rendelkeztek, hogy gyermekei egy gróf gyermekeinek megfelelő megszólítást használjanak, bár királyi címeiket továbbra is megtartották. A gyermekek tizennyolc éves koruk után maguk dönthették volna el, kívánják-e használni a királyi hercegi, illetve királyi hercegnői címet. Brit uralkodó fiúági unokáiként Lady Louise Mountbatten-Windsor és James, Wessex grófja a hagyományos szabály szerint jogosult lenne királyi hercegi, illetve királyi hercegnői címre és megszólításra. 2012 decemberében II. Erzsébet adománylevelet adott ki, amely kimondta, hogy Wales hercege legidősebb gyermekének valamennyi gyermeke királyi hercegi vagy királyi hercegnői címet és megszólítást viselhet, nem csak a legidősebb fiú. Bár a rendelkezés 2012 óta hatályban volt, a gyakorlatban csak Sarolta hercegnő hercegnő 2015-ös születésekor alkalmazták először.
Királyi vérből származó hercegnők és házassággal címet nyerő hercegnék A jelenlegi gyakorlat szerint a vér szerinti királyi hercegnők a brit uralkodó törvényes lányai és törvényes fiúági leányunokái. Ők dinaszták, vagyis a trón lehetséges örökösei. E személyek számára „Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának királyi hercegnője” cím és az Fensége (Her Royal Highness) megszólítás életük végéig jár. A királyi hercegnő cím és a Királyi Fenség megszólítás a keresztnév előtt áll, más tiszteleti cím előtt.
1714-től 1917-ig az uralkodó fiúági dédunokái „Nagy-Britannia és Írország királyi hercegnője” címet viselték, és az (Highness) megszólítás illette meg őket. 1917 óta az uralkodó fiúági dédunokái a hercegek gyermekeit megillető megszólítást és címet viselik. Például Richárd gloucesteri herceg, fiúági unokájának lányait Lady Davina Windsor, illetve Lady Rose Gilman néven szólítják meg.
A brit királyi herceg törvényes felesége szintén jogosult a brit királyi hercegnéi státuszra és rangra. Ha férje nem visel saját jogú érdemi címet, akkor a brit királyi herceg felesége a Princess címet férje első keresztnevével együtt viselheti. Ha azonban férje hercegi vagy grófi címet visel, akkor ez a cím elsőbbséget élvez.
Például amikor Birgitte van Deurs házasságot kötött az akkori Prince Richard of Gloucesterrel, az „Ő Királyi Fensége Gloucesteri Richárd hercegné” (Her Royal Highness Princess Richard of Gloucester) címet és megszólítást vette fel. Amikor Richárd 1974-ben örökölte apja hercegi címét, felesége „Ő Királyi Fensége Gloucester hercegnéje” lett.
1714 óta mindössze négy királyi hercegnét ismertek házasságuk révén férjük nevével alkotott címükön, mivel a többiek a királyi herceg hercegi címének hercegnéi alakját vették fel. Ez a négy: Princess George of Cumberland, Princess Arthur of Connaught, az említett Princess Richard of Gloucester és Princess Michael of Kent.
Özvegyek címhasználata A házasság révén királyi hercegnévé váló nők házasságuk alapján jogosultak az Fensége (Royal Highness) megszólításra, és özvegységük esetén is megtartják azt. királynő azonban adománylevelet adott ki, amely kimondta, hogy az Egyesült Királyság királyi hercegétől elvált nők többé nem jogosultak az Fensége megszólításra. Ez eddig Diána walesi hercegnére és Sarah Ferguson-ra, York volt hercegnéjére vonatkozott.
Az HRH cím nem kapcsolódik elválaszthatatlanul a Princess címhez. Válása után Diana – a néhai királynő udvariassági engedményeként – a „Diana, Wales hercegnéje” címet viselte, mivel házassága alatt hivatalosan Wales hercegnéje volt. Ha Diana valaha újraházasodott volna, teljesen elvesztette volna a megszólításhoz és a címhez való jogát.
Címhasználat engedély nélküli házasság esetén A királyi házasságokról szóló 1772-es törvény (Royal Marriages Act 1772) elfogadása után III. György király uralkodása alatt néhány esetben előfordult, hogy vér szerinti királyi hercegek a király beleegyezése nélkül kötöttek házasságot. Ez azt jelentette, hogy jogilag nem tekintették őket házasnak, így a nő nem volt jogosult sem az „ Fensége” (Her Royal Highness) törvényes megszólításra, sem házastársuk főnemesi címére.
Például György cambridge-i herceg, király fiúági unokája „házasságot kötött” Sarah Louisa Fairbrotherrel. A házasság ellentétes volt a Royal Marriages Act rendelkezéseivel, ezért jogilag érvénytelennek minősült. Ennek megfelelően a herceg felesége soha nem viselte a Cambridge hercegnéje címet, és az „ Fensége” megszólítás sem illette meg. Ehelyett néven volt ismert.
A szabály alól kivétel VIII. Eduárd király esete. Az 1936-os lemondása után IV. György király kelt adománylevele kimondta, hogy Windsor hercege – ahogyan Eduárdot ekkor címezték – „saját személyére nézve” jogosult az Fensége címre, megszólításra vagy rangjelzőre, felesége és esetleges leszármazottai azonban nem jogosultak erre a címre, megszólításra vagy rangjelzőre.
Kivételek, szokásjog Olyan eset is van, amikor vér szerinti királyi hercegnő brit királyi herceghez megy feleségül. Ilyenkor házasság révén is királyi hercegné lesz, és ugyanilyen módon szólítják meg. Erre példa a néhai Princess Alexandra, Fife 2. hercegnője – aki saját jogán volt Fife hercegnője –, aki unokatestvéréhez, Connaughti Artúr herceghez (Prince Arthur of Connaught) ment feleségül, és Connaughti Artúr hercegnéje, Fife hercegnője (Princess Arthur of Connaught, Duchess of Fife) lett.
A házasság révén királyi hercegnévé vált nőt rendszerint nem helyes a Princess cím után a saját keresztnevén említeni. Diana, Wales hercegnéje esetében a rajongók és a média következetesen használták a „Diana hercegnő” (Princess Diana) formát, de ez a címhasználat technikailag hibás volt, mivel Diana nem volt uralkodó gyermeke, és nem volt uralkodó fiának gyermeke sem. Ezt a hagyományt az elmúlt évszázadban még egyszer megszegték: nagynénjét, Alice hercegnét, Gloucester hercegnéjét férje halála után az uralkodó engedélyével hivatalos forrásokban is így említették.
Fontosabb rövidítések királyi herceg = Prince királyi hercegnő = Princess