Straža (Srebrenik)

Straža település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Srebrenik községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.

Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 18, közúton 32 km-re észak-északnyugatra, községközpontjától légvonalban 7, közúton 12 km-re délkeletre, a Majevica-hegység lejtőin, a Javornjički és a Sokolski-patakok által közrefogott magaslaton, 460–645 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/tuzla_9/tz_9.html Topografska karta Tuzla 426-3-1 A falu sziklás talajon fekszik, így nincsenek földcsuszamlási problémák. Szinte minden földterület be van vetve. Mivel a víz nagyon jó minőségű, az emberek innen viszik a vizet más falvakba is.Novinarstvo!!! U Dragunji mnogo dragih ljudi, četvrtak, 29. listopada 2015. (hozzáférés: 2018. november 21.)

Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. A nyár mérsékelten meleg, a júliusi hőmérséklet gyakran eléri 28 °C-ot. A telek hidegek, a januári átlaghőmérséklet 0 °C körül alakul, de a hőmérséklet esetenként ennél lényegesen alacsonyabb is lehet. Az éves átlaghőmérséklet 11 °C körüli. A hó nem ritka a téli hónapokban. A tavasz és az ősz mérsékelten meleg, de változékony. A csapadék mennyisége 700–800 mm körül van, amely egyenletesen oszlik el az évben, de júniusban valamivel több, januárban valamivel kevesebb csapadék esik.

Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb15Bosnyák00Horvát351182Jugoszláv280Egyéb981Összesen478188

Története Őskor Amint azt a környék számos lelőhelyéről származó régészeti leletek is bizonyítják, ez a terület már az őskorban lakott volt. Már a falu neve is beszédes, mely őrhelyet jelöl. Így nem meglepő, hogy falu feletti Grabovik–Zaketuša lelőhelyen található egy őskori dombvidéki erőd maradványa, amelyet Bosznia-Hercegovina nemzeti emlékhelyévé nyilvánítottak. A leletek alapján a település főként a késő bronzkorban (kb. i. e. 1200–1100 után), valamint a vaskorban (kb. i. e. 9–3. század között) volt lakott, de a 2013-as terepbejárás során nagy mennyiségű kerámiát, házfalakból származó égett agyagot, pattintott kőeszközöket és egy gondosan kialakított kovakő kést találtak. Két mikrolitikus kovakő eszköz arra utal, hogy a helyet már a késő neolitikum végén, az i. e. 4. évezred végén is használhatták. A lelőhely azért különösen értékes, mert több korszak emlékeit őrizheti, a késő neolitikumtól a vaskorig.

Középkor A középkorban ez a terület a Jasenicai zsupániához tartozott, mely a középkori bosnyák állam egyik közigazgatási egysége volt. A rendelkezésre álló történeti adatok alapján a Jasenicai zsupánia a mai Tinja, Srebrenik és részben Gradačac környékét foglalta magában. A terület a középkori Bosznia északi tartományaihoz, a történelmi Ozorai és Sói bánságok határvidékéhez tartozott. A Jasenicai zsupánia létezését több földrajzi és történeti utalás is megerősíti, nevét valószínűleg a mai Jasenica település vagy egy azonos nevű korábbi központ őrizte meg. Területe a Tinja vízgyűjtőjének középső és alsó részén feküdt, délnyugati határa a Ratiš-hegynél találkozott a Smolućai és Sokoli zsupániákkal.

Az oszmán uralom Srebrenik várának 1512 körüli meghódítását követően az egész térség az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került és a terület et a Zvorniki szandzsákba integrálták. Az oszmán közigazgatás átvette a középkori közigazgatási beosztást, így a Jasenicai zsupániából az oszmán uralom alatt Jasenicai náhije lett. A történészek szerint a Jasenicai náhije területe nagyjából megfelelt a mai Srebrenik község déli és délnyugati részének, különösen a Tinja-folyó völgyének és a Ratiš-hegység északkeleti előterének.

Az oszmán korban a terület szerény szerepet játszott a birodalom mezőgazdaságában, középpontjában az állattenyésztés és a dombos tájhoz illő gabonatermesztés állt. A települést a mezőgazdaság alakította, a középkor utáni erdőirtás lehetővé tette a termékeny lejtőkön a gazdálkodás bővítését, valamint a vízforrások közelségét az állatállomány és az öntözés számára. A tágabb boszniai hálózatokkal összekötő regionális kereskedelmi és katonai útvonalak mentén történő elhelyezkedés elősegítette a gazdasági kapcsolatokat, bár a terület határvidéki státusza a portyázások miatt időszakos elnéptelenedéshez vezetett, mielőtt az oszmán áttelepítési politikák alatt stabilizálódott volna.

A timar alapú földadományokat, amelyeket a mezőgazdasági termelés és a katonai szolgálat céljából adtak az oszmán kapitányok felügyelték. A lakosság ebben az időszakban elsősorban boszniai muszlimokból, horvátokból és szerbekből állt, akik főként állattenyésztéssel foglalkoztak, bár az oszmán hatóságok időszakos razziáinak és pénzügyi követeléseinek voltak kitéve.

Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket.

A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban (később Jugoszlávia) 1918 és 1941 között a település is a vidékfejlesztést elősegítő agrárreformok előnyeit élvezte, különös tekintettel a mezőgazdaságra a földújraelosztás és a szövetkezeti gazdálkodási kezdeményezések révén, amelyek támogatták lakosságát. Bár a helyi gazdaság továbbra is szorosan kötődött a mezőgazdasághoz, a kézművességhez és a kereskedelemhez, Srebrenik pedig megőrizte regionális központ szerepét a környező falvak és kisebb bazárok számára.

A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A közeli Majevica-hegységben is súlyos harcok voltak a német csapatok és az általuk támogatott csetnikek, valamint a Jugoszláv Nemzeti Felszabadító Hadsereg (NOVJ) csapatai között. A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.

A második világháborút követő jugoszláv szocialista korszakban a falu és környéke az 1949-ben kezdeményezett nemzeti politika részeként mezőgazdasági kollektivizáláson esett át, amelynek célja a kisgazdaságok szövetkezetekbe tömörítése volt, de a parasztok ellenállása és a gyenge hozamok miatt 1953-ra nagyrészt felhagytak ezzel a folyamattal. Az 1947-től kezdődő ötéves tervek prioritásként kezelték az infrastruktúra fejlesztését, beleértve a vidéki majevicai falvakat Srebrenikkel és Tuzlával összekötő úthálózatokat, elősegítve a piacokhoz és szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférést, bár a vidéki Bosznia elmaradt a városfejlesztés mögött. A szocialista Jugoszlávia idején fokozatosan kiépült az úthálózat, a villamosenergia-ellátás, a telefonhálózat, a vízellátás, megépültek a különféle közösségi létesítmények.

A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.

A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.

A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira. A Srebrenik környéki terület a háború nagy részében a boszniai kormányhadsereg (ARBiH) ellenőrzése alatt volt. A lakosság száma a háború óta a fiatalok elvándorlása miatt drasztikusan csökkent, ma a lakosság többségét nyugdíjasok alkotják.

Gazdaság A helyi gazdaság a hagyományos mezőgazdaságra épül, mint elsődleges megélhetési forrásra. Az egész kantonra jellemző, hogy a strukturális kihívások ellenére a mezőgazdaság ma is a lakosság jelentős részét tartja el. A település földjeit szántóföldként, gyümölcsösökként, rétekként és legelőkként hasznosítják, bár olyan problémák, mint a földterületek feldarabolódása, az elavult gépek, az alacsony gépesítési szint és a terepviszonyok miatti erózió korlátozzák a termelékenységet. A termesztés a mérsékelt kontinentális éghajlathoz és a dombos lejtőkhöz alkalmazkodó zöldségekre, gyümölcsökre és gabonafélékre összpontosít, míg az állattenyésztés – a szarvasmarha- és juhtenyésztés hangsúlyozásával – a tejtermék-, hús- és egyéb megélhetési szükségletek alapvető eleme. Az önkormányzati ösztönzők ezeket az ágazatokat célozzák meg a versenyképesség fokozása és a gazdálkodó háztartások regisztrációjának ösztönzése érdekében.

Nevezetességei A Grabovik–Zaketuša lelőhelyen található bronzkori dombvidéki erőd maradványa, amelyet Bosznia-Hercegovina nemzeti emlékhelyévé nyilvánítottak

Szent Anna tiszteletére szentelt római katolikus temploma. A lakosság többsége horvát katolikus, így Straža a dragunjai katolikus plébániához tartozik. A templomot szintén a plébániaszékhellyel való távolság és a gyenge közlekedési kapcsolat miatt építették. Az út rossz, kanyargós, sok dombbal, földcsuszamlások sújtották. Ezért volt nehéz az itteni hívőinek eljutniuk a plébániatemplomba. A templomban keddenként itt tartják az istentiszteletet. A dragunjai plébánia központja Donja Dragunjában található. A dragunjai plébánia védőszentje Szent Lipot Bogdan Mandić, akinek a napját május 12-én ünneplik. A dragunjai plébániát 1985-ben alapították a breškai plébániáról való leválasztással.Franjevački samostan Tuzla Breške (hozzáférés: 2017. május 25.)

Jegyzetek

További információk A község hivatalos oldala

Kategória:Tuzlai kanton települései