Karol Ján Holuby (Háj, 1826. február 14. – Galgóc, 1848. október 26.) szlovák nemzeti önkéntes, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc elleni 1848-as szlovák fegyveres felkelés egyik vezető alakja és mártírja. Bátyja Jozef Ľudovít Holuby neves botanikus és néprajzkutató volt.
Élete és szerepe a felkelésben 1840-től a modori evangélikus gimnáziumban tanult, ahol szoros barátságot kötött évfolyamtársával, a későbbi felkelő Schulek Frigyes Vilmossal (Viliam Šulek). Az 1848-as események kibontakozásakor csatlakozott a Miaván szerveződő szlovák önkéntes alakulatokhoz.
A bécsi székhelyű Szlovák Nemzeti Tanács hamarosan politikai és katonai biztossá (komisszáriussá) nevezte ki. 1848. szeptember 25-én a Tanács teljhatalmú megbízottjaként Egyházhely (Kostolné), Vagyóc (Vaďovce), Körtvélyes (Hrušové), Felső- és Alsóbotfalu (Horné a Dolné Bzince), valamint Lubina térségébe küldték. Fő feladata az volt, hogy fegyveres támogatókat toborozzon a magyar kormányzat elleni harchoz, közvetítse a Tanács parancsait, és megszervezze a Berezón (Brezová) állomásozó szlovák önkéntes csapatok élelmezését és utánpótlását.
Elfogása és kivégzése 1848. szeptember 27-én a szlovák önkéntesek (a hurbanisták) Berezóról Ótura (Stará Turá) felé vonultak, ahol a közeledő magyar nemzetőrség csapatokkal találták szembe magukat. Az összecsapások során Ótura kigyulladt. Holuby a közeli Lubinában megpróbálta megszervezni a helyi lakosság fegyveres ellenállását az előrenyomuló magyar csapatokkal szemben.
Amikor a magyar nemzetőrség bevonult Lubinába, komoly ellenállásba ütközött. A kibontakozó lövöldözés és gyújtogatás megállítása érdekében a falu küldöttséget menesztett a magyar csapatokhoz, amelyet Karol Holuby és Erdelský jegyző vezetett. A magyar nemzetőrök Felsőbotfalunál elfogták és letartóztatták a küldöttség tagjait.
Holubyt mintegy 40 társával együtt a galgóci börtönbe zárták. A magyar hatóságok (Jeszenák János nyitrai főispán és kormánybiztos vezetésével) a rögtönítélő bíróság elé állították. Holubyt mint a szlovák felkelés egyik vezetőjét és lázítót kötél általi halálra ítélték. A tárgyalás során nem tagadta meg tetteit, sőt, a feljegyzések szerint több társa helyett is magára vállalta a felelősséget.
Kivégzésére 1848. október 26-án került sor Galgóc mellett, Beregszegen (Šulekovo), pontosan ugyanazon a helyen, ahol hat nappal korábban barátját és harcostársát, Schulek Vilmost is felakasztották. A hagyomány szerint, amikor Holuby tudomást szerzett barátja haláláról, így szólt az őt siratókhoz: „Mit sírtok emberek, hisz ez az én esküvőm. Én örömmel lépek a menyasszonyom karjaiba.” Három nappal a kivégzése után Schulek mellé temették el. bélyegkép|Szobotist, Viliam Šulek (1825 - 1848) és Karol Holuby sírja. 2014.
Újratemetése és emlékezete bélyegkép|Beregszegen (Galgóc), a kivégzés helyén, 1927-ben emlékmű épült Viliam Šulek és Karol Holuby számára. 2014. A magyar forradalom leverését követően, 1849. február 4-én a szlovák önkéntes alakulatok exhumálták a két fiatal mártír testét, és katonai tiszteletadás mellett újratemették őket. A szertartáson beszédet mondott Ján Francisci-Rimavský, a neves szlovák költő, Janko Kráľ pedig felolvasta az ő emlékükre írt, Két fivér balladája (Duma dvoch bratov) című versét.
A két fiatal idealista áldozatvállalása azonnal a szlovák nemzeti mitológia részévé vált: Janko Kráľ 1849-es költeménye mellett Jozef Podhradský 1850-ben szomorújátékot írt róluk Holuby és Šulek (Holuby a Šulek) címmel. Alakjuk megjelenik Jozef Miloslav Hurban 1853-as Szlovák diákok (Slovenskí žiaci) című novellájában. A kivégzésük helyszínén 1928-ban, a jeles szlovák építész, Dušan Jurkovič tervei alapján monumentális emlékművet emeltek a tiszteletükre.
Jegyzetek
Források
Kategória:1826-ban született személyek Kategória:1848-ban elhunyt személyek Kategória:Szlovákok Kategória:Kivégzett személyek