Az AN-BK–1 Horlicja (cirill betűkkel: АН-БК-1 Горлиця, magyar átírásban: Horlicja, magyarul: gerle) ukrán többcélú pilóta nélküli repülőgép, amelyet az Antonov vállalat fejlesztett ki felderítési és csapásmérési feladatokra. Ez az első olyan ukrán pilóta nélküli repülőgép, amelyet támadó fegyverzet hordozására is szántak. 2016. augusztus 29-én mutatták be a makettjét. Első nyilvános repülésére 2017. november 8-án került sor a Hosztomeli repülőtéren.
A típus fontos fejlesztési lépést jelentett az ukrán dróntechnológia történetében, mivel az egyik első olyan hazai, ipari alapon létrehozott UAV-program volt, amely nagyobb hatótávolságú, harcászati-hadműveleti szintű felderítő, célmegjelölő és később akár csapásmérő feladatokra alkalmas rendszer létrehozását célozta. A Horlicja azonban végül prototípus szintjén maradt, nem indult el a sorozatgyártása, és nem rendszeresítették az Ukrán Fegyveres Erőknél.
Története Fejlesztése a 2014-ben kirobbant kelet-ukrajnai fegyveres konfliktust követően felgyorsuló ukrán haderő-modernizációs és hadiipari fejlesztési folyamatba illeszkedett. A harctéri tapasztalatok rámutattak a korszerű felderítő, célmegjelölő és tüzérségi megfigyelő rendszerek hiányára, valamint arra, hogy az ukrán fegyveres erőknek saját fejlesztésű, nagyobb hatótávolságú pilóta nélküli repülőgéprendszerekre is szükségük van. A Horlicja ennek az igénynek az ipari szintű kielégítésére tett egyik korai kísérlet volt, amelyet az Antonov vállalat vezetésével kívántak megvalósítani.
Az Antonov cég már 2014-ben részt vett egy kutatás-fejlesztési projektben, amely azt vizsgálta, hogy Ukrajnában ipari alapon megvalósítható-e egy 150 kg feletti össztömegű, katonai célú pilóta nélküli repülőgép. A hivatalos fejlesztési munka előkészítése ezután indult meg, és 2016-ban elfogadták a Horlicja fejlesztésére vonatkozó harcászati és műszaki követelményeket. A fejlesztés nem csak egy repülőeszköz, hanem egy teljes pilóta nélküli repülőgéprendszer (UAS) létrehozására irányult, beleértve a repülőgépeket, a földi irányítóállomást és a kiszolgáló eszközöket.
A Horlicja valós méretű makettjét először 2016. augusztus 29-én mutatták be nyilvánosan a kijevi Aviaszvit repülőgépipari kiállításon. Az akkor bemutatott repülő eszköz egy 200 kg körüli maximális felszálló tömegű UAV volt, amelynek a tervezett hasznos terhelése 50 kg volt. A kiállított repülőgép hossza 4,417 m, a fesztávolsága 6,746 m volt, a megadott repülési idő 7 óra volt, amelyhez 150–180 km/h közötti utazósebesség és legfeljebb 5000 m gyakorlati csúcsmagasság járult. A bemutatott eszköz a kisebb, kézből vagy katapulttal indítható felderítő drónoknál jóval nagyobb kategóriába tartozott. Az 50 kg-os hasznos terhelés már lehetővé tette komolyabb elektrooptikai torony, felderítő berendezések, adatátviteli eszközök vagy később könnyű fegyverzet hordozását is. Ezért a típust már ekkor csapásmérő potenciállal rendelkező eszközként is kezelték.
A Horlicja első repülésére 2017-ben került sor. A nyilvánosság előtt 2017. november 8-án mutatták be az Antonov vállalat hosztomeli repülőterén. Az eseményen részt vett Olekszandr Turcsinov, az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBOU) akkori titkára is, aki abban az időben az ukrán védelmi és hadiipari fejlesztések egyik legfontosabb politikai koordinátora és nyilvános támogatója volt.
A fejlesztés ukrán ipari együttműködésben zajlott. Az Antonov mellett több jelentős ukrán hadiipari és elektronikai vállalat is szerepet kapott. A zaporizzsjai Ivcsenko-Prohresz a motor, a harkivi Rádiótechnikai Mérések Tudományos Kutatóintézete az adatkapcsolat, a Telekart-Prilad a földi állomás és kommunikáció, a Hartron-Arkosz a repülésvezérlő (robotpilóta) és a fedélzeti számítógép, az Izjumi Műszergyár pedig az elektro-optikai felderítő rendszer fejlesztéséért felelt. Felmerült a kijevi Lucs tervezőiroda bevonása is a projektbe a fedélzeti fegyverek integrálása érdekében.
A kezdeti teszteket követően 2018-ban elkezdődött a rendszer továbbfejlesztése. A Horlicja–2 már egy nagyobb teherbírású, csapásmérő képességre jobban optimalizált változat terve volt, amelynél a felszálló tömeget 200 kg-ról 250 kg-ra növelték. 2019-2020-ban elkezdték a kompozit törzs gyártásához szükséges szerszámok készítését. A fejlesztési projekt azonban 2018 után megtorpant, mivel nem alakult ki mögötte tartós állami finanszírozás és biztos katonai megrendelés. Az Antonov ugyan folytatta egy ideig a továbbfejlesztési munkák előkészítését, de a szükséges pénzügyi és szervezeti feltételek hiánya miatt a program végül leállt, a Horlicja nem vált rendszeresített ukrán katonai UAV-rendszerré.
Bár a Horlicja nem jutott el a sorozatgyártásig és nem vált rendszeresített eszközzé, mégis fontos fejlesztési lépést jelentett az ukrán dróntechnológia történetében. A program bizonyította, hogy Ukrajnában hazai ipari együttműködésben is létrehozható egy nagyobb méretű, katonai célú pilóta nélküli repülőgép-rendszer, amelyben a repülőgép-szerkezet, a fedélzeti elektronika, a kommunikációs rendszer, a robotpilóta és a földi irányítás fejlesztése több ukrán vállalat és kutatóintézet összehangolt munkájával megvalósítható. Valószínűsíthető, hogy az itt szerzett tapasztalatokat az Antonov hasznosította a később UAV fejlesztésinél, például az An–196 Ljutij repülőgépnél.
Műszaki jellemzői A Horlicját nem önálló repülőeszközként, hanem teljes pilóta nélküli repülőgéprendszerként (UAS) tervezték. A rendszer négy pilóta nélküli repülőgépből, két földi irányítóállomásból, valamint az indítást, leszállást, szállítást, karbantartást és javítást biztosító földi kiszolgálóeszközökből állt volna. A rendszer kiszolgálásához mintegy 22 fős személyzetet irányoztak elő.
A Horlicja hagyományos merevszárnyú, repülőgépszerű pilóta nélküli repülő eszköz volt. Aerodinamikai kialakítását karcsú központi törzs, magasan helyezett egyenes szárny, kétfaroktartós elrendezés és tolólégcsavaros hajtás jellemezte. A két faroktartó a szárny mögött nyúlt hátra, végükön fordított V elrendezésű vezérsíkkal. Ez a kialakítás kedvező volt a törzs hátsó részén elhelyezett tolólégcsavar számára, és szabadon hagyta a törzs orr- és alsó részét a felderítő berendezések elhelyezésére. A sárkányszerkezet kompozit anyagokból készült.
A bemutatott prototípus rögzített, hárompontos, orrfutós futóművel rendelkezett. Ez lehetővé tette az előkészített futópályáról történő felszállást és a repülőgépszerű leszállást.
A fedélzeti rendszerekről kevés részletes adat ismert. A Horlicját útvonalrepülésre és rádióparancs alapú távirányításra tervezték. A rádiós kapcsolat kb. 80 km hatotávolságú volt, ami kb. 10 W teljesítményű fedélzeti rádió alkalmazását feltételezi. Hasznos terhelésként elektro-optikai felderítő berendezéseket, nappali és éjszakai megfigyelésre alkalmas kamerarendszert, valamint digitális képrögzítő és kommunikációs eszközöket terveztek. A konkrét szenzortorony, a rádióberendezés és a fedélzeti számítógép típusa a nyilvános források alapján nem ismert.
A hajtómű kérdése az elérhető nyilvános források alapján nem tisztázott. A korai sajtóhírek elektromos hajtást említettek, míg a 2017-es repülési próbákon használt repülőgép Hirth F–23 dugattyús motorral repült. (Figyelembe véve a felszálló tömeget és a tervezett nagy hatótávolságot, az elektromos hajtás alkalmazása teljesen valószerűtlen.) A programban az Ivcsenko-Prohresz szerepelt a hajtómű fejlesztőjeként, ami arra utal, hogy a Horlicja későbbi változatainál repülőgépipari szintű, hazai fejlesztésű erőforrással számoltak. Az Ivcsenko-Prohresz fő szakterülete a gázturbinás repülőgép-hajtóművek fejlesztése, műszakilag elképzelhető, hogy hosszabb távon légcsavaros gázturbinás hajtásrendszer alkalmazását is vizsgálták, de erre vonatkozó konkrét adat nem ismert.
Műszaki adatok A műszaki adatok a 2017 novemberében bemutatott technológiai demonstrátorra vonatkoznak.
Felszálló tömeg: kb. 200 kg Hasznos terhelés: 50 kg Repülési idő: legalább 7 óra Normál utazó sebesség: 150–180 km/h Maximális sebesség: 230 km/h Hatótávolság: kb. 1000 km Rádiós hatótávolság (harcászati hatósugár): 80 km Legnagyobb repülési magasság: 5000 km Normál utazó magasság légi felderítés során: 1800–2400 m
Jegyzetek
További információk Gorlitsa AN-BK-1, GlobalSecurity.org
Kapcsolódó szócikkek An–196 Ljutij
Kategória:Ukrán pilóta nélküli repülőgépek Kategória:Antonov repülőgépek