Anonymus (eredeti címe németül Anonymus, angolul Anonymous) egy német−angol koprodukcióban készült, 2011-ban bemutatott angol nyelvű történelmi filmdráma, Roland Emmerich rendezésében.Secret Defence: Roland Emmerich’s "Anonymous" on Notebook|MUBI Forgatókönyvét John Orloff írta. A főszereplőt, Oxford grófját Rhys Ifans, az idős I. Erzsébet angol királynőt Vanessa Redgrave alakítja.
A valós és fiktív eseményeket vegyítő cselekmény középpontjában Edward de Vere, Oxford 17. grófja, költő, színműíró és műpártoló áll, aki a 16. századi, Erzsébet-kori Angliában élt, I. Erzsébet angol királynő udvarában. A történet azt sugallja, hogy valójában ő volt William Shakespeare műveinek valódi szerzője. A film keretjátékában a narrátor szavai utalnak arra az angol nyelvű országokban elindult és jelenleg is folyó irodalmi–jogi–közéleti vitasorozatra (Oxfordian Theory), amely megkérdőjelezi Shakespeare szerzőségét.
A negyvenöt évet átölelő, több idősíkban váltakozva játszódó, összetett cselekményben egybefonódnak az Erzsébet-kori londoni színházi élet eseményei, Oxford gróf és Ben Jonson személyes irodalmi ambíciói, Shakespeare manipulációi és a korabeli Anglia könyörtelen politikai harcai, a trónöröklési válság és a Cecilek politikai intrikái.
Cselekmény A bevezető keretjátékban Derek Jacobi, a narrátor érkezik egy mai New York-i színházba, ahol a színpadra lépve méltatja azokat az irodalmi műveket, drámákat és költeményeket, amelyeket William Shakespeare életműveként ismerünk. Felveti, hogy Shakespeare, aki vitán felül a világ leggyakrabban játszott angol nyelvű színpadi szerzője, miért nem hagyott hátra egyetlen kéziratot sem. Felhívja a nézőket, ismerjenek meg egy egészen más történetet Shakespeare műveinek keletkezéséről, „egy sötétebbet: lúdtoll a kard ellen, hatalom és árulás, győzelem a színpadon és vereség a trónon.”
A cselekmény az Erzsébet-kori Londonba ugrik: Ben Jonson író, Shakespeare kortársa az utcán menekül, karjában egy nagy csomag kéziratot cipelve, sarkában üldözői, királyi katonák. Jonson a Rose színházban rejti el a kéziratokat. A katonák felgyújtják a színházat. Jonsont elfogják. A Tower tömlöcében Robert Cecil főminiszter vallatja a foglyot. Elhunyt sógorának, Edward de Vere-nek, Oxford grófjának írásműveit követeli, amelyeket halála előtt Edward gróf Jonsonra hagyományozott.
Öt évet visszaugrunk az időben, Erzsébet uralkodásának utolsó éveibe. A királynő öreg, egészsége megromlott. Nincs törvényes utódja, mert sohasem ment férjhez. Főtanácsadója, Lord William Cecil, Burghley 1. bárója és annak fia, Robert Cecil intézik a királyság ügyeit. Robert Devereux, Essex 2. grófja, akiről úgy tudják, Erzsébet fattyú fia, saját utódlása érdekében erős főnemesi csoportot szervez. A két Cecil titokban odaígérte a trónt Erzsébet unokafivérének, VI. Jakab skót királynak, az Erzsébet által 1587-ben kivégeztetett Stuart Mária fiának. Azt, hogy a Tudorok trónját idegen, katolikus király szerezze meg, sok angol főnemes és maga Erzsébet is ellenzi. Az elégedetlenek Robert, Essex grófja köré tömörülnek, készen a trón megszerzésére, ha Erzsébet meghalna. Edwardnak, Oxford grófjának fiatal védence, Henry Wriothesley, Southampton 3. grófja is Essex rajongója, bár Edward figyelmezteti, ne vegyen részt semmilyen hirtelen akcióban, hogy elkerüljék a fenyegető polgárháborút. Essex grófot William Cecil eltávolítja Angliából, az írországi lázadás leverésére küldi, remélve, hogy ott elpusztul. Mivel ez nem következik be, Cecil orgyilkosokat küld Essexre és barátjára, Oxford grófra is, de mindketten túlélik a merényleteket. Essex engedély nélkül hazatér Írországból, hogy tisztázza magát a Cecilek vádjai alól, de a királynő kitiltja az udvarból.
Edward, Oxford grófja és az ifjú Henry, Southampton grófja egy nyilvános színházban megnézik Ben Jonson színdarabját, amelynek ereje magával ragadja a nézősereget. Edward úgy érzi, a színház ereje jó eszköz a Cecilek befolyásának gyengítésére. A bigott puritán Cecilek gyűlölik a színházat „hamis bálványok imádásának” tartják és üldözik. Ben Jonson színművét betiltják, a szerzőt börtönbe vetik. Edward közbenjár Jonson szabadon bocsátásáért, és titokban átad neki egy saját maga által írt drámát, a V. Henriket azzal, hogy azt Jonson a saját neve alatt állítsa színpadra. Az „ismeretlen szerző” színdarabja hatalmas sikert arat, a nézők tombolnak. Maga Ben Jonson, aki korábban lekicsinyelte Edward műveit, most megrendülve elismeri a gróf írói tehetségét. A darab végén azonban váratlanul kiáll egy William Shakespeare nevű írástudatlan, részeges színész, és harsányan állítja: ő maga a darab szerzője. Edward gróf felelősségre vonja Ben Jonsont, aki megesküszik, hogy a valódi szerző nevét tiokban tartotta, azt a szerzőséget elbitorló színész sem ismeri.
Edward névtelenül egy színdarabot küld ajándékba Erzsébetnek, amely régi kedves emlékeket ébreszt a királynőben: Negyven évvel korábbi időbe lépünk vissza. A királyi udvarban a tizenéves Edward gróf Puck szerepét játssza saját színdarabjának, a Szentivánéji álomnak előadásán. a fiatal királynő lelkesedik Edwardért és ágyába fogadja. Edward apjának, az idős Oxford grófnak halála után a fiatal árva fiú az udvar gyámsága alá került. William Cecil keze alá adják. A fiatal Erzsébet biztatja Edwardot, titokban írjon színdarabokat, nehogy gondviselője észrevegye. Cecil egyik kémkedő szolgája majdnem leleplezi, ezért Edward megöli. William Cecil rájön a gyilkosságra, és megzsarolja Edwardot: kényszeríti, hogy vegye feleségül a lányát, Anne Cecilt. Edward azonban a királynőbe szerelmes és viszonyba keveredik Erzsébettel. Amikor Erzsébet teherbe esik Edwardtól, szól William Cecilnek, hogy feleségül akar menni a grófhoz. A főminiszter lebeszéli erről, és ráveszi, hogy az újszülöttet gyermeket más főnemesi családhoz adják ki ugyanúgy, ahogy a királynő korábbi fattyú gyermekeit. Erzsébet szakít Edwarddal, de ennek okát elhallgatja. A feldühödött Edward viszonyt kezd Erzsébet egyik udvarhölgyével, tőle tudja meg, hogy Erzsébet gyermeket szült tőle. Erzsébet tudomást szerez Edward viszonyáról az udvarhölggyel és mindkettőjüket elkergeti az udvarból. Távozása előtt Edward még kicsikarja William Cecilből törvénytelen gyermekének nevét: ő Henry Wriothesley, Southampton 3. grófja.
Negyven évet előre ugorva ismét Edward gróf idős korába lépünk. A gróf továbbra is ellátja Ben Jonsont új színművekkel annak ellenére, hogy a gátlástalan Shakespeare önmagát ünnepelteti ezek szerzőjeként. A színművek London egész népét magukkal ragadják. Az előadások a gyűlölt Cecilek tekintélyét rombolják. A csőcselék lázadásától tartva William, majd halála után fia, a púpos Robert Cecil főminiszter is megtűri a színház működését. Ben Jonsont egyre jobban gyötri saját írói kudarca: ő csupán Edward de Vere gróf titkos küldönce, és saját maga képtelen olyan csodálatos darabokat írni, mert Edward. Az írástudatlan, de pénzsóvár Shakespeare közben kikémleli, kitől kapja Jonson a kéziratokat, és megzsarolja Oxford grófját: ha nevét továbbra is titokban akarja tartani, fizessen. A megszerzett pénzből Shakespeare felépíti saját Globe színházát, ahonnan kitiltja Ben Jonson műveit, Oxford gróf darabjait pedig saját műveiként játszatja. Christopher Marlowe író felfedi Shakespeare manipulációját, de a színész meggyilkolja.
Robert, Essex grófja, aki a Cecilek intrikái révén kiesett a királynő kegyéből, elhatározza, hogy érvényt szerez saját trónigényének. Nem juthat a királynő közelébe, ezért barátja, Edward de Vere, Oxford grófja tervet dolgoz ki: elküldi Erzsébetnek Vénusz és Adonisz című verseskötetét. Erzsébetben felébred a régi szerelem emléke, és a palotába kéreti Edwardot. Shakespeare közben előadja a gróf által írt III. Richárd drámát, amelyben a púpos, gonosz király alakját Robert Cecilről mintázta. Oxford gróf terve szerint ő a királynő elé járul, és kieszközli, hogy Erzsébet fogadja barátját, Essexet is. Essex és barátai, köztük az ifjú Southampton gróf arra számítanak, hogy a színházban Cecil-ellenes tüntetés robban ki, és a palota elé vonuló tömeg élére állva fogják követelni a gyűlölt Robert Cecil menesztését és Essex gróf trónutódlási jogának elismerését.
A szerzőséget bitorló Shakespeare érdemtelen, kirobbanó sikere azonban úgy elkeseríti Ben Jonsont, hogy leissza magát és jelentést tesz Robert Cecilnek az őt kigúnyoló előadásról. A főminiszter katonákkal kiürítteti a színházat, a palota felé vonuló tüntetőket halomra löveti. A palotához érkező Essexet és Southamptont csapdába ejti és megadásra kényszeríti. A királynőt eltávolítja a palotából azzal a hazugsággal, hogy a grófok gyilkos merényletre készültek ellene. Essexet és Southamptont is fejvesztésre ítélik.
A királynő fogadótermében hiába várakozó Robert, Oxford grófja is kegyvesztetté válik. A diadalittas Robert Cecil elmondja neki: Erzsébet királynő sok fattyú gyermeket szült élete során, az elsőt még fiatal hercegnőként, tizenhat évesen, nővérének, „Véres” Mária királynőnek uralma idején. William Cecil, Erzsébet bizalmasa elrejtette a fiúgyermeket, aki az Oxford grófi családban nevelkedett: Erzsébet első fattyú fia tehát ő maga, Edward de Vere, Oxford 17. grófja. Edward azzal szembesül, hogy húsz évvel később vérfertőzést követett el a saját anyjával, a királynővel, akinek újabb fattyú gyermeke született, őt a Southampton grófok nevelték fel. Edward gróf kieszközöl egy utolsó magánkihallgatást Erzsébettől, kegyelmet kér közös fiuk számára, saját fejét ajánlva fel az ifjú Southamptoné helyett. A királynő azzal a feltétellel ad kegyelmet, hogy a fiú sohasem tudhatja meg, miféle viszonyból született és kik az igazi szülei. Kiköti azt is, hogy Edward irodalmi művei sohasem jelenhetnek meg a saját neve alatt. Essex grófot felségárulásért lefejezik, az ifjú Southampton kegyelmet kap, és kiszabadul.
Erzsébet halála után Anglia trónját unokafivére, Skóciai Jakab örökli, I. Jakab néven. Az új király Robert Cecilt megtartja főminiszterének. Edward, Oxford grófja halálos ágyán rábízza Ben Jonsonra összegyűjtött kéziratait, hogy rejtse el őket a Cecil-család elől. Ben bevallja a grófnak, hogy féltékenységében beárulta a lázadókat Cecilnek. A haldokló kéri Jonson saját véleményét színműveiről, melyek szerzőségét Shakespeare elorozta. Ben megvallja, hogy Edwardot korszakos remekművek szerzőjének, „korunk lelkének” tartja. A Rose színházban elrejti Edward kéziratait.
Visszatérünk az első londoni jelenethez: Oxford grófjának halála után Robert Cecil katonái felgyújtják a Rose színházat, Jonsont elfogják. A Temple tömlöcében Robert Cecil a kéziratok átadását követeli tőle. Jonson azt vallja, minden elégett a felgyújtott színházban. Cecil elengedi, de figyelmezteti, hogy felejtse el Oxford grófjának munkáit. Csodával határos módon a színház romjai alatt Jonson épen megtalálja a kéziratokat. Később Jakab király udvari színházában rendszeresen játsszák a „Shakespeare”-darabokat, a puritán Robert Cecil nagy keserűségére.
A keretjáték visszatér napjaink színházába: a narrátor ismerteti a főszereplők későbbi sorsát: Robert Cecil a királyság leghatalmasabb személyisége, Jakab király bizalmas tanácsadója maradt, de nem tudta megfékezni a színházak terjedő népszerűségét. Shakespeare nem írt többé semmit, elhagyta Londont, hátralévő éveit szülővárosában, Stratford-upon-Avonban élte le, mint üzletember és kereskedő. Ben Jonson korának legünnepeltebb színműírója, és Anglia első koszorús költője (poeta laureatus) lett. Később, 1623-ban ajánlást írt egy szerző összegyűjtött műveihez, akit ma William Shakespeare néven ismerünk. A zárszó szerint a film itt véget ér, de annak a költőnek története, aki ezeket a műveket írta, akár Shakespeare, akár valaki más, ma is tart, „mivel az ő emlékműve örökké fog állni, mert nem kőből épült, hanem szavakból, és örökké fognak emlékezni rá, mert a szavakat a lélegzet adja, és a lélegzetet az élet.”
Főbb szereplők