bélyegkép|252px|jobbra|A repülőgép makettje a Lengyel Repülési Múzeumban Az EM–10 Bielik (magyarul: rétisas) lengyel sugárhajtású kiképző és gyakorló repülőgép, amelyet a lengyel Margański & Mysłowski Repülőgépgyár fejlesztett ki az 1990-es évek végén. A kompozit szerkezetű, kétüléses repülőgépet elsősorban katonai pilótaképzésre szánták, a Lengyel Légierő elöregedő TS–11 Iskra kiképző repülőgépeinek lehetséges utódjaként. A típus első repülésére 2003. június 4-én került sor Mielecben. A repülőgép fejlesztése két próbarepülés után leállt, és sorozatgyártásra nem került sor. Az elkészült prototípus napjainkban a krakkói Lengyel Repülési Múzeumban van kiállítva.
Története A Marganski & Myslowski Repülőgépgyár saját kezdeményezésre 1997-ben kezdte el egy kiképző és gyakorló repülőgép fejlesztését, amelyet az akkorra már kiöregedő TS–11 Iskra gyakorló repülőgép leváltására szántak. A projektet, amely egyúttal az első magánvállalkozásban létrehozandó lengyel sugárhajtású repülőgép létrehozását célozta, magánbefektetők és a lengyel Tudományos Kutatási Bizottság finanszírozta. (A teljes projektre kb. 5 millió złotyt költöttek.) A következő két évben kialakult az aerodinamikai koncepció, majd 1999 májusában bemutatták a repülőgép makettjét. Az aerodinamikai elrendezés kidolgozásában jelentős szerepet játszott Edward Margański, a Varsói Műszaki Egyetem munkatársa. A projekt kezdetben az Iskra II nevet viselte, majd végül egy szavazás nyomán a Bielik nevet kapta.
A Bielik nem csak egy kiképző repülőgép lett volna, hanem egy összetett repülőgépes kiképző szimulátorrendszer légi platformja, amely a repülőgép elektronikai rendszerei és a szoftveres vezérlés segítségével különböző repülőgéptípusok és repülési profilok oktatására lett volna alkalmas.
A fejlesztés során problémaként jelentkezett a hajtóműválasztás kérdése. Kezdetben a lengyel gyártmányú K–15 gázturbinás sugárhajtómű használatát tervezték. Ezt a hajtóművet az I–22 Iryda kiképző repülőgéphez fejlesztették. Ilyen hajtóműhöz a fejlesztők azonban nem jutottak hozzá. Ezért végül a prototípusba a General Electric CJ610 gázturbinás sugárhajtóművet építették. A költséges csökkentése céljából a repülőgép több rendszerét (pl. a hidraulikus rendszert és a pneumatikus rendszert) a TS–11 Iskrából vették át. A repülőgépbe a cseh L–39 Albatros katapultülését szerelték volna, amelyek az I–22 Iryda gépekben is használtak, az onnan származó katapultülésben azonban lejárt szavatosságú alkatrészt találtak, ezért ideiglenesen egy Martin-Baker Mk. 11 katapultülést szereltek be a prototípusba, amelyet egy üzemen kívüli Orlik gyakorló gépből sikerült megszerezni.
A tervezés során a cél egy olcsón gyártható és üzemeltethető szubszonikus repülőgép kialakítása volt a cél. A repülőgép gyártását két változatban, egy katonai és egy polgári változatban tervezték. A katonai változatnak az alapfokú és a emelt szintű kiképzésre is alkalmasnak kellett lennie. A polgári változatot elsősorban műrepülésre szánták.
A kész prototípust 2001-ben mutatták be a nyilvánosságnak, és még abban az évben tervezék a géppel az első repülést. A hajtómű csúszása miatt az SP-YEM lajstromjelű prototípussal 2003. június 4-n hajtották végre az első felszállást Mielecben, Wiesław Cena berepülőpilótával a fedélzetén. Az első repülésnél problémák léptek fel hosszirányú stabilitással és a hajtóművel. Ezeket a 2003. július 9-n végrehajtott második tesztrepülésre korrigálták. Ekkor a géppel már 3000 m-es magasságra emelkedtek.
2004-ben egy második prototípus építését is tervezték. Ennél több rendszer lecserélését is felmerült. Így pl. másik hajtóművet kapott volna, számítógépes repülésirányító rendszert építettek volna be, és egy egyszerű tolóerővektor-változtató szerkezettel is el akarták látni.
A fejlesztés pénzügyi korlátai és a lengyel védelmi minisztérium részéről mutatkozott érdektelenség miatt a fejlesztési programot leállították. Így a repülőgép nem jutott el egy kiforrott prototípus szintjéig sem, a megvalósult gép lényegében egy technológiai demonstrátor szintjén maradt.
A repülőgép makettje 2005-ben került a krakkói Lengyel Repülési Múzeum tulajdonába. Majd 2021. december 31-én érkezett meg a múzeumba a prototípus is, amely 2022. február 26-tól látható a gyűjteményben.
Műszaki jellemzői bélyegkép|252px|jobbra|A törzs alatt elhelyezett levegőbeömlő nyílás Aerodinamikai elrendezését tekintve középszárnya, kettős függőleges vezérsíkkal rendelkező konstrukció. A vízszintes vezérsik teljes egészében elforduló kialakítású. A törzs elülső és középső részében alakították ki a kétszemélyes pilótafülkét. A sárkányszerkezet anyaga szénszál erősítésű epoxi-kompozit. A törzs hátsó részében helyezkedik el a hajtómű. Felmerült a tervezés során, hogy a hajtómű körüli, erős hőterhelésnek kitett törzsrészt fémből készítik. Végül azonban az egyszerűbb gyártástechnológia és a tömegcsökkentés miatt kompozit műanyag szerkezetet használtak, ezért külön gondoskodni kellett a törzsszerkezet hővédelméről. A hajtómű körül egyrészt légáramlásos hűtést alkalmaztak, másrészt a törzsburkolat belső felületét alumíniumfóliával burkolták. Ez a hővédelmi megoldás a földi teszteknél kb. 10 fokos hőmérsékletemelkedést okozott a törzsszerkezetben.
A szárny háromrészes. A szárnyközepet egybeépítették a törzzsel, ehhez csatlakoznak a két oldalon a külső szárnyrészek. A szárny kicsi, 6%-os relatív profilvastagságú. A kormányfelületeket és a szárnymechanizáció működtetése hidraulikus rendszerrel történik.
A hermetizált pilótakabinban tandem elrendezésben helyezkedik el a két katapultülés.
A repülőgépbe a 13,53 kN tolóerejű General Electric CJ610 gázturbinás sugárhajtóművet építették. Ezt a típust elsősorban a Learjet üzleti repülőgépein alkalmazzák. A hajtómű levegőbeömlű nyílását a törzs alatt alakították ki. A levegőbeömlő a maketten ovális keresztmetszetű volt, a prototípuson azonban már téglalap keresztmetszetű beömlőnyílást alkalmaztak.
A futómű behúzható, hárompontos, orrkerekes kialakítású és hidraulikus működtetésű. Az orrfutó a Piper Seneca lengyel gyártású változatából, a PZL M–20 Mewa repülőgépből származik. A futók fékezése levegős működtetésű.
Műszaki adatok Geometriai méretek és tömegadatok Hossz: 9,0 m Szárnyfesztáv: 6,6 m Magasság: 2,5 m Szárnyfelület: 11,9 m² Üres tömeg: 1700 kg Maximális felszálló tömeg: 2500 kg Szárny felületi terhelése: 210,1 kg/m² Üzemanyagkapacitás: 850 kg
Hajtómű Hajtóművek száma: 1 db Típusa: General Electric CJ610–6 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű Tolóerő: 13,53 kN
Teljesítményadatok Maximális repülési sebesség: 1000 km/h Normál utazósebesség: km/h Átesési sebesség: 165 km/h Legnagyobb repülési magasság: m Legnagyobb hatótávolság: 2500 km Emelkedőképesség: 45 m/s
Jegyzetek
Források
Kategória:Kiképző repülőgépek Kategória:Lengyel repülőgépek