Tavadrosz Abu Kurra (arabul: تواضروس أبو قرة, tudományos átírásban: Tawāḍrūs Abū Qurra(h); görögül: Θεόδωρος Ἀβουκάρας, Theodórosz Abúkarasz; nyugati szakirodalomban gyakran Theodore Abū Qurrah; kb. 750–755 – kb. 825–830) arab nyelven is alkotó közel-keleti keresztény püspök, melkita teológus, apologéta és vitairatíró volt. A középkori források Harrán püspökeként említik. A korai abbászida korban élt, amikor a görög és szír keresztény teológiai hagyomány az arab nyelvű iszlám világ intellektuális közegébe került. Jelentősége abban áll, hogy a bibliai, patrisztikus és zsinati keresztény tanítást arab nyelven, a muszlim vitapartnerek által is használt racionális érvelésmódhoz igazodva fejtette ki.Georg Graf: Die arabischen Schriften des Theodor Abu Qurra, Bischofs von Harrān (ca. 740–820). Literarhistorische Untersuchungen und Übersetzung. Paderborn: Ferdinand Schöningh, 1910.Oleg Davidenkov, szerk. és ford.: Arabskie sočinenija Feodora Abu Kurry, episkopa Harranskogo. Moszkva: PSTGU, 2020, 5–31.
Abu Kurra a keresztény arab irodalom egyik legkorábbi név szerint ismert szerzője. Művei a Szentháromság, Krisztus személye, a megtestesülés, a megváltás, a szabad akarat, az egyetemes zsinatok, az ikonok tisztelete, valamint a kereszténység és az iszlám, a judaizmus és a nem khalkédóniánus keresztény irányzatok közötti viták köré szerveződnek.Oleg Davidenkov: Bogoslovie Feodora Abu Kurry, episkopa Harranskogo. Moszkva: PSTGU, 2020, 14–276. A modern kutatás a keresztény kalám korai képviselőjeként tárgyalja: ez azt jelenti, hogy a keresztény hitet a kor arab-iszlám teológiai és logikai vitanyelvén védte.Sidney H. Griffith: „Faith and Reason in Christian Kalām: Theodore Abū Qurrah on Discerning the True Religion”. In: Samir Khalil Samir – Jørgen S. Nielsen, szerk.: Christian Arabic Apologetics during the Abbasid Period (750–1258). Leiden–New York–Köln: Brill, 1994, 1–43.Najib George Awad: Orthodoxy in Arabic Terms: A Study of Theodore Abu Qurrah’s Theology in Its Islamic Context. Berlin–Boston: De Gruyter, 2015.
Abu Kurra művei azért különösen értékesek, mert megmutatják, hogyan próbált egy keresztény kisebbség saját hitét értelmezni és védeni egy muszlim többségű, arab nyelvű világban. Ez a folyamat a keresztény arab irodalom születésének egyik legfontosabb pillanata, és ma is releváns a vallásközi párbeszéd, a kulturális átültetés és a kisebbségi vallások önértelmezése szempontjából.
Neve és átírása „Az embernek az értelemmel kell rendeznie hitét.” Az arab név magyaros átírása a klasszikus arab alak alapján Tavadrosz Abu Kurra. A Tavadrosz a görög eredetű Theodórosz név arabos-koptos alakja, az Abu Kurra pedig arab névelem. A régebbi európai irodalomban a görög kézirati hagyományból eredő Abucara vagy Aboucara alak is gyakori volt.J.-P. Migne, szerk.: Patrologiae cursus completus. Series Graeca, 97. kötet. Paris, 1865, 1461–1610. Constantin Bacha 1905-ös francia kiadása szerint az Abou-Kurra alak az arab névalakhoz közelebb áll, mint a régebbi, görögös Aboucara.Constantin Bacha: Un traité des œuvres arabes de Théodore Abou-Kurra, évêque de Harran. Tripoli de Syrie–Rome, 1905.
A Kurra névelem jelentését a szakirodalom többnyire „öröm”, „boldogság” vagy „vigasztalás” körébe tartozó arab jelentéssel magyarázza. A név ezért szó szerinti értelmezésben nagyjából „az öröm atyja” vagy „a vigasztalás atyja” jelentésű lehet.
Jelentősége
Abu Kurra különleges helyet foglal el a keleti keresztény gondolkodásban, mert olyan korban írt, amikor a Közel-Kelet nagy része már muszlim uralom alatt állt, de a keresztény közösségek még mindig jelentős kulturális és teológiai hagyományt őriztek. A korábbi keleti keresztény teológia fő nyelvei a görög és a szír voltak; Abu Kurra nem pusztán arabra fordította ezt az örökséget, hanem arab nyelven, arab fogalmi közegben próbálta újra kifejteni. Najib George Awad szerint éppen ebben a folyamatban születik meg az arab nyelvű keresztény apologetika új formája: a keresztény tanítás racionális védelme olyan filozófiai és logikai mércék szerint, amelyeket a muszlim vitapartnerek is ismertek és elfogadtak.Awad 2015, 74–76.
Jelentősége három területen különösen nagy. Először, a keresztény arab irodalom úttörő alakja: Németh Pál magyar tanulmánya szerint ő az egyik első olyan közel-keleti keresztény teológus, aki a teológiai problémákat arab nyelven fejtette ki.Németh Pál: „Theodórosz Abú Qurra értekezései”. In: Dobrovits Mihály, szerk.: A Kelet ritka nyugalma. VII. Nemzetközi Vámbéry Konferencia. Dunaszerdahely: Lilium Aurum, 2010, 366–379. Másodszor, művei a keresztény–muszlim vitairodalom korai történetének elsőrangú forrásai. Harmadszor, teológiája hidat képez Damaszkuszi Szent János, Hitvalló Szent Maximosz és a későbbi arab keresztény szerzők között.Awad 2015, 1–16. Hitvalló Szent Maximosz 7. századi görög teológus volt, a khalkédóniánus hagyomány egyik legfontosabb képviselője, akinek krisztológiai és akarattani fogalmai a későbbi keleti teológiára is nagy hatást gyakoroltak.
Mai jelentősége nem csupán történeti. Abu Kurra művei azt mutatják, hogyan próbált egy keresztény kisebbségi közösség saját hitéről úgy beszélni, hogy közben egy másik vallási és politikai civilizáció nyelvén kellett megszólalnia. Ezért a modern kutatás nemcsak patrisztikai vagy bizantinológiai szerzőként, hanem a vallásközi teológia egyik korai előképeként is vizsgálja.John C. Lamoreaux: „Theodore Abū Qurra”. In: David Thomas – Barbara Roggema, szerk.: Christian-Muslim Relations. A Bibliographical History, 1. kötet. Leiden–Boston: Brill, 2009, 439–491.
Alapfogalmak
Fogalom Jelentése a szócikkben Apologetika A hit racionális védelme, különösen külső ellenvetésekkel szemben. Patrisztika Az egyházatyák teológiája és irodalma, főként az első keresztény évszázadokból. Kalám Az iszlám teológiai-filozófiai vitamódszer egyik formája; Abu Kurra keresztény tartalommal alkalmazta. Khalkédóniánus A 451-es khalkédóni zsinat krisztológiai tanítását követő keresztény álláspont. Melkita Eredetileg azokra a keleti keresztényekre használt név, akik a bizánci császár és az egyetemes zsinatok khalkédóniánus álláspontját fogadták el. Dzimmi Muszlim uralom alatt élő, jogilag védett, de alárendelt nem muszlim közösség tagja. Pszeudepigráf Olyan mű, amelyet nem biztosan az írt, akinek a neve alatt fennmaradt.
Történeti és vallási háttere
Az iszlám uralom alatti keresztény közeg
Abu Kurra a 7. századi arab hódítások utáni keleti keresztény világban élt. Az Omajjádok és az Abbászidák uralma alatt a szíriai, palesztinai és mezopotámiai keresztény közösségek új politikai helyzetbe kerültek. A birodalom uralkodó vallása az iszlám lett, a keresztények pedig jogilag megtűrt, adófizető közösségként éltek. A későbbi iszlám jogi fogalommal ezt a helyzetet dzimmi státusznak nevezik: a közösség védelmet kapott, de fejadót, azaz dzsizját fizetett, és bizonyos jogi, társadalmi vagy nyilvános vallásgyakorlási korlátozásokkal kellett számolnia.
Ezt a helyzetet nem szabad leegyszerűsíteni. A dzimmi rendszer az adott korszak viszonyai között sokszor lehetővé tette a keresztény közösségek fennmaradását, liturgikus életét és bizonyos mértékű kulturális tevékenységét. Ugyanakkor társadalmi alárendeltséget is jelentett. A magasabb adóteher, a közigazgatási vagy társadalmi előmenetel korlátai és az iszlámhoz való áttérés gyakorlati előnyei miatt az aposztázia — vagyis a kereszténység elhagyása — valós közösségi veszély volt. Abu Kurra apologetikai írásai ezért nem pusztán elméleti viták voltak: saját olvasóinak hitét is erősíteniük kellett egy olyan környezetben, ahol sokan nem feltétlenül teológiai meggyőződésből, hanem társadalmi és gazdasági okból közeledtek az iszlámhoz.
Ez a helyzet meghatározta a keresztény teológia nyelvét és célját. A keresztény szerzőknek olyan kérdésekre kellett válaszolniuk, amelyeket korábban főként belső egyházi vitákban tárgyaltak: hogyan lehet a Szentháromság összeegyeztethető az egyistenhittel, miként lehet Jézus egyszerre Isten és ember, miért nem bálványimádás a kereszt és az ikonok tisztelete, és milyen alapon tekinthető a kereszténység igaz vallásnak. A vita nyelve egyre inkább az arab lett. Ez nem puszta technikai váltás volt: az arab nyelv használata új közönséget, új fogalmakat és új intellektuális versenyhelyzetet jelentett.
Az abbászida fordításmozgalom
Az abbászida kor különösen fontos volt, mert Bagdad központú udvari kultúrája érdeklődött a görög filozófiai és tudományos hagyomány iránt. A 8–10. században kibontakozó fordításmozgalom során görög orvosi, matematikai, csillagászati, filozófiai és logikai műveket fordítottak arabra, gyakran szír keresztény közvetítők segítségével. A Bölcsesség Háza, azaz a Bayt al-Hikma a későbbi hagyományban ennek a tudományos és fordítói tevékenységnek egyik jelképes központja lett.
Ez a háttér Abu Kurra szempontjából azért lényeges, mert a muszlim teológusok és filozófiai műveltségű vitapartnerek egyre inkább görög logikai eszközökkel is érveltek. A keresztény apologétának ezért nem volt elég saját közössége belső nyelvén beszélnie: ismernie kellett azokat a fogalmakat, amelyekkel a kor intellektuális vitái zajlottak. Abu Kurra műveiben ezért egyszerre van jelen a bibliai idézet, a zsinati tekintély, az arisztotelészi logika és a muszlim vitapartnereknek szóló racionális érvelés.
Edessza, Harrán és Mar Saba
Abu Kurra származását a legtöbb modern kutató Edesszához köti. Edessza az ókori és késő antik szír kereszténység egyik központja volt. A városban a szír nyelvű teológiai, liturgikus és irodalmi hagyomány együtt élt a görög műveltséggel. Ez a háttér magyarázza, hogy Abu Kurránál a szír keresztény kultúra, a görög patrisztika és az arab nyelvű teológiai érvelés egyszerre jelenik meg.Awad 2015, 1–8.
Püspöki székhelye a források szerint Harrán volt. Harrán Észak-Mezopotámia egyik ősi városa, a Termékeny Félhold peremén. A 8–9. században különösen sokszínű vallási és kulturális közeg jellemezte: muszlimok, keresztények, zsidók és a késő antik pogány vallási hagyományok képviselői éltek benne. A harráni pogány hagyományt a források gyakran a szábeusokkal hozzák kapcsolatba. A városban a görög újplatonikus filozófia, az asztrológia és a csillagkultuszok egyes formái is tovább éltek, ezért Harrán a vallási és filozófiai viták sajátos „szellemi piactere” volt.
A Mar Saba kolostorhoz fűződő kapcsolata fontos, de óvatosan kezelendő. A palesztinai görög ortodox monostor Jeruzsálem közelében a 8–9. században jelentős szellemi központ volt. Régebbi kutatók Abu Kurrát gyakran a kolostor szerzetesének tartották; a modern kutatás ennél visszafogottabb. John C. Lamoreaux szerint a szerzetesi tagság közvetlen bizonyítékai nem elég erősek, ugyanakkor teológiai kötődése a palesztinai melkita és damaszkuszi hagyományhoz vitathatatlanul fontos.John C. Lamoreaux: „The Biography of Theodore Abū Qurrah Revisited”. Dumbarton Oaks Papers 56 (2002), 25–40.
A khalkédóni zsinat és a főbb keresztény irányzatok
A khalkédóni zsinatot 451-ben hívták össze, hogy tisztázza Krisztus isteni és emberi valóságának viszonyát. A zsinat azt mondta ki, hogy Krisztus egyetlen személy, akiben az isteni és emberi természet összekeverés nélkül, változás nélkül, megosztás nélkül és szétválasztás nélkül van jelen. Ez a megfogalmazás a későbbi keleti kereszténység egyik legfontosabb választóvonala lett.