Brijesnica Gornja () elpusztult település Bosznia-Hercegovinában, Lukavac községben, a Tuzlai kantonban, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 27, közúton 37 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 16, közúton 23 km-re délnyugatra, az Ozren-hegység keleti részén, 400-650 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/ srb_25/vares_6/vr_6.html Topografska karta Vareš 475-2-2
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. Az éghajlatot összhangban a Tuzla környékére általánosan jellemző időjárási viszonyokkal, meleg nyarak, valamint nagyon hideg, havas telek jellemzik. Az átlagos minimum hőmérséklet januárban −3 °C, a maximum pedig júliusban pedig 25 °C körül alakul. Az éves csapadékmennyiség megközelítőleg 860 mm. Az erdős-dombos környezet és a völgyek miatt a hideg levegő gyakran megülhet. Emiatt a havas időszak hosszabb és tartósabb lehet, mint a Lukavac alacsonyabb részein.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb5600Bosnyák00Horvát10Jugoszláv80Egyéb20Összesen5710
Története A középkorig A település környéke már az őskorban lakott volt, az Ozren-hegység térségében több bronzkori lelőhelyet tártak fel. A térség legszembetűnőbb képződménye a Vijenac közvetlen közelében emelkedő Gradina nevű magaslat – amely nevét a rajta állt erődítményről kapta –, a Strojna folyó felett, a Turia folyóval való összefolyásának közelében található. Egy meredek, nehezen megközelíthető lejtőkkel övezett, kiemelkedő magaslatról (487 m) van szó, amely csupán északi oldalán csatlakozik a szomszédos hegygerinchez. A lelőhelyet régészetileg még nem vizsgálták, bár sajátosságai alapján tipikus példája az őskori várak és középkori erődítmények elhelyezkedési módjának.
Középkor A középkorban a terület a Boszniai Királysághoz tartozott, majd 1463 után oszmán fennhatóság alá került. A település középkori előzményének egyértelmű bizonyítékai a „Mramor” nevű régészeti lelőhely 15 db fennmaradt láda és sztélé alakú stećak sírkő. Felirat vagy díszítés nincs rajtuk, a szakirodalom a késő középkorra teszi őket. A nekropolisz mintegy 2 km-rel délnyugatra található Gornja Brijesnicától. A térség a középkori Smoluća župához tartozott, mely a középső Spreča-völgy térségét foglalta magában.
Az oszmán uralom Az Oszmán Birodalom 1463-ban foglalta el Bosznia területét és ezt a vidéket a Zvorniki szandzsákhoz csatolta és a Smoluća župából kialakított azonos nevű náhije része lett. Brijesnicát nem említik a korabeli oszmán adóösszeírások. A Lukavac környékéről szóló történeti-földrajzi kutatás szerint azonban a déli irányból érkező régi utak egyik ága Brijesnica felé vezetett, majd Nenadov hanon keresztül Puračić irányába folytatódott. Ezek a régi utak a Krivaja, Konjuh és a közép-boszniai térség felől kapcsolták össze a Spreča-völgyet. Ez azt jelenti, hogy Brijesnica nem elszigetelt hegyi falu volt, hanem egy régebbi közlekedési útvonal térségében feküdt.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Maglaji járáshoz és Orahovica Turska községhez tartozó településnek 42 háztartása, 276 ortodox keresztény és 8 római katolikus lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 92. o. 1910-ben a Maglaji járáshoz tartozó településen 58 háztartást, 347 ortodox keresztény lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 98. o. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket. A térség iparosodása felgyorsult. A közeli Lukavacban vegyipar és vasúti infrastruktúra épült ki, ami később a közeli szénbányák hasznosításának is kedvezett.
Az Osztrák-Magyar Monarchia számos szokást és életmódbeli elemet honosított meg Bosznia-Hercegovina területén. Magasan fejlett ipari államként kiemelt figyelmet fordított az utak, vasútvonalak, hidak, gyárak és egyéb kiszolgáló létesítmények kiépítésére, hogy hatékonyan hasznosíthassa a régió erőforrásait. Ennek jegyében 1886-ban megépült a Doboj–Tuzla vasút, 1893-ban létrejött a lukavaci szódagyár, később koksz-, cement- és vegyipari üzemek épültek.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulását követően a térség is betagozódott ebbe az új délszláv államba. A közeli Lukavac szódagyára és más ipari üzemek egyre több falubelinek biztosítottak kereseti lehetőséget, így sok család részben mezőgazdaságból, részben gyári munkából élt.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború idején ez a vidék is megszenvedte Jugoszlávia 1941. áprilisi lerohanásának következményeit. A tágabb Tuzla térsége az ellenállás egyik fontos központjává vált, ahol a jugoszláv partizánok rendszeresen hajtottak végre hadműveleteket. A második világháború során Lukavac térségét kétszer is felszabadították a fasiszta megszállók alól. Az első felszabadításra 1943. szeptember 30-án, a másodikra és egyben véglegesre pedig 1944. szeptember 13-án került sor.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A háború végét követően a település is a szocialista Jugoszlávia része lett. Az 1953-as agrárreformok keretében végrehajtott kollektivizálás a település mezőgazdasági területeit helyi szövetkezetekbe integrálta. A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira. A közeli Lukavacban 1992-ben megalakult a 117. hegyi dandár, majd 1993-ban a 212. bosnyák dandár. Ezekben a környező falvak bosnyák lakói is szolgáltak. A dandárok a háború végéig a térség fő bosnyák védelmi erői voltak.
A térség a háborúban stratégiai jelentőségű terület lett. A hegyvidék ellenőrzése lehetővé tette a Tuzla–Doboj–Maglaj térség közlekedési útvonalainak ellenőrzését, ezért 1992 és 1995 között az Ozren folyamatosan katonai jelentőségű frontvidék volt. Brijesnica földrajzi helyzete miatt különösen fontos volt. A falu az Ozren délnyugati részén, Lukavac irányában feküdt, és utak kötötték össze az Ozren belső területeivel. 1995-ben már katonai útvonal is vezetett Tumare–Gornja Brijesnica–Malčići–Kvrge irányban. A háború nagy részében a két Brijesnica a boszniai szerb ellenőrzés alatt álló Ozren hátországához tartozott. Ezzel szemben Lukavac és a Spreča-völgy jelentős része a boszniai kormányerők ellenőrzése alatt maradt, míg az Ozren magasabban fekvő falvai – köztük Brijesnica – a szerb erők által tartott területhez kapcsolódtak.
1995 szeptemberében döntő változások következtek be. A boszniai hadsereg (ARBiH) nagy offenzívát indított a Vozuća–Ozren térségében. A Vozuća elleni művelet augusztus–szeptemberben érte el a csúcspontját, és 1995. szeptember 10–11. körül a boszniai szerb erők visszavonultak Vozućából és az Ozren jelentős részéről. A front összeomlása alapvetően megváltoztatta Brijesnica helyzetét is. Brijesnica ugyanis ekkor már közvetlenül az előrenyomulás és a visszavonulás térségébe került. A katonai dokumentumokban a Brijesnica–Tumare szektor, Borova Kosa–Ozren konkrétan szerepel az 1995. júliusi harcokkal összefüggésben. Eszerint Brijesnica környéke tényleges frontszakasz volt. Az 1995. szeptemberi katonai összeomlás után a Brijesnicában élő szerb lakosság jelentős része elhagyta a falut. A mai visszaemlékezések szerint Gornja Brijesnica teljesen kiürült.
Az 1995 decemberében aláírt daytoni megállapodás véget vetett a háborúnak. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település Bosznia-hercegovinai Föderáció entitás és Tuzla kanton részévé vált. A háború után a területet az aknamezők is súlyosan érintették: Ez is azon lukavaci térségek közé tartozott, amelyeket a hatóságok különösen veszélyesnek minősítettek a háborúból visszamaradt robbanóeszközök miatt. A falu háború előtti 571 lakosából a 2013-as népszámláláskor már egyetlen lakost sem írtak össze. A szomszédos Brijesnica Donjára visszatérők beszámolói szerint Gornja Brijesnica nagyon súlyos pusztítást szenvedett, gyakorlatilag teljesen megsemmisült.
A háború egyik tragikus következménye a halottak és eltűntek kérdése. 2023-ban a Bosznia-hercegovinai Ügyészség exhumálást végzett Gornja Brijesnica területén. Egy ember maradványait találták meg, és az operatív adatok alapján feltételezték, hogy egy 1995-ben eltűnt szerb nemzetiségű személy maradványairól lehet szó. DNS-vizsgálatot kezdeményeztek az azonosításhoz.
Nevezetességei A Mramor nevű, 613 méter magas magaslat Gornja Brijesnica, Karačići és Podsjelovo között, a mai Lukavac és Zavidovići községek határának közelében található. A nekropoliszt már a 20. század közepén feljegyezték, majd Šefik Bešlagić 1971-ben részletesebben is dokumentálta. 15 stećci maradt fenn: 14 sírláda (sanduk) és egy oszlop. A szakirodalom a temetőt a késő középkorra keltezi.
Jegyzetek
További információk Lukavac város hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései