Az anarcho-primitivizmus a radikális zöld anarchizmus egyik ága, amely a civilizációt, a technológiát és az iparosodást tartja az elnyomás, a társadalmi egyenlőtlenségek és az ökológiai válság fő forrásának. A politikai filozófia szerint az emberiségnek el kellene hagynia a mezőgazdaságot és a modern technológiai rendszereket, hogy visszatérhessen a civilizáció előtti, decentralizált, vadászó-gyűjtögető életmódhoz. bélyegkép|Anarchoprimitivista zászló
Legfontosabb alapelvek Az irányzat elméletei alapján a mozgalom céljai és kritikái az alábbi pontokban sűrűsödnek össze:
Civilizációkritika: A hierarchia, a tulajdon és a kizsákmányolás a mezőgazdaság megjelenésével kezdődött. Technológia-ellenesség: A komplex technológiai rendszerek elidegenítik az embert és elpusztítják a természetet. Decentralizáció: Az államok helyett kis létszámú, önellátó, hierarchia nélküli közösségek kialakítása a cél. Vissza a természethez: A vadon élő táplálékforrások, a kéziszerszámok és a minimalista lakóhelyek előtérbe helyezése.
Története és gyökerei Az anarcho-primitivizmus elméleti alapjai a felvilágosodás koráig és Jean-Jacques Rousseau „nemes vadember” koncepciójáig vezethetők vissza, amely szerint a civilizáció megrontotta az alapvetően jó természetű embert. A 19. században Henry David Thoreau transzcendentalista író és a természetbe való visszavonulást hirdető munkássága gyakorolt nagy hatást az irányzatra.
A modern elmélet a 20. század második felében formálódott meg. Fontos előfutára volt Jacques Ellul francia filozófus, aki A technikai társadalom (1954) című művében a technológia mindent felemésztő, autonóm rendszerét bírálta. Az anarcho-primitivizmus mint specifikus politikai mozgalom az 1980-as és 1990-es években jött létre az amerikai Fifth Estate magazin köré csoportosuló gondolkodók munkássága révén.
Kulcsfigurák
John Zerzan (1943–): Amerikai filozófus és író, az anarcho-primitivizmus legismertebb ideológusa. Főbb műveiben (Elements of Refusal, Future Primitive) a szimbolikus gondolkodás és a civilizáció teljes felszámolását sürgeti.Fredy Perlman (1934–1985): Író és aktivista, akinek Against His-story, Against Leviathan! című könyve az irányzat egyik alapműve, amely a civilizációt egy mindent felemésztő, gépies szörnyetegként (Leviathanként) mutatja be.Ted Kaczynski (1942–2023): Bár elutasította az „anarcho-primitivista” címkét és élesen bírálta a mozgalom baloldali gyökereit, Az ipari társadalom és jövője című manifektuma és radikális technológia-ellenessége miatt elméletei szorosan kapcsolódnak az irányzat témáihoz.
Kritikák
Az anarcho-primitivizmust mind a fősodorbeli politikai filozófiák, mind a hagyományos anarchista és marxista irányzatok részéről heves bírálatok érik:Humanitárius katasztrófa: A legfőbb kritika szerint a mezőgazdaság és az ipari infrastruktúra azonnali felszámolása a globális élelmiszer-ellátás összeomlásához és az emberiség túlnyomó többségének (milliárdoknak) a halálához vezetne.Emberi jogi aggályok: A modern orvostudomány és technológia elutasítása kiszolgáltatottá tenné a krónikus betegeket, a fogyatékkal élőket és az időseket, ami a kritikusok szerint szociáldarwinizmushoz vagy ökofasizmushoz vezet.Történelmi idealizálás: Antropológusok és történészek rámutatnak, hogy a civilizáció előtti vadászó-gyűjtögető társadalmak bemutatása gyakran túlságosan idealizált, és figyelmen kívül hagyja a törzsi erőszakot, a magas gyermekhalandóságot és a természeti csapásoknak való kiszolgáltatottságot.
Lásd még
• Anarchizmus
• Ökoanarchizmus
• Ökológia
• Luddizmus