A szerzetesek körtéje (Siraitia grosvenorii) a tökfélék családjába tartozó lágyszárú évelő növény, amely Kína déli részén őshonos. A növényt a benne található mogrozidokért termesztik, amelyet alacsony kalóriájú édesítőszerként használnak, valamint a hagyományos kínai orvoslásban. Az egyik mogrozid, a mogrozid V körülbelül kétszázötvenszer édesebb érzetet kelt, mint a szacharóz.
Etimológia Eredeti kínai neve, a luo han guo azt jelenti, "arhat gyümölcs". A buddhizmusban azt a szerzetest hívják arhatnak, aki elérte a megvilágosodásthttp://www.itmonline.org/arts/luohanguo.htm. Magyar neve is ebből eredeztethető, bár a növénynek semmi köze a körtefélékhez. Latin nevét Sirait Sawek thai botanikus után kapta, valamint Gilbert Hovey Grosvenorról, a National Geographic magazin első szerkesztőjéről, aki az 1930-as években egy expedíciót szervezett Dél-Kínába, hogy szerezzenek a növényből, amelyet akkor már ott régen termesztettekhttps://www.biodiversitylibrary.org/item/33598#page/212/mode/1up.
Története A szerzetesek körtéjét először a 13. században említették a Kujlin régióban, a mai Kuanghszi-Csuang Autonóm Területen élő kínai szerzetesek. A növényt nagyon nehéz volt termeszteni, ezért nem is szerepelt a hagyományos kínai gyógynövények között, helyette a könnyebben elérhető alternatívákra támaszkodtak.
Nyugaton először 1941-ben bukkant fel Walter T. Swingle leírása a növényről. Ebben a szerző külön kiemelte a jellegzetes édes ízét, melyről C.H. Lee írt 1975-ben úgy, mint ami cukorpótló édesítőszer lehet. 1983-ban egy független kutatás azonosította a mogrozidokat, köztük a legjelentősebb mogrozid V-t, mint amely az édes ízért felel.
Leírása bélyegkép|Szárított termések 3-5 méteres hosszúságot is elérő kúszónövény, amely indák segítségével terjeszkedik, és mindenre rátekeredik, amivel érintkezik. Keskeny, szív alakú levelei 10-20 cm hosszúakhttp://www.efloras.org/florataxon.aspx?flora_id=2&taxon_id=200022720. Termése kerek vagy hosszúkás, 4-8 cm átmérőjű, sima felületű, sárgásbarna színű, melynek belseje pépes. Ha kiszárítják, vékony, barnás, törékeny héjat képez. Magjai halványsárgák és oválisak. A termés belsejét elfogyasztják, a héjából pedig teát készítenek.
A szerzetesek körtéjének jellegzetessége az édessége, mely a levében található. Maga a gyümölcs 25-38 százalékban tartalmaz szénhidrátokat, javarészt fruktózt és glükózt. Az édességérzetet a mogrozidok fokozzák. A frissen szedett termést nehéz eltárolni, ezért szinte kivétel nélkül kiszárítják. Gyógynövényboltokban is ebben a formájában találkozhatunk vele. A terméseket lassan szárítják, melynek során a nemkívánatos aromák nagy részétől megszabadulnak, viszont markánsabbak lesznek benne egyes keserű, fanyar ízekért felelős vegyületek. Emiatt a szerzetesek körtéjét leginkább teának, egyes levesekhez használják, illetve édesítőszerként olyan termékekben, amelyekbe cukor vagy méz kerülne.
A magok csírázása sokáig, akár hónapokig is eltarthat. Őshazájában, Dél-Kínában a hegyek lejtőin nő, ahol védve van a közvetlen napfénytől nemcsak az árnyék, hanem a hegyekben megtalálható ködpára által is, és emellett kellően meleg is van. A növény a vadonban is elég ritka, termesztésével évszázadokon át kísérleteztek, mire végül sikerült.
A hagyományos kínai orvoslásban köhögésre és torokgyulladásra alkalmazzák. Az Európai Unióban a mogrozidok jelenleg még mindig nincsenek jóváhagyva teljes körű élelmiszer-adalékanyagként, forgalmazása ezért nálunk csak korlátozottan lehetséges.
Források
Kategória:Tökfélék Kategória:Édesítőszerek Kategória:Kína növényvilága