Rényi Oszkár, születési és 1898-ig használt nevén Rosenthal Oszkár (Budapest, 1879. február 12. – Budapest, 1945. április 25.) budapesti gyáros, faipari vállalkozó, kereskedelmi főtanácsos, Rényi Alfréd (1921–1970) matematikus és Rényi Péter (1920–2002) újságíró, kritikus nagybátyja.
Élete Rosenthal Alfréd (1838–1899) és Hirschler Ilona (1848–1926) fiaként született zsidó családban. Középiskolai tanulmányait 1889 és 1893 között a Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnáziumban végezte. Miután az apja meghalt, ő örökölte meg és vezette tovább a terménybizományi üzletüket.
1912-ben megvásárolt egy korábbi szalagszövő üzemet Pestszentlőrincen, a Vasút (mai Teleki) utca és Nefelejcs utca sarkán. Az apja nevén kezdte meg a termelést, mint Rosenthal Alfréd botgyára. Kezdetben sétabotokat és fogantyúkat gyártott, ezért a helyiek csak „botgyárként” emlegették. Az első világháború kitörésekor az üzem profilja teljesen megváltozott. Átállt a katonaság számára szükséges konzerv- és lőszeresládák tömeges gyártására. A gyár a szomszédos telek megvásárlásával bővítette üzemét, továbbá a vasút mellett raktárterületet is bérelt. Ekkoriban a gyár már mintegy 100 embernek adott munkát, és hivatalos hadiüzemként működött. A gyár a háborús évek alatt felvette Rényi Oszkár nevét.
1921-ben gyára átalakult részvénytársasággá, s ekkortól Rényi Oszkár Famegmunkáló Rt. néven működött. Készítettek kaptafákat, ládákat, botokat, nyeleket, bútorokat, mindennemű épület- és ácsmunkákat, s emellett erdőkitermeléssel is foglalkoztak. Az 1930-as évek végén átlagosan 150 munkást és 12 tisztviselőt foglalkoztatott a gyár és mintegy 15 ezer m³ faanyagot dolgozott fel évente.
1934 szeptemberében a Kormányzó a kereskedelmi miniszter előterjesztésére a Statisztikai Értékmegállapító Bizottságban kifejtett értékes munkássága elismeréséül a magyar királyi kereskedelmi főtanácsosi címet adományozta számára.
A cég irodája és bemutatóterme Budapest belvárosában, az Andrássy út 52. szám alatt volt található. Rényi Oszkár emellett a főváros egyik legnagyobb adófizetői közé tartozott, és tagja volt a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) igazgatóságának is.
A második világháború és a zsidótörvények életét és gyárát is romba döntötték. Bár a vállalat vezetése megpróbált védelmet nyújtani az üldözött dolgozóinak, a tulajdonost és családját sem kímélte a terror. Rényi Oszkár 1945 áprilisában hunyt el, és nem érhette meg a háború utáni újrakezdést. Pestszentlőrinci botgyárát a háború után lebontották, helyén ma modern családi házak állnak.
Zuglóban, az Izsó utca 4. szám alatti villában élt, amelyet 1940-ben saját igényei szerint alakíttatott át.
A Fiumei úti sírkertben nyugszik.
Magánélete 1913. május 31-én Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette szurdai Szurday Dórát (1891–1968), egy gazdag textilgyáros, Szurday Leó és Machlup Hermina leányát. 1919. április 6-án áttértek a római katolikus vallásra, keresztségben a férj a Ferenc, a feleség a Gertrúd utónevet kapta.
Egy fiuk született, dr. Rényi Ferenc (1916–1943), aki felnőve apja gyárában lett cégvezető. Ferenc a második világháború alatt, 1943-ban katonai szolgálat közben, fiatalon elhunyt Székesfehérvárott. Lányuk, Rényi Gertrúd négyéves korában tüdőgyulladás következtében hunyt el.
Jegyzetek
Források
Kategória:Magyar gyáralapítók, gyártulajdonosok Kategória:1879-ben született személyek Kategória:1945-ben elhunyt személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:Katolikus vallásra tért személyek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek