Kéméndy Aladár Jenőné Novelly Riza, születési nevén Novelly Teréz Margit Auguszta operaénekesnő, emellett magyar műfordító és átdolgozó volt, aki a 20. század első évtizedeiben elsősorban angol, francia és német nyelvű regényeket fordított magyarra.
Élete Operaházi pályafutása 1891. november 1-jén kezdte meg operaházi tagságát, és 1925. augusztus 31-ig volt a dalszínház énekkari tagja, szopránként. Több mint három évtizedes operaházi működése során elsősorban kisebb és középszintű szopránszerepekben, valamint együttes jelenetekben lépett színpadra. Szerepköre az évek során fokozatosan alakult, repertoárja pedig a klasszikus operett- és vígopera-szerepektől a magyar és kortárs művekig terjedt. 1894-ben az Északi fény című műben az északi fény tündérét alakította három előadáson. 1899-től a Nap és Föld Sternheim bárónéjának szerepében is rendszeresen színpadra lépett; ezt a szerepet 1902-ig több alkalommal játszotta. Az 1900-as évek elejétől egyre gyakrabban szerepelt olyan produkciókban, amelyek hosszabb időn keresztül a Magyar Királyi Operaház műsorán maradtak. Különösen jelentőssé vált Johann Strauss A denevér című operettjének szerepköre. 1902-től Paola, a herceg vendégeként, később pedig Melanie szerepében is rendszeresen fellépett. Paola szerepét több mint egy évtizeden át visszatérően játszotta, az 1902-es bemutatkozástól egészen az 1910-es évek elejéig.
Nemeskey repertoárjának egyik jellegzetes vonása a hosszú időn át megőrzött szerepek nagy száma volt. A Velencei karnevál Karnevál hercegét 1903 és 1905 között, majd későbbi előadásokon is alakította. 1904-től több alkalommal szerepelt a Sylvia című műben mint előkelő görög nő, amely szerepkör 1909–1910-ben is visszatért repertoárjába. 1906-ban Hekatét alakította a Psyche című műben, és a szerep rövid idő alatt több előadásban is megjelent. 1907-ben a Fortunio című operában a kasznárné szerepét kapta meg. A század első évtizedének végén újabb produkciókban bővült a repertoárja: 1909–1910-ben a Mesevilág Csipkerózsikájának királynéját játszotta. Az 1910-es évektől különösen állandóvá vált két szerepe. Richard Strauss A rózsalovag című operájában a divatárusnő szerepét 1911-től kezdve több mint egy évtizeden át rendszeresen játszotta. Ugyancsak visszatérően szerepelt A denevér előadásaiban, ahol a korábbi Paola-szerepkör mellett Melanie, a herceg vendégeként is fellépett. Az első világháború éveiben több, az Operaház repertoárján tartósan jelen lévő produkcióban szerepelt. A Bohémélet előadásaiban az árusok szerepkörében lépett színpadra, míg A csavargó és a királyleány című műben a 3. udvarhölgy szerepét alakította. Ez utóbbi szerep különösen hosszú életűnek bizonyult: 1912-től egészen az 1920-as évek elejéig visszatérően szerepelt vele. Az 1914-ben bemutatott Rodostó című műben a Bourbon hercegné szerepét kapta. Ezt 1916-ban ismét eljátszotta. A Rózsalovag divatárusnője szintén pályájának egyik állandó szerepévé vált, amelyhez még 1925-ben is visszatért.
Az 1920-as években szerepköre minden korábbinál erősebben kapcsolódott a királynéi és udvari karakterekhez. A Mályvácska királykisasszony című műben a királynét alakította, és 1921 végétől 1925-ig rendkívül sok alkalommal lépett fel ebben a szerepben. A szerephez kapcsolódó előadások sűrűsége alapján ez pályájának egyik legjelentősebb késői szerepköre volt. 1924-ben az Árgyirus királyfi című műben szintén a királyné szerepét játszotta. Ugyanebben az időszakban továbbra is műsoron maradt A csavargó és a királyleány 3. udvarhölgyének, valamint A rózsalovag divatárusnőjének szerepe. 1923-ban A windsori víg nők előadásában a 2. polgár szerepében is megjelent.
A fennmaradt szerepadatok alapján pályáját nem egyetlen kiemelt főszerep, hanem a hosszú időn keresztül megbízhatóan ellátott, visszatérő karakter- és kisebb szopránszerepek sora jellemezte. Repertoárjában egyaránt megtalálhatók voltak operák, operettek és zenés színpadi művek, valamint magyar és külföldi szerzők alkotásai. Különösen figyelemre méltó, hogy egyes szerepeit több éven, esetenként több mint egy évtizeden keresztül játszotta. Ilyen volt A denevér Paolája és Melanie-ja, A rózsalovag divatárusnője, A csavargó és a királyleány 3. udvarhölgye, valamint a Mályvácska királykisasszony királynéja. Ez arra utal, hogy az Operaház társulatában elsősorban stabil, sokoldalúan alkalmazható szopránként töltött be tartós szerepet.
Operaházi tagsága 1925. augusztus 31-én ért véget. Pályájának utolsó időszakában továbbra is aktívan szerepelt a repertoár több darabjában; utolsóként 1925 tavaszán A rózsalovag divatárusnőjeként, illetve a Mályvácska királykisasszony királynéjaként szerepelt az előadások között.
Műfordítói munkája Első ismert könyvfordításai 1902-ben jelentek meg. Az Egyetemes Regénytár sorozatában ekkor látott napvilágot Ohnet György Alkony című regénye Novelly Riza fordításában, valamint Út a szerelemhez Novelly R. névalakon. Ugyanebben az évben jelent meg Victorien Sardou és Botzarés Théodora című történeti regénye is az ő fordításában. 1903-ban Pierre Loti Aziyadé című művének magyar kiadását is Novelly R. fordításaként jegyezték. A könyvészeti adat szerint a mű Levelek és töredékek egy angol tengerésztiszt naplójából alcímmel, franciából készült fordításként jelent meg. 1907-ben Donát Stauffenburg Az ő dala című regényét fordította németből magyarra. 1909-ben jelent meg Ilus című munkája, amelyet a könyvészeti leírás nem egyszerűen fordításként, hanem „franciából átdolgozta” megjelöléssel közöl. Ez alapján Novelly Riza legalább egy alkalommal átdolgozóként is közreműködött egy fiatal lányok számára készült regény magyar változatának elkészítésében.
A Magyar Lányok 1907-es évfolyamának tartalomjegyzéke szerint Novelly Riza nemcsak könyvfordítóként, hanem folyóiratban közölt szerzőként is szerepelt: India című írása az évfolyam 263. és 342. oldalán jelent meg.
Az 1910-es évek elejétől a forrásokban megjelenik a Kéméndyné Novelly Riza névalak. 1912-ben például B. M. Croker Jogos büszkeség? és Asszony a bakon című regényeinek fordítójaként már ezen a néven szerepel. A Magyar Könyvészet 1712–1920 névmutatója kifejezetten összekapcsolja a két névalakot: „Novelly Riza. Ld. Kémendyné Novelly R.”
Novelly Riza az 1910-es években különösen termékeny fordítója volt B. M. Croker regényeinek. Nevéhez köthető többek között A bűnbak, Barrington Diána, Női diplomata, Családi hasonlatosság, Jasra gyöngyök, Az ő családja, Jogos büszkeség, A falu szépe, A szép Neville kisasszony és Váratlanul magyar változata. A korabeli könyvjegyzékekben ezen kívül több más külföldi regény fordítójaként is szerepel. A korszakban a Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. kiadványaiban is rendszeresen megjelent a neve. 1917-ben például E. von Adlersfeld-Ballestrem A zöld Pompadour című regényének, valamint Natália Eschtruth Udvari levegő című művének fordítójaként szerepelt Kéméndyné Novelly Riza. Az Új Idők repertóriuma szintén Kéméndyné Novelly Riza fordításaként tartja számon A zöld pompadour című regényt. Fordításai között szerepeltek Pierre Loti, George Sand, Hall Caine, B. M. Croker, Hedwig Courths-Mahler, Frida Schanz és más külföldi szerzők művei. 1918-ban például Pierre Loti India az angolok nélkül című művének második kiadását Novelly Riza fordításaként jegyezték, míg G. Bronson Howard A rejtelmes sziget című regénye Kéméndyné Novelly Riza fordításában jelent meg.
Fordítói munkássága későbbi kiadásokban is fennmaradt. A Francia Nemzeti Könyvtár (Bibliothèque nationale de France) katalógusa szerint Kéméndyné Novelly Riza fordította Gyp Napoleonette című regényének magyar kiadását, amely 1925-ben jelent meg Stuger és Wolfner kiadásában.
Művei
Önálló műve
Ilus – regény fiatal leányok számára; franciából átdolgozta Novelly Riza. Budapest, Singer és Wolfner, 1909.
Fordításai A következő lista a korabeli könyvészeti adatokban Novelly Riza, illetve Kéméndyné Novelly Riza neve alatt azonosítható műveket tartalmaz. Az eltérő névalakokat az eredeti bibliográfiai adatok szerint őrzi.
Ohnet György: Út a szerelemhez – Budapest: Singer és Wolfner, 1902. Ohnet György: Alkony – Budapest: Singer és Wolfner, 1902. Ohnet György: A másik – Budapest: Singer és Wolfner, 1902. Sardou és Botzarés: Théodora – Budapest: Singer és Wolfner, 1903. Pierre Loti: Aziyadé – Budapest: Singer és Wolfner, 1903. B. M. Croker: Balmaine kisasszony múltja – Budapest: Singer és Wolfner, 1904; 1914-es kiadásban is. B. M. Croker: Női diplomata – Budapest: Singer–Wolfner, 1907. Guy de Chantepleure: Színlelt házasság – 1906. Stauffenburg Donát (Korompai Brunswick Lajos): Az ő dala – Budapest: Benkő Gyula, 1907. Hall Caine: A száműzött – Budapest: Singer és Wolfner, 1909. B. M. Croker: A bűnbak – Budapest: Singer–Wolfner, 1913. B. M. Croker: Barrington Diana – Budapest: Singer–Wolfner, . B. M. Croker: Jasra gyöngyök – Budapest: Singer–Wolfner, 1915. B. M. Croker: Családi hasonlatosság – Budapest: Singer–Wolfner, . B. M. Croker: Az ő családja – Budapest: Singer–Wolfner, 1915. B. M. Croker: Lady Hildegard – Budapest: Singer–Wolfner, . B. M. Croker: A szép Neville kisasszony – Budapest: Singer–Wolfner, . B. M. Croker: A falu szépe – Budapest: Singer–Wolfner, . B. M. Croker: Jogos büszkeség – Budapest: Singer–Wolfner, 1917. George Sand: Leoni Leo – Budapest: Singer–Wolfner, . Natália Eschstruth: Udvari levegő – Budapest: Singer–Wolfner, 1917, 3. kiadás. E. von Adlersfeld-Ballestrem: A zöld Pompadour – Budapest: Singer–Wolfner, 1917, 3. kiadás. Pierre Loti: India az angolok nélkül – Budapest: Singer–Wolfner, 1918, 2. kiadás. Howard G. Bronson: A rejtelmes sziget – Budapest: Singer–Wolfner, 1918. Henry Gréville: Egy régi háztartás – Budapest: Singer–Wolfner, . Henry Harland: A bíboros burnótszelencéje – Budapest: Singer–Wolfner, , új kiadás. Howard G. Bronson: A tenger aranya – Budapest: Singer–Wolfner, , új kiadás. Frank R. Stockton: Egy bohókás történet – Budapest: Singer–Wolfner, . B. M. Croker: A másik – Budapest: Singer–Wolfner, 1920. B. M. Croker: Váratlanul – Budapest: Singer–Wolfner, . Hedwig Courths-Mahler: A fogadott leány – Budapest: Singer–Wolfner, . Frida Schanz: Tűzliliom – Budapest: Singer és Wolfner, 1925. Z. Fleuriot: Szegény öreg – Budapest: Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt., 1926. B. M. Croker: Asszony a bakon – Budapest: Singer–Wolfner, é. n.
Jegyzetek
Források
Kategória:1871-ben született személyek Kategória:1952-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar műfordítók Kategória:Magyar operaénekesek Kategória:Szopránok Kategória:Pestiek