Stari Teočak település Bosznia-Hercegovinában, Teočak községben, a Tuzlai kantonban, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 30, közúton 41 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban és közúton 3 km-re keletre, a Majevica-hegység északkeleti lejtőin, a Tavna-folyó völgye felett, 400-615 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/ srb_25/tuzla_16/tz_16.html Topografska karta Tuzla 426-4-4
Éghajlata Teočak község éghajlata átmeneti jellegű, alapvetően mérsékelten kontinentális, de a magasabb fekvésű, dombvidéki részeken pedig már hegyvidéki hatások is érvényesülnek. A község a Majevica-hegység északkeleti lejtőin fekszik, nagyjából 300–600 m tengerszint feletti magasságban, ezért éghajlata hűvösebb és csapadékosabb a közeli síkvidéki területeknél. Az éves középhőmérséklet nagyjából 10–11 °C körül becsülhető. A leghidegebb hónap a január, az átlagos minimumok fagypont körül, a maximumok többnyire 5–7 °C körül alakulnak. A legmelegebb időszak a július és az augusztus, amikor a nappali maximum rendszerint 27–30 °C, de hőhullámok idején 35 °C fölé is emelkedhet. Az évi csapadékmennyiség 900–1100 mm közötti, tehát viszonylag csapadékos a terület. A csapadék egész évben előfordul, nincs kifejezetten száraz évszak. A kontinentalitás miatt azonban a késő tavaszi–kora nyári időszak különösen csapadékos lehet. A júniusi csapadékmaximum általános jelenség Észak-Boszniában. A hó télen rendszeres, de a hótakaró tartóssága erősen függ a magasságtól és az adott évtől. A magasabb településrészeken több hóra lehet számítani. A nyár meleg, időnként forró, de a domborzat miatt az éjszakák általában kellemesebben lehűlnek. A tél hideg, gyakran ködös és párás; időnként erősebb fagyok is előfordulnak.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb20Bosnyák739797Horvát10Jugoszláv10Egyéb50Összesen748797
Története Középkor A Drinamentétől Bosznia belseje felé vezető útvonalakon való elhelyezkedése révén Teočak már ősidők óta jelentős katonai-stratégiai fontossággal bírt.
Teočak vára egy, a Tavna völgye fölé magasodó, magányos dombon épült. Hamdija Kreševljaković leírása szerint a vár háromszög alaprajzú volt, sarkain egy-egy toronnyal, bejárata pedig a nyugati torony alatt helyezkedett el. Ugyanez a mű említi, hogy Teočakot először 1432-ben említik – amikor a Zsigmond magyar király Brankovics György despotának adományozta –, valamint hogy a despota 1442. augusztus 28-án Podteočakban („Sotto Teozack”) tartózkodott.
Teočak politikai jelentősége tovább nőtt a 15. század második felében, a Boszniai Királyság, a Szerb Despotátus, Magyarország és az Oszmán Birodalom közötti határvidéki küzdelmek idején. Petar Vrankić szerint Brankovics Lázár szerb despota 1458-ban bekövetkezett halálát követően István Tamás bosnyák király gyorsan elfoglalt tizenegy, Drina menti várost – köztük Srebrenicát, Zvornikot és Teočakot –, és azokat a Boszniai Királysághoz csatolta.
Bosznia 1463-as elestét követően Teočak továbbra is jelentős pont maradt a magyar–oszmán határvidéken. Davor Salihović felhívja a figyelmet arra, hogy 1467-ben I. Mátyás magyar király kancelláriája oklevelet adott ki, amely felhatalmazta Újlaki Miklóst – aki ekkor Teočak örökös grófja volt – egy vásárhely létesítésére a Száva folyó menti Apayoch-átkelőnél. Ez is bizonyítja, hogy Teočak térsége katonai és gazdasági szempontból is fontos szerepet töltött be a késő középkori határvidéken.
Az oszmán források Teočakot a Boszniába irányuló előrenyomulás egyik első kulcsfontosságú erősségeként tartották számon. A „Hašt-bihišt” krónika elbeszélését elemezve Sabaheta Gačanin rámutat, hogy a mű Bosznia kapujában fekvő erősségként, valamint az ország belseje felé történő további előrenyomulás kulcsaként írja le Teočakot. Ugyanez a forrás jelzi, hogy oszmán szemszögből nézve Teočak jól megerősített és stratégiai jelentőségű helyszín volt a Podrinje régióban.
Egy időre Teočak még az egyik egyoldalúan kikiáltott király székhelyéül is szolgált. Erre azért került sor, mert egy időben mind az Oszmán Birodalom, mind a Magyar Királyság igyekezett kihasználni a bosnyák állam létezését, ami oda vezetett, hogy mindkét hatalom kinevezte a maga „bosnyák királyát”. Az oszmánok Matija Vojsalićot tették meg „bosnyák királlyá” – ezt a címet mindössze 1476-ban viselte, éppen abban az évben, amikor a keresztény erők átmenetileg visszafoglalták Srebrenicát. Ezzel párhuzamosan Magyarország a befolyásos magyar főurat, Újlaki Miklóst (aki 1438 óta a macsói bán tisztségét töltötte be) tette meg I. Miklós néven „bosnyák királlyá”, akit 1471-ben a „fővárosban”, Jajcéban iktattak be. Nem sokkal később, 1472 és 1477 között, I. Miklós király székhelyét Teočakba helyezték át, ahol öt évig uralkodott. A címet ezt követően megszüntették, a közigazgatási irányítást pedig a Szreberniki bánságnak adták át. A magyarok 1521-ig tartották kezükben Teočakot, amikor is – Srebrenikkel (a Szrebreniki bánsággal) együtt – az oszmánok elfoglalták.
Teočak területén két „stećak”-temető (a Mramor és a Harci) is található, amelyek Bosznia sajátos kulturális örökségét tanúsítják, e sírkövek közül néhány a mai napig fennmaradt.
Az oszmán uralom Az Oszmán Birodalom 1520 körül foglalta el Teočakot. A történetírásban nem tisztázott teljes mértékben Teočak oszmán meghódításának pontos dátuma. Kreševljaković megjegyzi, hogy az oszmánok a Vodce-forrásból vezettek vizet a településre, ami arra utal, hogy az erődítményt alkalmassá tették tartós katonai megszállásra és oszmán helyőrség elhelyezésére. Ugyanez a szerző feljegyzi, hogy Teočakban a meghódítást követően – egészen 1804 utánig – helyőrség állomásozott, az őrségre vonatkozó első megbízható adatok 1655-ből származnak, a települést pedig 1804 és 1833 között hagyte el az oszmán katonaság. Teočak oszmán kori emlékei közül több is megőrződött. A várfalak lábánál egy régi mecset (amelyet később Fethija-mecsetként ismertek) állt. A helyszínt emellett régi sírkövek és gránitból készült kőgömbök is jellemezték, amelyeket a szakirodalom a várhoz kapcsol. A legújabb szakirodalom Teočak várát a település legjelentősebb kulturális műemlékeként, valamint olyan természeti és építészeti egységként tartja számon, amely a középkori és oszmán kori erődítmények maradványaiból, a Fethija-mecsetből, egyéb látnivalókból és gránitgömbökből áll.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Zvorniki járáshoz és Teočak községhez tartozó településnek 284 háztartása és 1581 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 101. o. 1910-ben a Zvorniki járáshoz tartozó Teočak településen 488 háztartást, 2579 muszlim, 35 ortodox keresztény és 1 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 144. o. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket. A térség iparosodása felgyorsult. Az Osztrák-Magyar Monarchia számos szokást és életmódbeli elemet honosított meg Bosznia-Hercegovina területén. Magasan fejlett ipari államként kiemelt figyelmet fordított az utak, vasútvonalak, hidak, gyárak és egyéb kiszolgáló létesítmények kiépítésére, hogy hatékonyan hasznosíthassa a régió erőforrásait.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulását követően a térség is betagozódott ebbe az új délszláv államba. A királyság idején a boszniai muszlim társadalom egyik legfontosabb problémája a földbirtok és a földreform volt. Ez az oszmán örökségből következett. Boszniában jelentős számú muszlim földbirtokos, illetve korábbi földesúri réteg rendelkezett földdel, miközben a paraszti lakosság egy része korábban függő helyzetben volt. Az új jugoszláv állam 1919-től földreformot hajtott végre. Ez különösen érzékenyen érintette a boszniai muszlim földbirtokosokat. Teočak ebben az időszakban nem vált ipari központtá. A környék gazdasága továbbra is elsősorban a földművelésre, az állattenyésztésre, a gyümölcstermesztésre és a kisebb helyi kereskedelemre épült. A nagyobb gazdasági központok továbbra is Tuzla, Bijeljina és Zvornik voltak.
Az 1929-es közigazgatási reform után a terület a Drinai bánsághoz (Drinska banovina) került. Ennek székhelye Szarajevó volt. Teočak társadalmi jellegét továbbra is meghatározta a muszlim bosnyák lakosság. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a terület kizárólag muszlim lett volna. A tágabb Zvornik–Majevica térség vallásilag vegyes volt, jelentős ortodox szerb lakossággal. Az 1930-as években a Teočakhoz hasonló vidéki térségekben lassú modernizáció zajlott. 1934-ben a krstaci településrészen felépült Teočak új iskolája. A Teočak környéki gyerekek addig Janjare és Priboj iskoláiba jártak.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború idején ez a vidék is megszenvedte Jugoszlávia 1941. áprilisi lerohanásának következményeit. A tágabb Tuzla térsége az ellenállás egyik fontos központjává vált, ahol a jugoszláv partizánok rendszeresen hajtottak végre hadműveleteket. A Teočakról szóló helyi források szerint a település lakosságát a háború alatt ismételten csetnik alakulatok támadták. Konkrét példaként említik a Rudine településrészen történt Hasanović család elleni gyilkosságot. A helyi történeti összefoglaló szerint 1943-ban jelentős számú teočaki muszlim csatlakozott a partizánmozgalomhoz. 1943. augusztus 9-én a Brčko–Bijeljina útvonalon fekvő Dragaljevacban a 6. boszniai rohamdandár részeként megalakították az első muszlim zászlóaljat. 1943 nyarára a partizánok helyzete Északkelet-Boszniában jelentősen megerősödött. A helyi forrás szerint a Drina, Száva, Boszna és Spreča közötti hatalmas térség nagy része partizánellenőrzés alá került, miközben Tuzla, Brčko és Zvornik közvetlen környéke továbbra is fontos ellenőrzési pont maradt. 1944–45-ben a partizánok fokozatosan kiszorították a tengelyhatalmi és kollaboráns erőket.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A háború végét követően a település is a szocialista Jugoszlávia része lett. A település a háború után egy hagyományosan falusias, muszlim többségű, dombvidéki közösségből fokozatosan modernizálódó vidéki térséggé vált. Ugyanakkor Teočak nem lett ipari központ, ezért fejlődése erősen függött a közeli nagyobb településektől. A háború utáni első években a legfontosabb feladat a helyreállítás volt. A régi társadalmi és birtokviszonyokat a kommunista rendszer fokozatosan átalakította. Az 1953-as agrárreformok keretében végrehajtott kollektivizálás a település mezőgazdasági területeit helyi szövetkezetekbe integrálta. Teočak fejlődésében a közeli Tuzla különösen fontos volt, mert munkahelyeket és magasabb szintű oktatást biztosított. Megjelent a vendégmunkás-migráció is. Sok boszniai fiatal az 1960-as évektől Nyugat-Európában, különösen Ausztriában, Németországban és Svájcban vállalt munkát. A hazaküldött pénz jelentős szerepet játszott a vidéki települések modernizációjában.
1981-ben a településrendezés során a korábbi Teočak települést felosztották több önálló településre. A jugoszláv statisztikai összesítés szerint Teočakot ekkor Jasikovac, Krstac, Mezgraja, Sniježnica és Stari Teočak településekre osztották fel.