Hegyi Imre (Bakonycsernye, 1921. március 17. – Sopron/Budapest, 1991. december 3.) magyar néprajzkutató, etnográfus. A történettudományok (néprajz) kandidátusa (1978).

Életpályája 1939-ben érettségizett a Pápai Református Kollégiumban.

A budapesti tudományegyetem bölcsészkarán – ahol elsősorban a közép-ázsiai török és a mongol népek kultúrája vonzotta; Ligeti Lajos (1902–1987) és Németh Gyula (1890–1976) tanszékén hallgatott előadásokat – megkezdett tanulmányait a második világháború (1939–1945) miatt megszakította; hosszú éveket töltött hadifogolyként a Szovjetunióban, távoli büntetőtáborokban. 1940-től a Magyar Néprajzi Társaság tagja volt. 1948–1955 között a Gulagon raboskodott.

Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után térhetett vissza Magyarországra. 1955–1956 között a budapesti Néprajzi Múzeum muzeológusa volt. 1956–1960 között a budapesti Beloiannisz Gyár munkatársa volt. 1958-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán néprajz–muzeológia szakon muzeológus oklevelet szerzett.

1960-ban a Néprajzi Múzeumból igazságtalanul távolították el, de ez sem tántorította el választott hivatásától. 1962–1965 között a Magyar Tudományos Akadémia-Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar tudományos munkatársaként a Néprajzi Atlasz gyűjtésszervezője volt. 1964-ben visszakerült a Néprajzi Múzeumba, ahol az Ethnológiai Adattár munkatársaként folytatta kutatásait és fontos tudománytörténeti és szakfordítói, valamint gazdag műfordítói tevékenységet végzett. 1966–1979 között a Fényképgyűjtemény gyűjteménykezelője volt.

1973-ban egyetemi doktori címet szerzett. 1978-ban lett a történettudományok kandidátusa. 1979-ben nyugdíjba vonult. 1979–1984 között a soproni Bányászati Múzeum munkatársaként dolgozott tovább.

1991-ben rehabilitálták.

Munkássága Érdeklődése a magyar népi kultúra – különös tekintettel az erdő hasznosítása – felé irányult. Tanulmányai szakfolyóiratokban és tanulmánykötetekben, továbbá irodalmi folyóiratokban, illetve irodalmi kiadóknál jelentek meg. A Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára 26 tételben őrzi kéziratos gyűjtési anyagát. Könyvtárát a Pápai Református Kollégiumra hagyta.

Családja Szülei: Hegyi István és Kalincsák Julianna voltak. Felesége, Kiss Mária (1935–2019) néprajzkutató volt.Elhunyt dr. Kiss Mária néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének egykori munkatársa

Budapesten, a Farkasréti temető 33/5-2-24 parcellájában nyugszik.Mór környéki híres emberek: az orosz kényszermunkatábort is megjárt Dr. Hegyi Imre

Művei Adatok a teknővájó cigányok megtelepedéséhez (Néprajzi Közlemények, 1957. Tanulmányok a magyarországi beás cigányokról. Szerkesztette: Bódi Zsuzsanna. Budapest, 1997) Erdei fakitermelés Bakonycsernyén (Néprajzi Közlemények, 1958. 3-4. 125-155.) A fa fuvarozása a bakonycsernyei erdőkben (Néprajzi Közlemények, 1958) A gajai malmok csuvározása (Néprajzi Közlemények, 1959) Szamárfülű kán. Tuvai népmesék (válogatta, fordította, az utószót és a jegyzeteket írta; Budapest, 1959) Elvarázsolt madarak. Örmény népmesék (válogatta, fordította, az utószót és a jegyzeteket írta; Budapest, 1961) A fahamu felhasználása (Ethnographia, 1961) A lisztminőségek és a tésztaételek összefüggése. Tésztaételek Mezőkovácsházán és környékén a századfordulótól napjainkig (Ethnographia, LXXV, 1964. 362-383.) Nemzetiségeink lábbeli viselete (A Bőripari Tudományos Egyesület kiadványa; Budapest, 1964) Vajnyerés. Mutatvány a Magyar Néprajzi Atlasz anyagából. 5 térképpel (Néprajzi Értesítő, 1967) Gyűjtögető gazdálkodás az északkeleti Bakonyban. A növényvilág a gyűjtögetésben. Kísérlet egy szintézisre (Ethnographia, 1970) Magyar népi vadászeszközök és vadfogási módok (Nimród, 1971) A népi erdőkiélés jogszokásai (1849-1945) (Néprajzi Értesítő, LVIL, 1975. 113-137.) A népi erdőgazdálkodás jogszokásairól. (Az erdőgazdálkodás története Magyarországon. Szerkesztette: Kolossváry Szabolcsné; Budapest, 1975) Népi erdészetismeret és az erdei melléktermékek (Budapest, 1975) Népi természetismeret és az erdei melléktermékek (Az OEE Erdészettörténeti Szakosztálya Közleményei, 1975) Népi természetismeret és az erdei melléktermékek (Erdészettörténeti Közlemények, 1975) A malom. (Bakonyi vízimalmok. Hat pápateszéri vízimalom építészeti felmérése. Kiállítási katalógus; Budapest, 1976) Erdőgazdálkodásunk néprajzi formái, különös tekintettel az Északi-Bakonyra (monográfia és kandidátusi értekezés. 10 táblával és 1 térképpel; Budapest, 1977) A népi erdőkiélés történeti formái. Az Északkeleti-Bakony erdőgazdálkodása az utolsó kétszáz évben (monográfia, Budapest, 1978) Népi erdőgazdálkodás a Bakonyban (Erdészettörténeti Közlemények, 1978) A Bakony népi erdőgazdálkodása (monográfia; Budapest, 1978) Fejezetek a Bakony erdei állattartásának történetéből (Néprajzi tanulmányok Dankó Imre tiszteletére (szerkesztette: Balassa Iván, Ujváry Zoltán; Debrecen, 1982) Lányok ünnepi viselete és a színek szerepe a 19–20. század fordulóján, Bakonycsernyén. (Fejér Megyei Szemle, 1983) Történeti adatok az északi Partium 18–19. századi erdőgazdálkodásához (Erdészettörténeti Közlemények, 1988) Vonások az Észak-keleti Bakony történeti néprajzának arculatához (Fejér Megyei Szemle, 1989) Erdei legelők az Észak-keleti Bakonyban. (A Duna menti népek hagyományos műveltsége. Tanulmányok Andrásfalvy Bertalan tiszteletére. Szerkesztette: Halász Péter; Budapest, 1991)

Műfordításai Beljajeva, Lilija: Hét év nem számít (regény, Budapest, 1979) Makajonok, Andrej: Ítélkezés (dráma; Mai szovjet drámák. I–II. kötet. Budapest, 1980) Boncs-Brujevics, Vlagyimir: „Istennek törvénye.” Vallástörténeti tanulmányok (Budapest, 1982) Csiladze, Otar: Ment egy ember az úton (regény, Budapest, 1983) Makanyin, Vlagyimir: Elnémult tűzoltók (kisregény; Rakéta regénytár. Budapest, 1986) Poszeidón palotája. Mai grúz kisregények (Budapest–Uzsgorod, 1988)

Díjai Szabad Magyarországért emlékplakett (posztumusz, 2002)

Emlékezete 1996-ban emléktáblát helyeztek el szülőháza falán. 2002-ben a faluházban (Bakonycsernye) emlékszobát rendeztek be. Halálának 20. évfordulóján Bakonycsernyén, szülőfaluja határában a Kelet-Bakony népi erdőművelését bemutató Hegyi Imre-emlékparkot avattak (Simek István erdejében, 2011. június 5-én; a fából faragott emléktáblák Molnár Endre munkája)

Jegyzetek

Források Magyar Múzeumi Arcképcsarnok, 2002 Névpont.hu Magyar néprajzi lexikon Veszprém megyei életrajzi lexikon Egyetemistaként töltött két évet a fronton, nyolcat a Gulágon Hegyi Imre

További információk Gunda Béla-Kodolányi János: Elhunyt Hegyi Imre (Néprajzi Hírek, 1991. 4. 127-130.) Serfőzőné Gémes Magda: Hegyi Imre irodalmi munkássága (Néprajzi Hírek, 1991. 4. 130-136.) Magyar tudományos akadémiai almanach az … évre. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943. 77 db. - 1973, 1986, 1991, 1997, 2001.

Kategória:1921-ben született személyek Kategória:1991-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar néprajzkutatók Kategória:Magyar muzeológusok Kategória:Magyar műfordítók Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek