A Tambovi terület (oroszul Тамбовская область [Tambovszkaja oblaszty]) az Oroszországi Föderációt alkotó jogalanyok egyike (szubjektum), önálló közigazgatási egység. Székhelye Tambov.
Természetföldrajz Az európai országrész középső vidékén terül el. Északon a Rjazanyi, északkeleten és keleten a Penzai, keleten és délkeleten a Szaratovi, délen és délnyugaton a Voronyezsi, nyugaton a Lipecki terület határolja. Területe 34 300 km².
Domborzat, vízrajz bélyegkép|balra|160px|Domborzati térkép A terület a Kelet-európai-síkság déli részén fekszik és az Oka–Don-alföld középső, alapvetően sík vidékét foglalja magában. A Közép-Orosz-hátság (nyugaton) és a Volgamenti-hátság (keleten) között elterülő alföld folyóvölgyekkel, árkokkal szabdalt részein nem találhatók jelentős szintkülönbségek. A medence közepes magassága kb. 150 m, a tengerszint feletti legmagasabb pontja 219 m. Keleten a Volgamenti-hátság nyúlványai húzódnak, de magasságuk nem haladja meg a 200 m-t.
Az északi és a középső vidék a Volga vízgyűjtőjéhez tartozik. Legnagyobb folyója az észak felé tartó és a területet két részre osztó, lassú folyású Cna. A kiépített zsiliprendszer eredményeként a folyó nagy része hajózható volt a szovjet korszakban. Mellékfolyói balról a Cselnovaja, jobbról a Kersa és a Kamsa. A Don folyórendszeréhez tartozik a keleti vidéket északkelet-délnyugati irányban átszelő Vorona (a Hopjor mellékfolyója); a Don két bal oldali mellékfolyója: a Bityug és az északkeleti tájak vizeit összegyűjtő Voronyezs folyó; a kisebbek közül a Matira és a Szavala.
Jelentősebb állóvizek a Vorona árterében találhatók, köztük legnagyobb a Ramza-tó (250 ha). A víztározók és kisebb mesterséges tavak száma megközelíti a kilencszázat. Víztározó épült például a Cselnovaján és a Kersán. Az itteni legjelentősebb vízierőmű-csomópontot a Lesznoj Tambov folyón létesítették, víztározójának befogadóképességét 92 millió m³-re tervezték.
Ásványkincsek A területen jelenleg 13 féle ásványkincs összesen 347 lelőhelye ismeretes. Közülük legígéretesebb az ilmenit–rutil–cirkónium tartalmú homok előfordulása, 4%-os fémtartalommal és esetleg iparilag hasznosítható arannyal. A Rasszkazovói járásban található lelőhely készleteit 884 millió m³-re becsülik. Fontosak a festék-alapanyagok, a kvarchomok, a foszforitok, a tőzeg, továbbá az építőipari alapanyagok: agyag, homok előfordulásai is. Legismertebbek Tambovszkoje és Polkovszkoje homokbányái.
Éghajlat Az éghajlat mérsékelten kontinentális. A januári középhőmérséklet délnyugaton –10,5 °C, keleten –11,5 °C; a júliusi északon 19,5 °C, délen 20,5 °C. Ennek megfelelően a vegetációs időszak északon átlag 178 napig, délen valamivel tovább, 185 napig tart. A napsütéses órák száma nagyobb, a csapadék mennyisége valamivel kisebb, mint a nyugatra és a keletre fekvő hátságok vidékein. A csapadék évi mennyisége vidékenként változó: nyugaton 590 mm, keleten 490 mm.
Az Oka–Don-alföld medencéje észak felől teljesen „nyitott”, akadálytalanul jutnak el idáig a hideg sarki légáramlatok, ezért például május közepén is előfordulnak talajmenti fagyok. Ugyanilyen akadálytalanul érkeznek nyáron délkeletről, az Alsó-Volga felől a forró, száraz szelek. Az ilyen időszakok akár egy-két hétig is eltarthatnak és időnként komoly szárazságot okoznak.
Növény- és állatvilág A terület az erdős sztyepp övezetben fekszik. Talajainak nagy része típusos csernozjom; délen kilúgozott csernozjomok, északon szürke erdőtalajok, a folyóvölgyekben alluviális láp- vagy réti talajok találhatók.
Évszázadokkal ezelőtt az alföld 30-40%-a erdővel fedett térség volt. A védelmi rendszerek, az építkezések és a mezőgazdaság igényeinek leginkább a tölgyesek estek áldozatul. Jelenleg a régió 10,4%-át (egy 2005. januári adat szerint: 11,5%-át) borítja erdő. A legnagyobb egybefüggő erdőségek a Cna folyó mentén, annak jobb partján (kb. 230 000 ha), nyugaton a Voronyezs és mellékfolyója, az Ilovaj mentén (50 000 ha), valamint délkeleten a Vorona folyó festői völgyében (40 000 ha) húzódnak. Legelterjedtebb fafajok (az állami erdőgazdaságok kezelésében lévő erdőkben): a fenyők közül szinte kizárólag az erdeifenyő (46,5%), a lombhullatók közül a tölgy (17,5%), a nyír (15%), a nyárfa (12%) és a fekete égerfa (5%).
Az állatvilág elterjedt képviselői a nagyobb emlősök közül a jávorszarvas, az őz, a vaddisznó, a hiúz, a vörös róka, a farkas (az egész Tambovi területen 45-55 példánya él); a kisebbek közül a borz, a nyest, a görény. A védett területeken különösen sok madárfaj, köztük siketfajd, nyírfajd, császármadár, szürke macskabagoly, fülesbagoly vagy például kilenc harkályféle található.
Természetvédelem A Voronai természetvédelmi területet a Vorona folyó völgyének Kirszanovi és Inzsavinói járásokhoz tartozó részén alakították ki. Korábban tájvédelmi körzet (zakaznyik) volt, 1994-ben nyilvánították természetvédelmi területté, ami egyebek mellett fokozottabb védelmet biztosít az erdős sztyepp fennmaradt növény- és állatvilágának. A Volgamenti-hátság nyúlványain fekvő terület nagysága 10 320 ha, mely körül ugyanekkora védőövezetet hoztak létre. A 454 km hosszú Vorona folyó 90 km-es szakasza és kisebb-nagyobb tavak egész sora tartozik a védett területhez.
Történelem bélyegkép|jobbra|250px|A Kazanyi Miasszonyunk-kolostor Tambovban Tambov vidékét eredetileg a finnugor moksák (a mordvinok egyik ága) lakták. Az első orosz telepesek már a mongol hódítás előtti időkben megjelentek, ám végleges és tömeges letelepedésük csak a 17. században következett be. A század elején ezen a vidéken húzódott az orosz állam délkeleti határa, melynek mentén Belgorodtól kezdődően hosszan elnyúló védelmi vonalat építettek ki. Ennek a védelmi rendszernek lett része az 1635-ben alapított Kozlov (mai nevén: Micsurinszk) és a Cna folyó partján egy évvel később alapított Tambov erődje is. A folyó túlsó oldalán a moksák földjei terültek el.
1708-tól a két város és környéke az Azovi kormányzósághoz, 1719-től: Voronyezsi kormányzósághoz tartozott. 1779-ben Tambov székhellyel önálló közigazgatási egység alakult, mely 1796-ban kormányzóság lett. Az ipar kialakulása a helyi mezőgazdaság termékeinek feldolgozásával kezdődött, Morsanszk és Rasszkazovo posztóüzemei a cári hadsereg legfontosabb szállítói közé tartoztak. Tambov városa a 19. századra a gabonakereskedelem egyik híres központja lett, Kozlovban 1866-ban már vasúti fenntartó üzem működött.
A Tambovi kormányzóság – a mainál lényegesen nagyobb területen – lényegében 1928-ig állt fenn. A szovjet időszakban létrehozták a nagy kiterjedésű Központi-Csernozjom területet. Ebből választották le és alakították önálló közigazgatási egységgé a Tambovi területet 1937. szeptember 27-én. Két évvel később kivált belőle a Penzai terület, így alakult ki mostani határa.
Népesség A terület lakossága 1 144 800 fő (2005), ebből a városban lakók aránya összesen 57,5%. A népsűrűség 33,4 fő/km².
Nemzetiségi összetétel a 2002-es népszámlálási adatok szerint (ezer fő): oroszok (1136,9); ukránok (10,8); örmények (4,3); cigányok (30); tatárok (2,7); beloruszok (2,4); azeriek (2,3); németek (1,1); jezidek (1,0) tatárok (1,4). (A többi nemzetiség 1000 fő alatt.)
A legnépesebb települések
A lélekszám 2005. január 1-jén (ezer fő):
Tambov – 287,2 Micsurinszk – 93,1 Rasszkazovo – 45,5 Morsanszk – 43,3 Kotovszk – 33,3 Uvarovo – 28,4 Kirszanov – 18,4 Sztroityel – 17,7 (2002) Zsergyevka – 16,1 Pervomajszkij – 13,4 Szosznovka – 10,7 Inzsavino – 10,3
Közigazgatás A Tambovi terület élén 2015-ig Oleg Ivanovics Betyin állt. Vegyipari mérnök, a közgazdasági tudományok doktora. Első alkalommal 1999-ben választották meg kormányzóvá, majd a 2003-as választásokon is győzött. 2005-ben Vlagyimir Putyin elnök ajánlása alapján a képviselők egyhangúlag döntöttek megbízatásának meghosszabbításáról. A terület vezetője Alekszandr Valerjevics Nyikityin: 2015. szeptembertől 2021. október 4-ig, ekkor Putyin elnök felmentette hivatalából. Putyin elnök rendeletével a terület mb. kormányzója Makszim Boriszovics Jegoroov: 2021. október 4-tőlПутин назначил замглавы Минстроя Егорова врио губернатора Тамбовской области (tass.ru, 2021-10-04)
A 2005 decemberében megtartott választások eredményeként a helyi parlament 50 képviselői helye az alábbiak szerint oszlott meg: Egységes Oroszország párt: 28-29 hely Kommunista Párt: 9-10 hely Liberális Demokrata Párt: 3-4 hely Haza Szövetség: 2 hely Agrárpárt: 2 hely Függetlenek: 4 hely
A területen 352 helyi önkormányzat működik. Közülük 7 városi körzet (gorodszkoj okrug) és 23 járás (rajon), továbbá 13 városi község (gorodszkoje poszelenyije) és 309 falusi község (szelszkoje poszelenyije), összesen (1750 falusi település).
Városi körzetek bélyegkép|jobbra|250px|A Tambovi terület járásai (arab számok) és városi körzetei (római számok) A városi körzetek és a járások a következők: (A római számok a térképhez tartoznak.) I. Kirszanov II. Kotovszk III. Micsurinszk IV. Morsanszk V. Rasszkazovo VI. Tambov VII. Uvarovo
Járások
A járások neve, székhelye és 2010. évi népessége az alábbi:
Száma atérképen Magyar név Orosz név Székhely Lélekszám 1. Bondari járás Бондарский район Bondari 2. Gavrilovkai járás Гавриловский район Gavrilovka 2-ja 5. Inzsavinói járás Инжавинский район Inzsavino 6. Kirszanovi járás Кирсановский район Kirszanov 7 . Micsurinszki járás Мичуринский район Micsurinszk 8. Mordovói járás Мордовский район Mordovo 9. Morsanszki járás Моршанский район Morsanszk 10 . Mucskapszkiji járás Мучкапский район Mucskapszkij 11. Nyikiforovkai járás Никифоровский район Dmitrijevka 12. Pervomajszkiji járás Первомайский район Pervomajszkij 13. Petrovszkojei járás Петровский район Petrovszkoje 14. Picsajevói járás Пичаевский район Picsajevo 15. Rasszkazovói járás Рассказовский район Rasszkazovo 16. Rzsakszai járás Ржаксинский район Rzsaksza 17. Szampuri járás Сампурский район Szatyinka 18. Szosznovkai járás Сосновский район Szosznovka 19. Sztarojurjevói járás Староюрьевский район Sztarojurjevo 20. Tambovi járás Тамбовский район Tambov 21. Tokarjovkai járás Токарёвский район Tokarjovka 23. Umjoti járás Умётский район Umjot 22. Uvarovói járás Уваровский район Uvarovo 4. Znamenkai járás Знаменский район Znamenka 3. Zsergyevkai járás Жердевский район Zsergyevka
Gazdaság Gazdasági szempontból a Tambovi terület az Oroszországi Föderáció Központi feketeföld övezetéhez tartozik.
Mezőgazdaság Az agráriumban jelenleg mintegy 451 mezőgazdasági vállalat, zömmel mezőgazdasági szövetkezet gazdálkodik, és 3000 körül van a paraszti- (farmer-) gazdaságok száma. A mezőgazdasági hasznosítású földek (2,65 millió ha) 77%-a szántóföld (2,04 millió ha). A szántóföldi növénytermesztésben egyaránt nagy súlya van a gabonának és az ipari növényeknek. 2005-ben összesen 1,7 millió tonna gabonát, 1,6 millió tonna cukorrépát és 247 ezer tonna napraforgómagot takarítottak be. Ezeket a kultúrákat csaknem teljes egészében mezőgazdasági vállalatok és farmergazdaságok állították/állítják elő, a burgonya és a zöldségfélék termelése a lakossági gazdaságokban koncentrálódik (több mint 90%-ban). A hús 83,5%-a, a tej 70%-a szintén háztáji gazdaságokból került ki (2005).
A kertészetnek különösen nagy hagyománya van. Ezen a vidéken, Kozlov városában élt és dolgozott a neves növénynemesítő, Ivan Micsurin. Nevéhez kb. 300 új növényfaj, elsősorban bogyós növények és gyümölcsfélék létrehozása fűződik. Később a várost is róla nevezték el (Micsurinszk), mely azóta a biológiai és a genetikai tudományok egyik országos központja lett.
Ipar Bár a terület hagyományosan mezőgazdasági régiónak számít, jelentős iparral is rendelkezik. Tambov a második világháború utáni időkben vált mezővárosból ipari központtá. Jelenleg a foglalkoztatottak 20%-a az iparban dolgozik, és a terület adóbevételeinek fele ipari tevékenységből származik.