A közönséges tintahal vagy szépia (Sepia officinalis) a fejlábúak (Cephalopoda) osztályának tintahalak (Sepiida) rendjébe, ezen belül a törpeszépiák (Sepiidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása A közönséges tintahal előfordul az Atlanti-óceánban, az Északi-tengerben, a La Manche-csatornában és a Földközi-tengerben. Egyes, főleg ázsiai országokban az étkezés gyakori részét képezi, de már sok más országban is hozzáférhető élelmiszerként.
Alfajai
Sepia officinalis officinalis Linnaeus, 1758 Sepia officinalis vermiculata Quoy & Gaimard, 1832
A korábban Sepia officinalis hierreda alfajnak tartott állat, újabban elnyerte az önálló faji státuszát, és a Sepia hierredda Rang, 1837 nevet kapta.
Megjelenése A szépiák testében lévő belső meszes héj, a szépiacsont levegőt tartalmazó stabilizáló szerv is. Úszóhólyag híján maga a csontlemez működik úgy, mint egy hidrosztatikus készülék, és könnyíti meg a fel- és leszállást. Az elpusztult tintahal csontlemeze a szépia. Mészhiány ellen ezt a szépiacsontot etetik díszmadaraikkal a madártenyésztők. A többi lábasfejűhöz hasonlóan barna festéket (szépiafestéket) bocsátanak ki végbélnyílásukból, így menekülnek a ragadozó halak - főképp a murénák - és a fókák elől. Tíz karjuk van, ezeken tapadókorongokat találunk. Karjaik a csőszerű állkapcsot veszik körül, a két hosszabb tapogatónak csak a végén van tapogatókorong. A két hosszabb tapogató 50 centiméter hosszú is lehet. A hím közönséges tintahalnak van egy meghosszabbodott, módosult karja (hektokodiluss) is a hímivarsejtek átviteléhez.
Teste széles, eléri a harminc centimétert. A testet körülveszi az „úszólebeny”, ennek mozgásával elegánsan siklik előre vagy hátra. Gyakran találjuk a tengerifű (Zostera) között. Tölcséréből vizet lövell, így keresgéli a homok felszínén a garnélarákocskákat. A szépia mestere az álcázásnak, a gyors színváltásnak. Nem gyakori, inkább nyáron láthatjuk.
Az állat bőre több ezer pigmentsejtet tartalmaz, melyek összehúzódásuk vagy kitágulásuk révén pillanatok alatt megváltoztatják a tintahal színét. E képességüket - amely alapvetően az álcázást szolgálja - a tintahalak udvarláskor is bevetik.
Nagy, rendkívül fejlett, széles látómezővel rendelkező szeme a legrövidebb időn belül eljuttatja az agyhoz az információkat.
Életmódja A közönséges tintahal társas lény és rajokban úszik. Az állatra delfinek, csőröscetek, cápák, és nagyobb halak vadásznak. Tápláléka kisebb halak és rákok.
A Rhombozoa törzsbeli Microcyema vespa, Dicyemennea gracile és Dicyema whitmani élősködnek a közönséges tintahalban. A testén pedig a következő evezőlábú rákok (Copepoda) élnek: Lichomolgus longicauda, Doridicola longicauda és Pennella varians.
Szaporodása A szaporodási időszak tavasszal és nyáron van. Udvarlás közben a hím testét sárgásfehér és vörösesbarna függőleges „zebracsík” borítja. A szépia élete a peterakást követően tragikusan végződik. A hím tisztelgő látogatást tesz a nősténynél, majd átkarolják egymást. Karjainak egyikével a hím a spermacsomagját a nőstény petevezetékének csőszájában lévő köpenynyílásba helyezi és holtan süllyed a tengerfenékre. A nőstény legfeljebb mintegy 260 petét rak. A nőstény a petéket gumiszerű, fekete oldattal vonja be. E tokokat egy növény szárára tekeri egy nyúlvány segítségével. Miután a nőstény is megtette a kötelességét, bevégzi életét.
Források
Charlie Bood: A természet csodái: az állatvilág képekben. Budapest: Interprint KFT (1988). Sepia officinalis Linnaeus, 1758 WoRMS Linnaeus, C. (1758). Systema Naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Editio decima, reformata. Laurentius Salvius: Holmiae. ii, 824 pp., available online at http://gdz.sub.uni-goettingen.de/no_cache/dms/load/toc/?IDDOC=265100 page(s): 658 Khromov D.N., C.C. Lu, A. Guerra, Zh. Dong & S. v. Boletzky (1998) A synopsis of Sepiidae outside Australian waters. pp. 77–157, in: Voss N.A., M. Vecchione, R.B. Toll & M.J. Sweeney, eds (1998) Systematics and biogeography of cephalopods. Smithsonian Contributions to Zoology 586: volume 1: 1-276; volume 2: 277-599. page(s): 82
Kategória:Fejlábúak Kategória:Puhatestűfajok Kategória:Európa puhatestűi Kategória:Az Atlanti-óceán puhatestűi Kategória:Az Északi-tenger puhatestűi Kategória:A Földközi-tenger puhatestűi Kategória:1758-ban leírt állatfajok