bélyegkép|A spanyolnátha egykori áldozataiból nyert mintából kitenyésztett kórokozó elektronmikroszkópos képe bélyegkép|A seattle-i rendőrök szolgálatban az influenza járvány során 1918 decemberében A spanyolnátha a történelem egyik legnagyobb világjárványa volt, amit az influenza A nevű vírusa okozott 1918–19-ben, és ami a Föld teljes lakosságának mintegy 3-5 százalékát elpusztította. Már 1918-ban több áldozatot követelt, mint az egész első világháború. A járvány 1918 októberében és novemberében tetőzött, majd decembertől kezdve egyre kevesebb áldozatot követelt. A két évben mintegy 21 millió,Johnson, Niall P. A. S. / Mueller, Juergen D. „Updating the Accounts: Global Mortality of the 1918-1920 „Spanish“ Influenza Pandemic“, Bulletin of the History of Medicine Volume 76, Number 1, Spring 2002, pp. 105-115 más becslések szerint 27-50 millió áldozatot követelt a világon, de akár 17 millióan is meghalhattak a járványban csak Indiában, és orvosi statisztikusok szerint Európában több mint kétmillióan haltak bele.; Ennél nagyobb becslések is léteznek: Az 1918-as spanyolnáthajárvány és a mai Dél-Szlovákia. Új Szó. Ezzel a pusztítással a spanyolnátha az emberi történelem második legtöbb áldozatot szedő járványa volt a fekete halál, a 14. századi nagy pestisjárvány után. A kórokozó vírus hatékonysága és gyors terjedése a többszöri mutáció eredménye: az áldozatok jobbára védtelenek voltak az új betegséggel szemben. Kutatások szerint a járvány az Egyesült Államokbeli, Kansasból indult el, legalább három hullámban. Az első hullám 1918 tavaszán jelent meg, egy jól dokumentált kitörés során egy amerikai katonai bázison Kansas államban. Innen a zsúfolt vonatokon és hajókon utazó amerikai csapatokkal terjedt át a tengerentúlra, és gyorsan elterjedt az európai hadszíntér katonai táboraiban. A betegségről az első világháborúban hadban álló országok közvéleménye a semleges Spanyolország sajtójában megjelent híradásokat átvevő európai újságok írásaiból szerzett tudomást, így a pandémia spanyolnátha neve innen ered.
Az elnevezés eredete Az első hírek a járványról először Spanyolországból érkeztek, amely semleges ország lévén, az ottani cenzúra viszonylag enyhe volt, így a hadban álló országokkalAz első világháborúban részt vevő országok, lásd: központi hatalmak, antanthatalmak szemben nem hallgattak a járványról. 1918 májusának végén a hírügynökségek jelentették, hogy Spanyolországban nyolcmillióan fertőződtek meg, és Madridban minden harmadik ember influenzás. A boltokat és a hivatalokat bezárták. Még XIII. Alfonz spanyol király és több minisztere is megbetegedett. A Fabra Hírügynökség Reutersnak küldött üzenete szerint a Madridban kitört járvány viszonylag ártalmatlan, halálos áldozatai nincsenek.
Németországból 1918 júniusának elejéről érkeztek az első hírek civil áldozatokról. A betegséget német nyelven Blitzkatarrh vagy Flandern-Fieber néven emlegették; az amerikai katonák a three-day fever, és a purple death nevet adták neki, az angoloknak egyszerűen csak flu volt. A franciában a la grippe, és a bronchite purulente járta, németül még, tévesen Sandfliegen-Fieber is volt a neve. Magában Spanyolországban a gripe szó honosodott meg.
A kórokozó típusa Egyesek párhuzamot vonnak a spanyolnátha és a madárinfluenza között, mondván, hogy mindkettő madarakról terjedhetett át az emberekre. Az ilyen hasonlítgatást megkönnyíti, hogy a spanyolnátha kitörésének helyét és körülményeit nem sikerült megállapítani. Úgy vélik, felszíni antigénstruktúrája H1N1 típusú volt; ezeket a felszíni vírusantigéneket nyolcvan év után reverz genetikai módszerrel sikerült rekonstruálni.
A madárinfluenza és a spanyolnátha rekonstruált vírusát összehasonlító kutatók mindössze két aminosavnyi különbséget találtak azok felszíni proteinje, a haemagglutinin összetételében, ez a két különbség azonban elegendő ahhoz, hogy a madárinfluenza vírusa ne terjedjen emberről emberre. A madárinfluenza vírusa ugyanis mélyen a tüdőben található, úgynevezett 2,3-sziálsav cukorhoz kötődik, a spanyolnátháé viszont az orrban és a torokban is megtalálható 2,6-sziálsav cukorhoz.
Kifejlődése, lefolyása bélyegkép|A spanyolnátha járványának lefutása három hullámban 1918–1919-ben az Egyesült Királyságban, a világméretű halandóság 25-50 millió ember A spanyolnátha három hullámban jelentkezett: először 1918 tavaszán, majd őszén, végül sok helyen 1919-ben is fellépett. Első alkalommal nem járt sok halálos áldozattal, ezzel szemben az 1918 őszi, illetve az 1919-es hullám már igen. Az őszi hullám csúcspontján a porosz és a svájci hatóságok szerint az emberek kétharmada elkapta.
1918 őszén és telén világszerte 25-50 millióan haltak bele. Egyes becslések szerint ez a szám jóval nagyobb, és eléri a 70 milliót. A pontos adatok nem ismertek, egyrészt azért, mert sok ország nem szolgáltatott részletes statisztikát, másrészt azért, mert egész régiók haltak ki. Oroszországban például a háború utáni állapotok miatt még csak fel sem tudták mérni a halottak számát. Az amerikai hadsereg annyi gyalogost veszített, mint ahányan a harcokban estek el. Csak Indiában 17 millió ember életét követelte a járvány, ahogy az az 1921-es népszámlálásból látható.
A spanyolnátha jellemzője, hogy egy éven belül három hulláma is volt. Más influenzajárványokban, például az 1889/90-esben nyolc-kilenc hónap telt el az egyes hullámok között. A szórványos elbeszélések szerint az első hullámban megbetegedettek viszonylagos védelmet élveztek a második hullám idején. Ezt a spanyol statisztikai adatok is alátámasztják.
A betegség egyeseknél gyorsan vérzéses tüdőgyulladássá fejlődött, és gyakran alig néhány óra alatt halálhoz vezetett: a vírusos pneumonia különösen a 20–40 éveseket sújtotta. Ezt egyes kutatócsoportok azzal magyarázzák, hogy az áldozatok immunrendszere túlreagálta a fertőzést, és elpusztította a tüdőszöveteket. Az idősebbek és a kockázati csoportok tagjai – idült kórokban, anyagcsere-betegségekben szenvedők stb. – halálát inkább a másodlagos, bakteriális tüdőgyulladás okozta. A pontos adatok hiányában a letalitást sem lehet pontosan megadni; mindenesetre legalább 2,5%-ra teszik a közönséges influenza 0,1%-ával szemben.
Az első hullám Fellépése bélyegkép|Betegkönyv a „South Beach” Kórházból, 1918
A világjárvány hirtelen megjelenése és a magas halálozási arány példa nélküli volt, és sok-sok évvel később továbbra is komoly figyelmeztetésként szolgál az influenza folyamatos veszélyeire. Az 1918-as vírus szekvenálása és újjáépítése lehetővé tette a tudósoknak, hogy sok kérdést megválaszoljanak a vírus eredetére, patogenitására vonatkozóan, bár sok kérdésre továbbra is keresik a válaszokat. A betegség első megjelenésének helye és ideje ismeretlen. Az első világháború idején minden héten több ezer katona halt meg a lövészárkokban. Mivel ehhez képest a spanyolnátha kevés embert betegített meg, sem a hatóságok, sem a sajtó nem foglalkozott vele.
Frank Macfarlane Burnet ausztrál kutató szerint az első virulens influenza az Amerikai Egyesült Államokban bukkant fel, és innen terjedt szét a csapatok mozgásával. Ma sokan azt gyanítják, hogy a kiindulási gócot Kansasban, Haskell megyében kell keresni. Itt Loring Miner számos beteget kezelt, akiknél szokatlanul heves volt az influenza. Az orvos nagyon gyorsnak és potenciálisan halálosnak írta le a betegséget. Minert ez annyira aggasztotta, hogy bejelentette az Egyesült Államok közegészségügyi hatóságánál, a U.S. Public Health Service-nél, de senki sem foglalkozott az üggyel. Semmilyen támogatást nem kapott, viszont 1918 tavaszán a Public Health Report nyilvánosságra hozta jelentését a szokatlanul heves influenzáról. Február végén legalább hárman vonultak be a megyéből a Camp Funston kiképzőtáborba. Március 4-én megbetegedett egy szakács, majd három hét múlva 38-an meghaltak, és 1100-an súlyosan megbetegedtek az átlagban 56 ezer újoncnak helyet adó táborban.Hans Michael Kloth: Grippe-Katastrophe von 1918/19. Zeitgeschichten auf Spiegel-Online, 2009. április 27. , A katonák a betegséget three-day fever vagy knock-me-down fever néven emlegették. A betegség gyorsan továbbterjedt a Fort Riley katonai támaszponthoz tartozó kiképzőtáborból. Március 18-án két georgiai kiképzőtáborból is jelentették a betegséget.
Ugyanakkor J. S. Oxford véleménye szerint a spanyolnátha nem az Egyesült Államokból eredt, hanem a Franciaországban szolgáló brit csapatok körében jelent meg legelőször 1916-ban.https://royalsocietypublishing.org/doi/pdf/10.1098/rstb.2001.1012 Szintén ezt, a franciaországi eredetet támasztotta alá a Kínai Orvosi Szövetség (Chinese Medical Association) 2016-os tanulmánya.https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1726490115002610?via%3Dihub Sőt korábban már más kutatók is hasonló következtetésre jutottak.https://www.npr.org/templates/story/story.php?storyId=5222069&t=1587303287609
Egyes kutatók véleménye alapján nem zárható ki a spanyolnátha kínai eredete sem, Franciaországban 96 000 kínai szerződéses munkás szolgált a járvány idején, Észak-Kínában pedig már 1917-ben tombolt egy a spanyolnáthához hasonló tüneteket produkáló influenzavírus.https://www.nationalgeographic.com/news/2014/1/140123-spanish-flu-1918-china-origins-pandemic-science-health/
Lefutása bélyegkép|Történelmi grafikon az amerikai és európai halálozási arányokról 1918-ban és 1919-ben, Egészségügyi és Orvosi Nemzeti Múzeum, Fegyveres Erők Patológiai Intézete, Washington, D.C. A betegség heves volt és gyors. Magas lázzal, fej- és végtagfájdalommal járt. A legtöbb beteg néhány nap múlva jobban lett. A legtöbb halálesetet a szövődményként fellépő tüdőgyulladás okozta. A kiképzőtáborok szűkös körülményei között az ott tartózkodók 90%-a elkapta a betegséget. A spanyolnátha azonban nem maradt meg a táborokban, hanem átterjedt a civil lakosságra is. A detroiti Ford-művekben ezer munkás dőlt ágynak influenzával. A kaliforniai San Quentin börtön 1900 rabja közül minden negyedik megbetegedett, és három őrizetes meg is halt. A spanyolnátha miatt 30–50, a kiképzőtáborokhoz közeli városban növelte meg a halandóságot, ez azonban nem volt szignifikáns, csak az utólagos statisztikai vizsgálatok mutattak rá.
Terjedése A betegség az amerikai csapatokkal Franciaországba jutott. 1918 áprilisának elején Brest kikötővárosban ütötte fel fejét, és onnan terjedt tovább koncentrikus körökben mind a katonák, mind a civilek között. Párizst április végén érte el. Május első felében az angol tengerészet tízezer beteget jelentett, és lecsengőnek nevezte. Júniusban számos esetet jelentettek Indiából, Kínából, Új-Zélandról és a Fülöp-szigetekről. Németországban júniusban érte el a tetőpontját. A manilai kikötőben a dokkmunkások kétharmada influenzás lett, ezért nem tudták a hajókat kirakodni. Erich Ludendorff német tábornok a harctéri kudarcokat a hadsereg rossz harckészségének és rossz állapotának tulajdonította, s fő okának az influenzát tekintette. Dániában és Norvégiában júliusban, Hollandiában és Svédországban augusztusban volt a legerősebb. Szeptemberben Sydney lakosságának 30%-a betegedett meg.
Az angol The Lancet orvosi újság akkori véleménye szerint a gyors lefutás és a ritka szövődmények miatt lehet, hogy nem influenzáról volt szó. Ekkor még nem tudták, hogy a betegség nem is olyan ártalmatlan. 1918 májusának végén egy kis francia katonai táborban az ott állomásozó katonák 5%-a influenzában és tüdőgyulladásban halt meg. A Kentuckyban található Louisville-ben pedig már megmutatkozott a spanyolnáthára jellemző halálozási minta: a halottak 40%-a 20 és 35 év közötti volt.
A második hullám Fellépése