Pelayo () az Asztúriai Királyság első, legendás hírű uralkodója.

Származása Származásáról megoszlanak a vélemények. Az egyik feltételezés szerint az apja Fáfila nevű nemes, vagy herceg (Kantábria hercege?) volt, míg egy másik változat szerint Pelayo a 711-ben meghalt, feltehetően a mórok ellen elesett, Roderik vizigót király unokatestvére volt. E feltételezés szerint ugyanis Cindasuinto vizigót nemes fiai Teudofredo és Ueremundo voltak, Teudofredo pedig Roderiknek, Ueremundo pedig Pelayonak lett volna az apja. Van olyan feltételezés is, amely szerint Fáfila – Pelayo apja –, és Teudofredo – Roderik apja –, testvérek, Cindasuinto fiai, ebben a genealógiában Ueremundo nem szerepel. Az apa személyének bizonytalansága miatt – nyilvánvalóan – a király édesanyjának kiléte sem tisztázott.

Uralkodása

Ismereteink szerint az araboknak a Hispániai-félsziget meghódítására irányuló, elsöprő erejű támadása (711) után Pelayo a felbomlott Vizigót Királyság nemeseivel a félsziget északi részére, Kantábria hegyvidékére menekült, lázadást robbantott ki Munuza mór kormányzó ellen. Pelayót elfogták és túszként Córdobába hurcolták, de 717-ben megszökött és újra az asztúriai mór-ellenes felkelők élére állt. A lázadókat beszorították a Picos de Europa hegyei közé, mégis feltartóztatták a mór sereg erőteljes támadásait, az Auseba-hegyi csatában megfutamították a mórokat és megalapították az Asztúriai Királyságot, amelynek Pelayo 718-tól a haláláig, 737-ig, a királya lett. Székhelye Cangas de Onísban volt. 722-ben Covadongánál újabb jelentős győzelmet aratott a mórok ellen. Ezzel nemcsak biztosította az új királyság fennmaradását (Asztúriát a mórok soha nem tudták elfoglalni), de el is indította a reconquistát, azaz a félsziget visszafoglalását, ami hétszáz évig tartott.

Pelayo a keresztény ellenállás fontos jelképévé vált a középkori spanyol történelemben és irodalomban.

Pelayo felesége Gaudiosa volt, utóda a fiuk, Favila (? – 739) lett. Lányát, Ermesindát a későbbi I. Alfonz vette feleségül.

Képek

Megjegyzések

Jegyzetek

Források

Antonio C. Floriano: Cronologia y genealogia de los reyes de Asturias, Archívum, Tomo VI., 1956. Diccionario de historia de Espana I-III, Madrid, 1968–1969. Ludwig Vones: Geschichte der Iberischen Halbinsel im Mittelalter, 711–1480. Reiche – Kronen – Regionen. Sigmaringen. Thorbecke Verlag. 1993. Crescencio Gallego Pellitero: Síntesis histórica de los reyes en Espana (Anos 364–1994), Vigo, 1994. Britannica Hungarica Világenciklopédia, Budapest, 1994-. Uralkodók és dinasztiák (Magyar Világ Kiadó, 2001.)

További információk http://www.homar.org/genealog/ https://web.archive.org/web/20080202123946/http://www.genealogie-mittelalter.de/

Előd:nincs Asztúria királya 718 – 737 Utód:Favila

Kategória:Asztúriai uralkodók Kategória:A 680-as években született személyek Kategória:737-ben elhunyt személyek