A Száz év magány (eredeti címén: Cien años de soledad) Gabriel García Márquez kolumbiai író 1967-ben kiadott nagy sikerű regénye. A regény a mágikus realizmus stílusának egyik kiemelkedő alkotása, világirodalmi remekműként tartják számon. Megjelenése óta 46 nyelven, összesen több mint 50 millió példányban adták ki világszerte.One Hundred years of Solitude, by Gabriel García Márquez, 2003, Harper Collins: New York, , post-script section entitled: 'P.S. Insights, Interviews & More' pp. 2–12 A regényt García Márquez legfontosabb alkotásának tartják, és mind a spanyol nyelvű irodalom, mind a világirodalom fontos részét képezi.
Cselekmény Az ősvadon mélyén megbúvó kicsiny falu, Macondo és a Buendíák története akkor kezdődik, amikor később a kivégzőosztag előtt áll Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jut az a régi délután, amelyen az apja elvitte jégnézőbe. Akkoriban Macondo alig 20 házból állt, és annyira új volt a világ, hogy sok dolognak még nevet sem adtak. Az idő múlását csak a nagy ritkán a faluba érkező cigánycsapat látogatásai érzékeltették. Vezetőjük, Melchiades minden évben a tudomány új csodáival kápráztatta el Macondót. Az ezredes apját, José Arcadio Buendíát rabul ejtették a mágnesrudak, a látcsövek, a térképek, asztrolábiumok és az alkimista vegykonyha felszerelései. Annyira belefeledkezett a találmányokba, hogy elveszítette valóságérzetét. Akkoriban ő volt Macondo valamiféle szellemi vezetője; ő osztotta fel a földeket, ő jelölte ki a házak helyét, mint ahogy évekkel korábban az ő szavára indult el egy csapat férfi és asszony, hogy megkeresse a tengert.
José Arcadio Buendíát nem csak a kalandvágy hajtotta, hanem a családjára kiszabott végzet is. Feleségének, Ursula Iguaránnak a dédszülei az angol kalóz, Francis Drake támadásai elől menekültek el valamikor Riohacha városából arra a vidékre, ahol a szépapa, José Arcadio Buendía élt. Ettől fogva a két család élete összefonódott egymással, nem csak a közös vállalkozások fűzték össze őket, hanem az első- és másod-unokatestvérek között kialakuló szerelmi és testi kapcsolatok bonyolult szövedéke is. A családban gyakran előforduló közeli házasságok (vérfertőzés), és az ennek következtében születő malacfarkú utódtól való félelem volt az oka annak is, hogy Ursula házasságkötésük után jó ideig nem engedte közel magához José Arcadiót. Az ezen gúnyolódó Prudencio Aguilarnak az életével kellett fizetnie. A megölt Prudencio éjjelente visszajárt és nem hagyott nyugtot a házaspárnak – ekkor határozták el, hogy útra kelnek, és elvándorolnak a tengerhez.
Az út 26 hónapig tartott, ezalatt született meg José Arcadio. Végül nem találták meg a tengert. A kimerítő út után egy folyócska mellett úgy döntöttek, hogy megállnak és megalapítják Macondót.
A félelem hiábavaló volt, sem José Arcadiónak, sem az utána megszülető Aurelianónak és Amaranthának nem volt malacfarka. Ursulának olykor-olykor olyan érzése volt, hogy az idő körben jár: fiaiban, akárcsak a korábbi nemzedékek tagjaiban is beteljesül az apáról fiúra szálló nevek végzete. A kamasz José Arcadiót, a falucska „özvegyasszonya” Pilar Ternera vezette be a szerelembe, de a fiú, amint megtudta, hogy a nő gyermeket vár tőle, megszökött a faluba érkező cigányokkal. A fia keresésére induló Ursulának évekre nyoma vész: Aurelianót, Amaranthát és Pilar Ternera fiát, akit ugyancsak Arcadio névre kereszteltek, egy Visitación nevű indián lány neveli, aki öccsével együtt a törzsüket pusztító álmatlanság elől menekült Macondóba. Egy napon bőrkereskedők érkeznek a faluba, akik magukkal hozzák egy titokzatos, ismeretlen rokonok kezétől származó levél kíséretében Rebecát, aki egy ládában hozza szülei csontvázát, csak földet és lekapart meszet hajlandó enni, éjszakánként pedig világító szemekkel bámul a sötétbe. A rejtélyes kislány – bár Úrsula időközben kigyógyítja a földevés szokásából – a faluba hozza az álmatlanságot. Eleinte mindenki örül annak, hogy nem kell aludniuk, azonban egy idő után elkezdenek jelentkezni a felejtés tünetei: lassacskán mindent elfelejtenek. A faluba érkező Melchiades segít nekik egy varázsitallal. Az időközben megöregedett cigány Macondóban akar letelepedni, José Arcadio házában otthonra talál. Ezentúl a két férfi együtt kísérletezget.
Macondo lassan kilép az elszigeteltségből és az ismeretlenségből: egy napon megjelenik az Ember, aki harmonikán adja elő saját szerzeményeit, és a kíséretében egy kövér asszony, akit 4 ember hordoz hintaszékében. Vele van az unokája is, akinek minden éjszaka 70 férfival kell hálnia, hogy nagyanyja adósságát vissza tudja fizetni. Aureliano is bemegy hozzá, azonban annyira megszánja, hogy feleségül akarja venni. A lány másnapra eltűnik.
Ursula hatalmas építkezésbe fog, hogy az immár felnőtt Aurelianónak, Rebecának és Amaranthának is helye legyen a közös fedél alatt. Az újraépített házat hatalmas bállal avatják fel: Úrsula gépzongorát vesz, amit egy olasz férfi, Pietro Crespi állít össze. Rebeca első pillantásra belebolondul a csinos olaszba: lassacskán esküvőjüket tervezgetik. Aureliano is szerelembe esik a faluba vezényelt corregidor, don Apolinar Moscote legfiatalabb, Remedios nevű lányával. Bátyját követve, ő is Pilar Ternerához menekül kétségbeesett szerelmében: a nő férfivá teszi és megígéri neki, hogy közbenjár a lánynál. Évek múlnak el, mire a lány eladósorba kerül, ekkor kerül sor a menyegzőre. Melchiades meghal.
Pietro és Rebeca házassága egyre messzebb tolódik, ahogy telik az idő Amarantha is szerelmet vall az olasznak, és megfogadja, hogy csak az ő holttestén át lehetnek egymáséi. Az esküvő előtti éjszakán egy titokzatos levél jön, mely anyja halálos ágyához hívja Crespit, majd amikor már úgy tűnik, hogy semmilyen akadály nem lehet, meghal Remedios, aki ikreket vár. A gyászév leteltéig nem tarthatják meg az esküvőt. Ekkor toppan be váratlanul José Arcadio, aki az elmúlt években kalózokkal járta be a világot. Azonnal magába bolondítja Rebecát, s a szülők haragja elől menekülve elszöknek és Macondo szélén vesznek egy kis házat. Pietro ekkor Amaranthának kezd udvarolni, azonban az öregedő lány kikosarazza. Crespi öngyilkosságot követ el, Amarantha pedig haláláig gyászt visel miatta.
Beköszöntenek a polgárháborús évek. Aureliano Buendía kinevezi magát ezredesnek és kicsiny csapatával belevezeti magát a háború forgatagába. A következő években 32 felkelést szervez, és 32-szer szenved vereséget. Híre bejárja az egész országot, a katonák felnéznek rá, éjszakánként fiatal nők szöknek be a sátrába, céljuk, hogy fiút szüljenek tőle. Az évek során 17 fia jelentkezik Macondóban: Ursula mindegyiknek felírja nevét (mindegyik az Aureliano keresztnevet és anyja vezetéknevét kapta), majd útjukra bocsátja őket.
Macondo nehéz időket él: Arcadiót nevezik ki a falu parancsnokának, és ezzel elszabadul a pokol. Arcadio véreskezű diktátorrá válik, mindenkit besoroz és az ellenállókat kivégezteti. Végül szemet vet Pilar Ternerára, tulajdon anyjára is, aki azonban némi ravaszsággal a boltos fiatal leányával, Irgalmas Szent Zsófiával boronálja össze. Arcadio végül csúfos véget ér, előbb Ursula veri el korbáccsal, mikor don Apolinar Moscotét akarja kivégeztetni, majd pedig a falut elfoglaló konzervatívok fogják el és ítélik halálra. Alig hajtják végre az ítéletet, már újabb kivégzésre készülnek: Aureliano Buendía ezredest hozzák a faluba erős katonai kísérettel, hogy ott állítsák a kivégzőosztag elé. Az utolsó pillanatban José Arcadio szétzavarja a felsorakozott osztagot, és ezzel újra kezdetét veszi a polgárháború. Nem sokkal José Arcadio titokzatos halála után üzenet jön Aurelianótól: figyelmezteti anyját, hogy vigyázzanak apjára, mert meg fog halni. A férfi ekkor már rémes állapotban van: teljesen megőrült, a kertben egy fához kell kikötni, hogy el ne tűnjön. José Arcadio Buendía halálának éjszakáján sárga virágok záporoztak az égből: maguk alá temetnek mindent, eltorlaszolják a kapukat.
Ebben a látszólag körben forgó, újra meg újra önmagába visszatérő időben az asszonyok jelentik az állandóságot: Ursula apró, sürgő-forgó alakjával az ősanya, aki összefogja a családot, s igyekszik feloldani az Arcadiók és Aurelianók végzetes magányosságát.
Pilar Ternera a Buendíák egymást követő nemzedékeinek ágyasa; Amarantha, akinek hervadó asszonyisága megigézi a kamaszodó fiúkat: Aureliano és Pilar Ternera fiát, Aureliano Josét, aki nagynénje illatát és kutató ujjainak édességét keresi a kaszárnya körül járó, szerelmüket kínálgató fonnyadt nőkben, és a két ikertestvért, Második José Arcadiót és Második Aurelianót, akik addig cserélgetik nevüket, amíg saját maguk is belezavarodnak, s nem tudják, melyikük kicsoda. Így eshet meg először a család történetében, hogy a név nem határozza meg viselője jellemét és sorsát. Melchiades kamrájában az ötvösszerszámok fölé görnyedő Második José Aureliano egyszer csak kitör magányából, és a szép Petra Cotes oldalán átadja magát a tombolajátéknak és mulatságnak. Második José Arcadio viszont visszahúzódik a kakasai közé, a világtól elvonultan készíti fel állatait a viadalokra, és ugyanolyan képtelen ábrándokat kerget, mint valaha a városalapító José Arcadio Buendía. Meg akarja szervezni a hajózást a Macondo mellett csobogó folyócskán, és vasútról álmodik. A Petra Cotes mellett gyarapodó Második Aureliano pénzeli vállalkozásait. De a nagyszabású tervekből csak egy hajónyi örömlányra futja, akik némi színt visznek a mindennapokba.
Közben véget ért a polgárháború, és Aureliano Buendía ezredes visszatért kis kamrájába, ahol tucatszám gyártja a kis aranyhalakat, melyeket azonban nem ad el: amint kész van 25 darab, beolvasztja azokat, és elölről kezdi az aranyhalkészítést. Egyre kevésbé figyel a külső világra, se az ikrek bolondozásai, se az időközben hajadonná serdült Szép Remedios nyugtalanító szépségét nem veszi észre; a különc módra viselkedő, a házban meztelenül járó-kelő lány szent együgyűségét mély bölcsességnek tartja. Ebben az időben rendezik azt a véres karnevált, amikor az ünnepi zűrzavarban több tucat férfi és nő hal meg a katonák sortüzétől, mert Buendía ezredes párthívei újabb polgárháborút akarnak kirobbantani. Ekkor ismeri meg Második Aureliano Fernanda del Carpiót, akit szívós és kitartó munkával feleségévé tesz. Fernanda új szokásokat honosít meg a Buendía-házban: az ágyékánál lyukas hálóingben fogadja férjét minden este, aranybilibe végzi a dolgát, és szertartásos, fagyos hangulatú értekezletekre gyűjti össze a család tagjait. Második Aureliano ettől a fagyos előkelőségtől menekül Petra Coteshez, aki megbocsát neki és visszafogadja.
Aureliano Buendia ezredes 17 fia eljön Macondóba, és néhányan a településen maradnak. Tenni vágyás és vállalkozó kedv hatja át őket. Aureliano Triste vasutat épít, és a falu hamarosan bádogtetős barakktáborrá változik. Megjelennek az új idők csodái: a villanyvilágítás, a mozi és a gramofon; a környező vidékeken egy észak-amerikai társaság banánültetvényeket hoz létre. A gringók önkényessége felbőszíti Aureliano Buendía ezredest, s fenyegetőzni kezd, hogy a fiaival együtt kiűzi a betolakodókat. De a banántársaság által bérelt bérgyilkosok megölnek 16 Aurelianót; arról a hamukeresztről ismerik meg őket, amelyet valamikor Macondo papja rajzolt letörölhetetlenül a homlokukra. (A 17. Aureliano a sivatagba menekült, ahol indián felmenőinek hála egy törzs befogadta.)