A parazitológia a természettudomány, és ezen belül a biológia azon területe, ahol a vizsgálat célja az élősködő életmódot folytató lények, a paraziták megismerése. Bár a földi élővilág jelentős hányada élősködő életmódot él, a hagyományos felfogás szerint azonban csak az állatokban és emberben élősködő eukarióta egysejtűek (pl. Plasmodium fajok, Toxoplasma gondii stb.) és állatok (pl. galandférgek, orsóférgek, tetvek, kullancsok) vizsgálata tartozik a parazitológia területére. Ebben az értelemben véve tehát az élősködő baktériumok és vírusok, vagy például a növények élősködőinek vizsgálata nem parazitológia.
Céljai és részterületei A korai parazitológia egyik fontos feladata a parazitás fertőzések elleni gyógyszer-hatóanyagok fejlesztése volt. A másik fontos cél a bonyolult fejlődési ciklusok feltárása volt, hiszen ezáltal azonosíthatók a fertőzési utak, és sokszor megelőzhető a fertőzés.
Az alkalmazott parazitológia hagyományosan hangsúlyos területei az orvosi parazitológia és az állatorvosi parazitológia, melyek az emberben, illetve a haszonállatokban élő parazitákkal foglalkoznak. Ma már jelentős terület a vadon élő állatok (vadászható vadfajok, természetvédelmi jelentőségű fajok) fertőzéseinek elemzése és kezelése is.
A parazita fajok molekuláris biológiája (genetika, biokémia), élettana, viselkedése, evolúciója és ökológiája a gyakorlati hasznosítás közvetlen érdeke nélkül is a biológia jelentős területei.
Története bélyegkép|200px|Francesco Redi szobra az Uffizi Galériában, Firenzében Emberben élő férgeket említő egyiptomi papirusztekercsek ismertek kb. i.e. 3000 óta. Az ókori görög és római orvosok ismerték a leggyakoribb emberi élősködőket. A középkorban a perzsa Avicenna számos különböző emberi féregfertőzést ismert.
Francesco Redi Az élő állatokban élő állatok megfigyelése című könyvének első kiadása 1684-ben jelent meg, így ez lett a világ első kifejezetten parazitológiai tárgyú műve. Ebben közel 100 parazita fajt írt le és illusztrált. Megfigyelte, hogy a paraziták petékből fejlődnek, ami ellentmondott az akkoriban elterjedt spontán képződés elméletének. A mikrobiológia (egyik) alapítójaként tisztelt Antonie van Leeuwenhoek 1681-ben fedezte fel a Giardia lamblia nevű fajt, így ez lett az első ismert egysejtű élősködő.
James Annersley 1828 írta le az amőbiázist, mint a belek és a máj fertőző betegségét, habár a kórokozót, az Entamoeba histolytica nevű amőbát csak 1873-ban azonosította Friedrich Lösch. James Paget 1835-ben fedezte fel a Trichinella spiralist, mint emberi kórokozót. Patrick Manson felismerte, hogy a malária kórokozóját, a Plasmodiumot, valószínűleg szúnyogok terjesztik, és meggyőzte Ronald Rosst, hogy e kérdést kutassa. Ross bizonyította Manson elgondolásának helyességét 1897–98 során. Vele egyidőben Giovanni Battista Grassi és társai azonosították a Plasmodium sp. fejlődési alakjait Anopheles spp. szúnyogokban. Ezért sokan ellentmodásosnak tartották, hogy 1902-ben a Nobel Bizottság Ross munkáját díjazta, de Grassiét nem.
A történelem második orvostudományi Nobel-díját tehát Ronald Ross kapta az emberi maláriát okozó Plasmodium-fajok életciklusának felfedezéséért. 2015-ben szintén parazitológusok kapták a díjat, William C. Campbell és Ómura Szatosi egy fonálférgek elleni, illetve Tu Ju-ju egy malária elleni gyógyszer-hatóanyag felfedezéséért.
bélyegkép|120px|jobbra|Pachinger Alajos bélyegkép|120px|jobbra|Rátz István bélyegkép|120px|jobbra|Kotlán Sándor
A magyar parazitológia kezdetei A magyar parazitológia első jelentős alakja Genersich Antal (1842–1918), aki a pontenciálisan halálos emberi féreg-fertőzést, a "fonalóczkórt", mai nevén a trichinellózist tanulmányozta. Pályakezdő orvosként 1868-ban fedezte fel a kórokozó és a betegség hazai előfordulását, valamint fertőzési kísérleteket végzett laborállatokkal. Később sok más orvosi területen is jelentős eredményeket ért el, pl. a brit Lancet-ben publikálta a kolera gyógyításával kapcsolatos vizsgálatait. Akadémikussá választották, majd ellátta a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem rektori teendőit.
A paraziták természettudományos vizsgálatának első hazai képviselője Pachinger Alajos (1846-1913) piarista szerzetes volt. Ő 1883-ban nyert doktori címet Kolozsváron, egy mételyfaj (a békákban élő Gorgodera cygnoides) anatómiájának feltárásáért. Majd egyetemi magántanár és főgymnasiumi rendes tanár kinevezést kapott (1885-86), és számos tanulmányt publikált magyar és német szaklapokban az élősködő egysejtűek és férgek természetrajzáról és testfelépítéséről. Élete során számos piarista gimnáziumban tanított. Gyorsírás oktatóként és jeles alpinistaként is ismert.
A magyar állatorvosi parazitológia alapítója Rátz István (1860-1917) orvos, állatorvosi főiskolai tanár, az MTA levelező tagja volt. Számos tanulmányt publikált pl. mételyekről, galandférgekről és féregatkákról. Az 1880-as évek közepén hazánkban elsőként kezdett "parazitológia" címen egyetemi tantárgyat oktatni az állatorvos-képzésben és az orvos-képzésben egyaránt, 1915-től már az állati parazitológia egyetemi magántanára. Az Állatorvosi Főiskolán halála után pár évvel, 1921-től Kotlán Sándor (1887-1967) vette át a tantárgy oktatását. Ő később egyetemi tanári kinevezést kapott és parazitológiai tanszéket alapított "Általános Állattani és Parazitológiai Tanszék" néven, Kossuth-díjat nyert és akadémikussá választották. Tanszéke ma is működik az Állatorvostudományi Egyetemen.
Magyar Parazitológusok Társasága A tudományterület művelésének és oktatásának elősegítésére, valamint a nemzetközi kapcsolatok ápolására 1963-ban Kotlán Sándor elnökletével alakult meg a Magyar Parazitológusok Társasága. A társaság az MTA Agrártudományok Osztályának szakmai felügyelete alatt működik, és jelenleg mintegy 130 tagot számlál.
Helyzete a magyar felsőoktatásban A magyar nyelvű felsőoktatásban önálló tantárgyként oktatják a Állatorvostudományi Egyetemen és a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. Az ELTE TTK Mikrobiológia Tanszékén zajló mikrobiológus szakirányú továbbképzésben szintén önálló tantárgyként szerepel, BSc és MSc szinten egyaránt. A "Parazita evolúció és ökológia" az ELTE Biológia Doktori Iskola hallgatói számára felvehető tantárgy. Sok más egyetemen nem külön tantárgyként, hanem pl. a biológus képzés állatrendszertan, vagy az orvosi képzés mikrobiológia tantárgyainak keretén belül oktatnak parazitológiai ismereteket is.
Hazai intézmények Az egyetemi tanszékeken kívül jelentősebb hazai kutatóhelyek az MTA Agrártudományi Kutatóközpontjának Állatorvos-tudományi Intézete (ezen belül: Halkórtan és parazitológia témacsoport , Halparazitológia témacsoport ), valamint a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának Parazitológiai Gyűjteménye . A humán orvosi belső és külső élősködők felelős intézménye az Országos Epidemiológiai Központ Parazitológiai Osztálya és Dezinszekciós és Deratizációs Osztálya. Az állatorvosi szempontból jelentős parazitás fertőzések és járványok felelős szerve a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Állat-egészségügyi Diagnosztikai Igazgatóságának Parazitológiai, Hal- és Méhbetegségek Laboratóriuma . Parazitológiai részleg működik a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központjának Klinikai Mikrobiológiai Diagnosztikai Intézetében.
Neves magyar parazitológusok
A lista forrása:
Fontosabb nemzetközi szakfolyóiratok 1908-ban alapították a világ első parazitológiai szakfolyóiratát, a brit Parasitology-t, majd 1914-ben az amerikai Journal of Parasitology-t. Ezek azóta is folyamatosan működnek, és mellettük további sok más szakfolyóirat is megjelent. Acta Parasitologica Advances in Parasitology Experimental Parasitology Folia Parasitologica International Journal for Parasitology International Journal for Parasitology: Drugs and Drug Resistance International Journal for Parasitology: Parasites and Wildlife Journal of Parasitology Molecular and Biochemical Parasitology Parasite Parasite Immunology Parasites & Vectors Parasitology Parasitology International Parasitology Research Паразитология Systematic Parasitology Trends in Parasitology Veterinary Parasitology
Ezek mellett jelentős hazai szakfolyóirat volt a Parasitologia Hungarica, melyet szerkesztőként legfőképp Murai Éva (1972-98 között), továbbá Kassai Tibor (1968-69, 1973-77), Holló Ferenc (1970-72), és Gubányi András (1994-98) gondozott.
Angol nyelvű tankönyvek
Goater TM, Goater CP, Esch GW 2013. Parasitism: the diversity and ecology of animal parasites. (2nd ed.) Cambridge University Press, UK. Kassai T 1999. Veterinary helminthology (3rd edition). Butterworth-Heinemann, UK. Leventhal R, Cheadle RF 2018. Medical parasitology: A self-instructional text (6th ed.). F. A. Davis Company, USA. Poulin R 2011. Evolutionary ecology of parasites. Princeton University Press, USA. Rohre K 2005. Marine parasitology. CSIRO Publishing, Australia. Wall R, Shearer D 1997. Veterinary entomology: arthropod ectoparasites of veterinary importance. Champan and Hall, UK.
Hazai tankönyvek
Béládi I, Kétyi I, Nász I, Váczi L 1983. Orvosi mikrobiológia, immunitástan, parazitológia. Medicina, Budapest Kassai T 2003, 2011. Helmintológia: az állatok és az ember féregélősködők okozta bántalmai. Medicina, Budapest Kotlán S, Kobulej T. 1972. Parazitológia. Mezőgazdasági Könyvkiadó. p. 503. Nemeséri L, Holló F 1957, 1961, 1972. Állatorvosi parazitológiai diagnosztika. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Rózsa L 2005. Élősködés: az állati és emberi fejlődés motorja. Medicina, Budapest
Jegyzetek
További információk Magyar Parazitológusok Társasága Tuomas Aivelo: Végtelen paraziták; ford. Bába Laura; Typotex, Bp., 2021
Kategória:Állatorvos-tudomány Kategória:Orvostudomány Kategória:Zoológia